2015. augusztus 17., hétfő

Francia morzsák 3.

Ízes útinapló 3. rész – arról, hogy járjuk az utunkat


Miközben a keleti filozófiáknak megfelelően járom a saját utamat, amennyiben lehetőség adódik, le-letérek valamelyik borútra, szilvaútra, olajútra, lényeg hogy enni vagy inni lehessen vándorlás közben. A sors most a Champagne-i pezsgőútra vezérelt. Az országosan különben igen jól szervezett turista iroda hálózat éperney-i ágenciójában az információ és az ingyenes várostérkép mellé mindjárt pezsgőkóstolót is adtak. Minden nap két helyi pince mutatja ott meg magát és biztatja a látogatókat pincelátogatásra és vásárlásra, üzemlátogatásra és vásárlásra, szüretlátogatásra és vásárlásra, kóstolóra és vásárlásra, valamint internetes böngészésre és vásárlásra.



Az office-ben megkóstolhattuk a helyi Ratafiát is, ami borpárlatból készült likőr, ki ezt ki azt áztat bele szerte Európában, de ez itt megőrizte lágy törköly-ízét. A Ratafiával töltött csoki, ami általában pezsgődugó alakú, a legjobb turistavakítás. De soha rosszabbat!
Az egyik termelő azt mondta nekünk, Franciaországban évente fejenként 2-3 palack pezsgőt isznak meg.  
- És itt Önök? - kérdeztük.
- Legalább hetente egyet!

Charles Mignon champagne-ja
És igen, megadtuk magunkat, meglátogattunk egy pincét, megkóstoltuk amit lehetett, este pedig jót nevettünk a hazai híreken, miszerint somlói furmint pezsgőket díjaztak a nemzetközi Champagne és Pezsgő Világbajnokságon. A táj amúgy is nagyon hasonlít hazai bortermelő régiókhoz, a Hegyaljához leginkább. Szemmel láthatóan a pezsgő vonzza a rengeteg sznob turistát, akiken nagyon jól szórakoztunk. Ahogy ők is rajtunk.




Ez is egy kis Champagne - a verduni csatatéren
 Az előző rész tartalmából: arról, hogy ameddig a szem ellát