2011. április 16., szombat

Piaci gombahelyzet


LAKOSSÁGI GOMBAVIZSGÁLAT
Kérjük, a vizsgálat felgyorsítása érdekében szíveskedjenek a kulturált sorban állás szabályait betartani és testfelületeiket szabaddá tenni!
Várakozás közben óvakodjanak a közvetlen testi érintkezéstől, kizárva ezzel további fertőzések lehetőségét!
Tartózkodjanak a nyílt színi vakarózástól!
A sor végén állókat külön is felszólítjuk, hogy ne a lángossütő felé kanyarodjanak és semmiképpen sem érintsék meg a tejesek és sajtosok pultjait!
Köszönjük!
 
Gombaleves

Ha a piacon nem találok gombát, gyakran ráfanyalodok a fagyasztott vagy szárított gombára. A szárítottat erős vízsugárral leveretem, beáztatom egy napra, majd vajon lepirítom, egy tekerés borssal. Ilyenkor fantasztikus ízek keverednek elő valahonnan. Ekkor dobom rá a bolti sampiont, hogy az is vegye át amit tud az ízekből.

Ebbe a gombalevesbe két szál sárgarépát, két szál petrezselyemgyökeret, egy fej hagymát, tárkonyt, sót és az utolsó 10 percben egy marék rizst tettem. Tejfölt lehet bele tenni.

2011. április 11., hétfő

Költészet még egy lapáttal

Dübörög a Konyhasónaplón a gasztrobloggerek verses kitalálós játéka.
Az én feladványom talán kicsit nehéz, ezért adok egy kis segítséget. Szerda éjfélig lehet még találgatni.

Tehát két költő írt azonos címmel egy-egy verset. Kik ők és mi a verseik címe?
Az első verset olvashatjátok a Konyhasón, a másik pedig ez::


És Vas Istvánból mi maradt?
Már úgy értem, hogy a művein kívül,
de most éppen nem a műveiről
szólnék. Hová és mivé lett az az emberi alak?
Amit szerettünk, a szellem égésterméke, a testi salak?
Mértéktartó, mondhatni szabatos
vigasszal szolgált Isten szolgája, a pap.

De mihez kezdjek e vigasszal én, a hitetlen?
akinek csak egy élete van, ez az egyetlen, egyenetlen,
ez a köves, sáros, süppedékes, göröngyös út,
aminek a végén az ember egy gödörbe jut,
illetőleg az „embert” előbb avatott kezek bedeszkázzák,
elkészítik neki az ő végső házát,
rang és vagyon szerint, kinek milyen adódik,
kaphat egyszerű fenyőt
vagy bronzot vagy ébent vagy éppen mahagónit.

És így abban sem hihetek, hogy „odafenn
találkozunk”; énnekem mínusz 270°C a menny.
A mű, az persze, fennmarad, no igen.
De Vele, aki vörösbort ivott, szivarozott,
a „büdös életben” soha, s a még büdösebb halálban sem találkozok,
pedig, jaj, hány ostobán elmaradt
találkozásunk fantom-fájdalma sajog,
ahogyan fájni tudnak a régen amputált végtagok!

De mindegy. Meg kell szokni, egyre több
lesz csak a Nélküled, a Nélkülük,
eltemettük hiszen Pilinszkyt, Kálnokyt,
néhányan még élősködünk álnokul itt
– mert a túl- avagy továbbélés számomra jó ideje
a vastagbőrű pofátlanság egy neme
(a fenti szójáték – könnyen lehet – Neked nem tetszene)
– de hát ez az egész vers fals, disszonáns gyászzene:
hangok igyekeznek hangzani – nem Neked.
Te nem vagy már. Csak úgy, magamnak, akárkinek.
Forognak egy őrült hangraforgón forognak
kopott eszmék, barázdahibás tánclemezek.