Csonthéjászati helyzetkép

Mi más menne jobban a dióhoz, mint maga a dió? Guba a gubához, dió a dióhoz, azaz szegény ember dióval süt - és egyéb bölcsességek rohanják meg az ember agyát, míg görnyed a kis sámlin a pincében. 

Odalent rengeteg szétterített dió fogad, dióhegyek síkban. Tavalyiak és ideiek. A tavalyinak próbálunk a végére érni, az idei még izgalmas, új csemege, csak jöttünkben-mentünkben a fejére koppintunk valamelyiknek és bekapjuk. Valójában a fenekére csapunk a kalapáccsal, mert a családi csonthéjmérnökök ezt a módszert tartják a legcélravezetőbbnek. Hétről hétre változik a dió jellege, ahogy szárad. A mókusoknak is kiteszek nagylelkűen 1-1 marékkal, van már olyan magoncunk, ami ilyen kitett, de a mókus minőség-ellenőrzésen át nem ment dióból serkent.

Lapos papírládákban hever még Balaton-felvidéki mandula, mely a karácsonyt várja. Pirítva, sózva eszegetem az ünnep alatt a nagy főzési hajtásban. És ott van a barátoktól kapott mogyoró, amiből mogyorós adventi linzer készül. Illata napokig uralkodik a házban, csak a mézeskalácsé tudja felülírni. 

Az itt felvázolt desszertet "tányérdesszertnek" kellene nevezni, de nem jön ki a szó az ujjbegyemből. Nevezzük inkább „diós kocka diós környezetben”-nek. Vagy „őszi desszert”-nek. Vagy „dió a köbön”-nek. Alapja egy diós kevert sütemény, ezt általában fejből szoktam sütni, de most muszáj lesz valami hivatalos receptet kiizzadni magamból. Kihűlés után kockára vágtam (a süti hűlt ki, nem más), egy kanál diófagyit tettem mellé, megszórtam sk. készített grillázzsal és megöntöztem aranysziruppal. Volt, hogy vanília fagyiba kevertem bele a grillázst és kicsit visszadermesztettem. Mindkét megoldás érdekel.

Az édesség a Magyar Fogorvosok Egybesültségének lelkes ajánlásával készült!

Diós kocka

Egy kisebb tepsiben sütöttem, hogy a tészta magas legyen.

6 tojás sárgáját kikevertem 20 dkg cukorral, 10 dkg olvasztott csokoládéval, kevés rummal, majd hozzáadtam a 6 tojás felvert habját, és óvatosan belekevertem 25 dkg darált diót, 4 ek zsemlemorzsát, 5 dkg réteslisztet.

Grillázs

3-4 ek. cukrot kevéske vízzel pirítani kezdtem, majd rádobtam 3-4 marék diót. Kevergettem hogy a dió és a cukor összekeveredjen és kicsit piruljon, de ne égjen meg. Enyhén olajozott fóliára ráterítettem és hagytam kihűlni, aprítógéppel összeaprítottam.

Nyári cserekereskedelem

Sajnálom, hogy nyáron nem vezettem "háztartási naplót" szépen kimutatta volna, hogy milyen kevés pénzt költöttünk élelmiszerre. Ez részben a szépen termő konyhakertnek, mások kertjének és a cserekereskedelemnek volt köszönhető, annak is a legmodernebb, internetes változatának. Hazafelé éppen hogy csak beugrottam tejért a kisboltba, kenyeret általában magam sütök, néha vettem egy kis húst, halat, másra szinte nem is volt szükség.

A baracklekvár-projekt és az üvegek lezárása után még ládányi barack érkezett, pár héttel később szeder. Blogger forrásból ringló, árukapcsolásként alma. Ez kicsit éretlen volt, így kerekedett belőle fahéjas-csillagánizsos lekvár.
Egy kedves olvasóm kalandos úton fagyasztott csepleszt (fátyolháj) küldött, a hájak és a téma feldolgozása még folyamatban van, majd beszámolok róla. Annus néni, aki nyugdíjas létére főállásban a csigákkal hadakozik a Hévízi tó mellett, nem felejtett el babot küldeni. Phzs újabb lekváros-mézes csomagocskával örvendeztetett meg. Megható, hogy egy karácsonyi angyal egész évben odafigyel védencére és töméntelen teendői között nem felejti el, hogy nyáron is jól esik a szilvalekváros derelye vagy bukta. És főleg a gondoskodás.  Ezzel okafogyottá vált a Fonográf híres slágere, mely szerint: „én csak azt nem értem, miért nincs minden áldott nap karácsony?”

Jómagam céklát, mángoldot, paradicsomot, rukkolát és cukkínit áramoltattam visszafelé, konyhakész petrezselymet és céklasalátát készítettem, egyeseknek lekvár-válogatást állítottam össze. Édesszájúaknak süteményszállítmányok mentek, nem evő gyerekeknek kakaóscsiga, mézespuszedli. Érdekes, ilyenkor valamennyien "evő" gyerekekké válnak!
Egy kedves kommentelővel megosztottam a mag génbankomat, ezt nemzetbiztonsági okok miatt is tettem, ha valamelyikünk netán elbukna, a másik még képes legyen magasba emelni a fekete paprika zászlaját.
Ígéret van egy hagyatékból reám váró  antik derelyevágóra, továbbá mandulára, dióra. Az egyébként kultúrát közvetítő Arnolfini Archívum az utolsó szem mogyoróit juttatta el hozzám, 100%-os Nutellának álcázva. Kekszet sütöttem belőle, nem csak az íze kedvéért, hanem mert szeretem érezni a mindent betöltő pörkölt mogyoró illatát.

Egy hozzátartozóm, látva a gasztro rokonlelkek cserekereskedelmét és a terményadományokat, meghatódva felsóhajtott: "lám, milyen normális ország lehetnénk, ha nem lennénk annyira hülyék!"

Mogyorós keksz

A mogyorót megtörtem, száraz serpenyőben megpirítottam és konyharuhában megdörzsöltem, hogy ledobja barna ruháját. Ezután még egy kicsit pirítottam és ledaráltam. 10 dkg mogyorót és 30 dkg lisztet egy tk. szódabikarbónával kevertem el, összemorzsoltam 15 dkg vaj és zsír keverékével, 8 dkg cukorral, és hozzáadtam 2 tojás sárgáját, sót.
Hűtőszekrényben pihentettem, majd kis golyókat formáltam belőlük, a sütőlapon kicsit kilapítottam és pecsenyés villával csíkokat nyomtam rájuk. 190 fokon megsütöttem. Rágni nem kellett őket.

Leomlós omlós

Gyerünk, omoljon le az a nézet, mely szerint egy ilyen egyszerű süteményt ciki feltenni egy gasztroblogra és a szép tálalást sem érdemli meg! Ez a süteményfajta egy igazi közép-európai klasszikus, ott virít a cseh és osztrák fürdővárosok cukrászdáiban és a magyar falvak füstös konyháiban egyaránt. Könnyű elkészíteni, napról napra omlósabb és finomabb lesz és különben is a nyár nem csak a lekvárfőzés, hanem a beszáradt lekvárok felkutatásának, a lekváros üvegek felszabadításának időszaka is. Ráadásul az omlós tésztát könnyű szállítani, ajándékba vinni – nyáron különösen.

Hozzávalók: omlós (linzer) tészta és az átlagosnál sűrűbb lekvár. Esetünkben málna. Esetleg egy kis darált dió vagy mandula a lekvár tetejére.

Lekváros rácsos linzer

A tészta a klasszikus 3:2:1 recept, azaz három rész sima liszt, két rész zsiradék, 1 rész porcukor. A zsiradék valódi vaj vagy sertészsír, esetleg a kettő keveréke is lehet, akkor lesz igazán omlós. A liszthez keverhetünk őrölt mandulát, diót is. Ezeket összedolgozva 1-2 tojás sárgájával, vagy hideg vízzel lazíthatjuk, hogy összeálljon.

A kivajazott formába belesimítjuk az előzőleg lehűtött és pihentetett tészta 3/4-ét. Készíthetjük tepsiben téglalap alakúra formázva, pités tálban, kerek tortaformában stb. Megkenjünk lekvárral és megszórjuk dióval, mogyoróval, mandulával. A felső tésztaréteg lehet sodrott rács, kinyújtott tésztalapból vágott csíkok, esetleg a reszelő durvább felén ráreszelhetjük a maradék tésztát, de akkor a lekvár és a dió nem látszik ki és nem tud kicsit megpirulni.

Diótorta "megadtam a módját" módra

Nem apróztam el a dolgot, hátha igaz a hír hogy csak egyszer élünk és azt is ki tudja meddig, hát akkor mindent bele! Beruháztam némi dán vajba, (magyar vajat akartam venni, választhattam hogy sápadt teavaj vagy márkázott legyen-e, így döntöttem a dán mellett) beáldoztam a féltett barnarumomat, gőz fölött szorgalmasan habvertem egy "besamelt," a cukrot saját kezemmel őröltem porrá, a szigorúan ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó diót tisztítás után átválogattam, lisztet átszitáltam stb stb.

Közben elképzeltem egy életmód magazin arcát, ahogy torkához kap és lefordul a székről, hiszen kész öngyilkosság egy ilyen torta, tele undorító állati zsiradékkal, veszedelmes szénhidrátokkal, fogrontó csonthéjassal, akadálytalanul portyázó szabadgyökökkel meg mit tudom én mi mindennel! Meneküljön akinek kedves az élete!

Egy erre tévedt barátunk, aki mit sem tudott a beszerzés és a sütés körülményeiről, megkóstolta és így nyilatkozott: "ebből egy szelet felér négy szelet vajas kenyérrel."

Azt hiszem, erről nem is érdemes többet írni.

(A piros dió rejtélyének felfedéséhez kattints ide!)

Diótorta

Tészta:
6 tojásból készítettem egy 22 cm átmérőjű tortalapot.
Hozzávalók: 6 tojás, 120 g liszt, 50 g darált dió, 100 g cukor, rum. A diót a darálás előtt meg lehet kicsit pirítani. A rum és a liszt pontos mértéke függ a tojások nagyságától, lényeg hogy egy piskóta-szilárdságú masszát kapjunk. A fehérjéket külön vertem fel és óvatosan kevertem bele.
Kivajazott, az alján sütőpapíros tortaformában megsütöttem. Amikor már biztosan kihűlt, három lapra vágtam, de négyre még jobb lett volna.

Krém:
Gőz fölött habverővel főztem 3 dl tejben 50 g liszttel, csipet sóval egy kis krémet– amikor elegendően sűrű lett, levettem a gőzről és hagytam szobahőmérsékletre kihűlni.
250 g vajhoz 150 g porcukrot, 2 vaníliás cukrot, 250 g darált diót és kb. fél deci rumot kevertem. Összehabosítottam a főzött krémmel és nincs kizárva, hogy ekkor ízlés szerint még tettem bele cukrot és rumot. Egy kicsit hűtöttem a krémet, majd megtöltöttem a tortát kívül-belül. Az oldalát megszórtam darált dióval, tetejét a legszebb féldiókkal díszítettem. A második napon volt a legfinomabb.

Rá-diós sütemény

Valamelyik vasárnap délelőtt az InfoRádió gasztronómiai műsorát hallgattam a konyhában, illetve be volt kapcsolva, amíg főztem. És ahogy az ebben az időszakban lenni szokott, valami forrt a fazékban, sercegett a zsír, pöfékelt a lábos, zúgott a szagelszívó, miközben hűtötte magát a forró sütő. Így az elhangzottakból csak hangfoszlányok jutottak el hozzám: „omlós tészta”…„diós piskóta”…”8 tojás”…”baracklekvár”…”rács”. Ennyi elég is volt az Infoból.

Mivel szigorú recept nem kötött, még rálazultam egy kicsit és ezt alkottam:
Vékonyra nyújtott omlós tésztával kibéleltem a tepsit, narancslekvárral szigeteltem (mert karácsony volt), ebbe az ágyikóba 8 tojásból készítettem diós piskótát. Nem rácsot, hanem betlehemi csillagocskákat vágtam ki a maradék omlós tésztából (mert karácsony volt) és igyekeztem úgy szeletelni a megsült süteményt, hogy minden kocka közepén egy csillag legyen (hogy karácsonyi látvány legyen). Szemmel láthatólag finom volt, mert úgy elillant, mint egy receptfoszlány az éterben.

(Aki tudja mi a sütemény igazi neve, kérem írja meg! Elkezdtem nyomozni Móra Ferencné süteményes könyvében, de az „Estikénél” elaludtam.)

Rá-diós sütemény

Omlós tészta: 40 dkg liszt + 20 dkg vaj (egy kis zsír sosem árt bele!) + 10 dkg porcukor + 1 tojás sárgája + kevés hideg víz, hogy összeálljon. Legközelebb lehet, hogy elősütöm kicsit a tésztát, a sütőbabos módszerrel, bár így is jól sikerült. A tészta ¾-ét használtam fel a kibéleléshez, az ¼-éből a csillagokat szabtam ki. Tepsi mérete: 33x35 cm. Lehet kisebbe is.

Diós piskóta: 8 tojás fehérjét felvertem + beletettem a 8 sárgáját + 8 lapos ek. cukrot + 8 ek. lisztet + kb. 3 marék diót ledarálva + kevés sót. Valószínűleg egy kis rumot is…Lényeg hogy addig ügyeskedjünk a szilárd és folyékony anyagok arányával míg igazi piskóta-jelleggel lustán csöppen a tésztánk.

A kivajazott tepsit kibéleltem a tésztával, a tésztát megkentem narancslekvárral, beleöntöttem a piskótát és rárakosgattam a csillagokat. 170°-os, előmelegített sütőben sütöttem.

Asszonyi segítség

Lehet, hogy ezzel a címmel a szerelemgolyós posztomat fogom megelőzni a szexoldalak blog ajánlójában, pedig már megint teljesen ártatlan dologról akarok írni. Arról, hogy mint egy igazi falusi lagziban, én is segítséget kérek olyan asszonyoktól, akik átlendítenek az ünnepi készülődés nyűgjén és végig mellettem vannak a konyhában.

Itt van mindjárt Mahalia Jackson, akit úgy képzelek el, hogy a Mississippi partján egy kis falusi ház udvarán, feltűrt ujjú blúzban és mintás kötényben kopasztja a csirkéket, este friss kukoricás kenyérrel várja haza a gyapotszüretelőket, vasárnaponként pedig a fehér fatemplomban merész gospelekben mutatja be énektudását. Robotgépet nem használok ha ő pörög a lemezjátszóban, mert muszáj odafülelni minden hangrezdülésére. Pedig nem is ő, hanem Diana Krall fantasztikus karácsonyi lemeze forog a leggyakrabban a konyhai lejátszóban. Abbahagyom a halfilézést, és visszagondolok arra hogy Di enyhe csalódást okozott ősszel, amikor a frankfurti koncertjét láttam-hallottam, de legalább megadta azt az élményt, hogy senkiházi kelet-européerként ott ülhettem a helyi operaházban, a high societyben. (Nagyon magasan, kb. a negyedik szinten ültünk.)

Joni Mitchell szívbe markol, valósággal kihanyatlik kezemből a fakanál, amikor azt énekli, hogy:
"It's coming on Christmas
They're cutting down trees
They're putting up reindeer
And singing songs of joy and peace
Oh I wish I had a river
I could skate away on..."

Csak nézem, ahogy odakap a mártás, mert nem mozdul a kezem. Akkor sem, amikor Katona Klári búg elő a hangszóróból, hogy:
"…ma újra összegyűltünk / Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk” – jobbnak látom felkeresni a kamrában azt a barnarumos üveget, mert félő hogy a szívemre megy ez a sok fájdalom.

És igen! Félre bánat, bú, jöhet Koncz Zsuzsa, aki a Betlehemi királyok című dalhoz a múlt század egyik legjobb szövegíróját kérte fel, így biztos a siker, meg is jön a kedvem hogy kertész legyek, fát neveljek, csak már jöjjön a tavasz! Leteszem a spékelőtűt és felírom, hogy „februárig: metszőollót megkeresni!” majd kicserélem a lemezt. Tudom, hogy hihetetlen, de ezen meg Nina Hagen énekli az Ave Mariát! Elzárom a mosogató csapját, hogy jobban halljam és egyszerűen nem hiszem el, hogy létezik e bolygón olyan zeneproducer, akinek eszébe jutott ekkora képtelenség! És hogy van olyan hobbiszakács, aki meglátva ezt a lemezt ujjongva rohan vele a pénztárhoz! Nem is tudom, hogy Ninától lesz-e mégis jobb kedvem, vagy a napok óta alkoholban áztatott aszalt meggyektől, amik lassan elfogynak mire a kézi bonbonoknak nekiállok.

Most hogy elolvastam az eddigieket, látom hogy ezek az asszonyok nem is segítenek hanem feltartanak a munkában, vagy mégis?…

Mandulás pisztráng tokjai mártással

Négy megtisztított pisztrángot enyhén besóztam, citromlével megöntöztem és félretettem. A Balaton-felvidéki mandulákat leforráztam és kiugrasztottam őket a tokjukból, majd száraz, felforrósított serpenyőben kicsit megpirítottam őket.
Mártás: kevés vajat felhevítettem és lisztet szórtam bele, majd tokjai aszúval és tejszínnel hígítottam, kicsit megsóztam, forralással besűrítettem és pár csepp citromlével ízesítettem.
A halakról leitattam a vizet, lisztbe forgattam és vajban + olajban megsütöttem őket. Külön kis serpenyőben vajat hevítettem és a mandulákat ott is megfuttattam.
Tálalás: a halakra kevés mártást öntöttem és mandulát szórtam, krumplipürével és a maradék mártással tálaltam. És persze Tokajival.

Tervezte Ő, a Nagy Formatervező

A Nagy Formatervező leginkább a tengerhez vonzódott. Bár megbízatása három szintre szólt: föld, levegő és víz, valahogy mégis inkább az utóbbiban alkotott nagyot. Kéjesen húzogatta a csigák és kagylók vonalait, napokig elszöszmötölt a korallok ágacskáival, a rákok páncéljával és amikor alkotói csúcsán volt, akkor kanyarította oda a tengeri csillagot meg a medúzát.

A Föld-programban már alvállalkozókat vett fel, itt olyan dolgok keletkeztek, amelyek mintája vagy a levegőből vagy a tengerből jött, tehát többsége egyszerű koppintás. A Nagy Formatervező azonban még néha bele-belenyúlt a tervezésbe és időnként csak úgy a maga szórakoztatására a maga képére tervezett néhány kiváló alkotást. Hogy mire gondolok? Természetesen a dióra!

Törjük csak fel: belül ott van a két agyfélteke, a kanyargósan barázdált agy, felületén az agyhártya, majd a csontos koponya és végül a puha zöld, később barna fejbőr. Tartalmilag is tökéletes, teljes értékű táplálék, ki lehet húzni vele mindenféle nehéz helyzetet: katasztrófát, várostromot, koncertkörutat. Kár hogy a forró égöv szigetein nem terem meg, így hajótöréskor diótörésre ritkán kerülhet sor.

Nálunk a családi pagonyban a legtöbb termést adó fa furcsa piros színű diót terem. Ennek köszönhetően minden adventem és karácsonyom azzal megy el, hogy állandóan magyarázkodom a vendégeknek és a megajándékozottaknak, hogy "nem, nem én festettem meg a diót, ez ilyen fajta, nem, nem a blogokból vettem az új divatot, nem, nem Kínában gyártották, ne aggódjatok." (Ezúton kérem, senki ne írja meg kommentben, hogy te szerencsétlen, nem veszed észre hogy egy atomtemető van a kertetek alatt?!)

A folyamatos dió-ellátást tisztességes üzlettel biztosítom, a rokonok sarkában vagyok, hogy: Felszedtétek? Kiterítettétek? Szárazon van? Bezsákoltátok? Elvihetem? Elhozzátok? Van még? De nem kell ám sajnálni őket, egész évben jobbnál jobb diós süteményeket juttatok nekik.

A diótöréstől sokan tartanak, pedig nem árt néha 1-2 órára leülni és pucolgatni. Ez a tevékenység egy komplett lelki fitnesz (ezt a marhaságot valami női lapban olvastam). A kalapáccsal legalább gondolatban odacsapok azoknak, akiknek az életben nem merek, majd elmélázva vadászom a dióbelet. Negyedóránként két kézzel belenyúlok a dióbélbe és tapogatom egy kicsit. Kézi fitnesz – mondanám, de félek hogy valaki egyszer majd jól meghivatkozik és utólag szégyellni fogom.

Zserbó szelet (magyarul: Gerbaud)

Több régi szakácskönyv receptjét summáztam a saját receptemben. Mindenkinek ajánlom hogy bátran fogjon neki, mert a látszat ellenére könnyen elkészíthető és hihetetlenül kiadós. A fotó hiányos, mert a baracklekvár mellől hiányzik a ribizlilekvár. De csak a képről, mert a sütiben benne van.
A tészta:
Kevés tejben pici cukorral és a tetejére szórt liszttel megfuttatok 2 dkg élesztőt. 50 dkg lisztet összekeverek 8-10 dkg porcukorral, kevés sóval és belemorzsolok 10 dkg zsírt + 10 dkg vajat. Beleütök egy tojást, beleöntöm az élesztőt és annyi tejfölt amennyivel kellemesen selymes tésztagolyót tudok gyúrni. Ez kb. 1,5 dl. Négy részre osztom és letakarva állni hagyom a deszkán.
Ledarálok 25 dkg diót 15 dkg cukorral és előkészítek egy üveg barack- és egy üveg ribizlilekvárt. Lehet csak barackot is használni, de így finomabb szerintem.

Kivajazok egy tepsit (32x32cm). A tésztagolyókat egyenként ekkora téglalapra nyújtom. Belefektetem az első tésztalapot, erre baracklekvárt kenek és megszórom a cukros dióval. A következő tésztalapra már ribizlilekvár kerül és a dió, majd a harmadikra szintén baracklekvár + dió. A negyedik lap a tető, természetesen üresen marad. Ezt csak megszurkálom és betolom a mérsékelten meleg sütőbe (175°). Ott még sütés közben kel egy kicsit, szépen kitölti az edényt.

Amikor szép világosbarna színe lesz kiveszem és megvárom míg kihűl. Ha jó állapotban vannak a csuklóim és sok bátorság van a szívemben, egy deszkával átfordítom, hogy az alja kerüljön felülre. 20 dkg étcsokoládét megolvasztok gőz fölött, kevés olajat keverek bele, ezzel vonom be a tésztát. A hagyomány szerint lehet a már megdermedt csokimázra 1-2 kanál csokoládét csurgatni vékonyan, köröket, hurkokat rajzolva.

Diós kocka

A Lajos Mari - Hemző Károly féle „66 karácsonyi édesség” című könyvből lestem el (Aquila Könyvkiadó, 1999). Nem piros dióval ajánlják, de ezzel még szebb.
Ez a könyv is lassan megérik már egy beutalóra a könyvkötőhöz, és némi papírtisztítás is elkélne, ha a zsírt és ujjlenyomatokat egyáltalán el tudják távolítani.

A tészta: 25 dkg vaj, 6 tojás (a fehérjét külön felverve!), 20 dkg cukor, 10 dkg liszt, 20 dkg felolvasztott étcsokoládé, kevés só, kb. fél zacskó mézeskalácsfűszer vagy ½- ½ kk őrölt fahéj és szegfűszeg, 20 dkg darált dió.

180°-on sütjük. Amikor kivesszük a sütőből átforrósított és leszűrt baracklekvárral kenjük meg és hagyjuk kihűlni. 10 dkg étcsokoládét (szerintem 15-öt) 1 ek. olajjal megolvasztunk és ezzel vonjuk be. Felezett diókat nyomunk óvatosan a dermedő csokira és úgy vágjuk fel hogy egy-egy kocka tetején pont egy dió legyen.

Hamis tiramisu

Szegény ember vízzel főz, a fukar meg tojáslikőr nélkül süt. Ez az idei húsvét tanulsága. Április elején összeállítottam az ünnepi menüt, melynek ékessége egy tojáslikőrös torta lett volna. Találkoztam a likőrrel az egyik boltban, de nem vettem meg, mert drágának találtam – nem mintha egyáltalán fogalmam lett volna a tojáslikőrök áráról – később pedig egyáltalán nem lehetett kapni ott, ahol kerestem.

Képzeletben átprogramoztam a receptet maraschinora. De azt meg annyira sajnáltam ilyesmire elpocsékolni, hogy inkább megittam egy pohárkával belőle, majd gondosan visszatekertem a kupakját. Utolsó lehetőségként maradt a rum, jóféle barna.

Addig térültem, fordultam, míg a torta helyett tiramisut kezdtem készíteni, de egy kicsit átalakítva. A 40 dkg mascarponet két dl. felvert tejszínnel és némi porcukorral kevertem el, ebbe locsolgattam a rumot. A babapiskótákat is rumos kávéban hempergettem meg. Közben a rumról a dióra asszociáltam, azaz arra az üvegnyi grillázsra, amit még karácsonyra készítettem. A piskótarétegre tettem a krémet, és azt megszórtam a grillázs-darálmánnyal.

Miután a nyalánkság órákat töltött a hűtőszekrényben, felszolgáltam és mondhatom, hogy nagyon kellemes érzés volt, amikor az omlós piskóta és a selymes krém között meg-megroppantak a cukros diódarabok. A tojáslikőr pedig pukkadjon meg! Vagyis inkább buggyanjon meg a drága!

Egy szelet energia

Ez a sütemény nem tartalmaz vajat, tejérzékenyek is fogyaszthatják. A lisztérzékenyeknek is jó hírem van, csak 4 evőkanálnyi zsemlemorzsát kíván a recept. De fogyókúrázóknak nem ajánlom, mert annyi dió és csoki van benne, hogy egy fitness magazin hónapokig szörnyülködhetne rajta. De hát mi végre vagyunk a világon, ha nem azért, hogy felegyük a diótermést és kéjesen levágjuk a csokinyulakat?

Úgy emlékszem, hogy 10-15 évvel ezelőtt még fel lehetett használni a mikulás- és nyuszifigurákat az otthoni cukrászkodásban. Csak feltettem őket a gőzfürdőbe és szépen megadták magukat, esetleg kevertem hozzájuk egy kis holland kakaóport és már mehettek is a kuglófokra, süteményekre. De az utóbbi években - hiába állítják az édességüzemek, hogy jobban odafigyelnek a minőségre - egyre gyanúsabbak a csokifigurák.
Amikor a gőz elkezd hatni, csak nagyjából olvadnak fel, csomósodni kezdenek majd gyanús csirizzé válnak. Minél több hő éri a "csokoládét", annál keményebb lesz, napokig áztathatom az edényt utána. Múltkor apró fekete golyócskákat halásztam ki belőle, és próbáltam szétnyomni a konyhapulton, de nem bizonyultam elegendően erősnek hozzá. Bízom benne, hogy ezek az adalékanyagok alaposan átmossák gyermekeink bélbolyhait.
Így hát lemondtam a figurák bevonóként való használatáról, inkább feldarabolva hajigálom őket a különböző csokis süteményekbe, bár legszívesebben a kukába hajigálnám őket. Egyre kevesebbet veszek belőlük, inkább sima táblás csokira beszélem rá a gyerekeket. Aztán meg csak találgatok, hogy vajon miért nincs gyerekkora a mai kölyköknek?!

A sűrű diós süti mellé lekvárt vagy „gyorslekvárt” kínálok. Utóbbit úgy készítem, hogy 2-3 féle fagyasztott bogyósgyümölcsöt (ribizli, málna, meggy, áfonya stb.) beleöntök egy lábosba és kevés balzsamecetet, cukrot öntök rá. Ezt összeforralom - rázva nem keverve, mint James Bond! Csak 10 percig főzöm, hogy a gyümölcsök ránézésre is felismerhetőek legyenek. Ha nem elég savanykás, citromlével segítek rajta. Kevés zselatinnal sűrítem.
Ez a "gyorslekvár" jól illik a browniehoz vagy különböző csokitortákhoz, piskótákhoz is.

Diós csokis sütemény

6 tojás fehérjét elkezdtem keverni habverővel. Amikor fehér és kemény lett a hab, bele tettem a sárgákat és alacsony fordulatszámon kevertem hozzá 20 dkg cukrot, 25 dkg darált diót, 10 dkg felolvasztott étcsokit, 4 evőkanál rumban megáztatott zsemlemorzsát. Egy 10 dkg-os csokifigurát apró darabokra törve szórtam bele. Sütőpapíros formában (30x13x9 cm-es) kb. 1 órán át sütöttem, 170º-on. Rácsra téve hagytam kihűlni.

A szeletelést érdemes fűrészes késre bízni, mert könnyen törik a tészta.

Kossuth-kifli az ünnepre

Az idei Kossuth-kiflim afféle penitenciaként született, mivel tavaly ilyenkor éppen a sütőbe toltam be a tepsit, amikor belém hasított a felismerés: jó ég, de hiszen az Ausztriában vásárolt lisztet tettem bele!!!!! Úgy éreztem, ezzel kimerítem a hazaárulás törvényi tényállását, erkölcsileg pedig nem merek többet a habüstömbe nézni. De tisztelt bíróság, mentségemre mondom, én csak a kiegyezést próbáltam megünnepelni ily módon, és biztos vagyok abban, hogy 1867-ben maga Ferenc József is elmajszolt titokban egy Kossuth-kiflit. (A császárt és a kormányzót már egy korábbi posztomban lebuktattam!)

Tegnap talán mindent jóvá tettem azzal, hogy direkt komáromi liszttel sütöttem a süteményt, azért azzal, mert mégiscsak ők tartottak ki a legtovább, nem engedve a 48-ból. (Apropó, Komárom. Ha valaki még nem járt a komáromi erődben, haladéktalanul menjen el, mert igencsak nagy élményben lesz része. Mellesleg egy kenyérmúzeumot is betelepítettek oda. Tovább fokozható az élvezet, ha a múzeum-látogatás után átmegyünk Szlovákiába és bekapunk egy jó kis knédlit!)

Egyébként a Kossuth-kifli körül is olyan nagy kérdőjelek tornyosulnak, mint a császármorzsa körül, mert nem egyértelmű hogy ez az édesség egy kiflialakúra szaggatott vajaspiskóta, vagy egy pozsonyi kiflihez hasonló mandulás töltött sütemény, amit a híres pozsonyi Palugyay-féle Zöldfában sütöttek, az ott országgyűlésező Kossuth nagy örömére. (Palugyayt egyébként Inyesmester is sűrűn látogatta, ha Pozsonyban járt lóversenyen.) Nekem a vajaspiskóta-változat van genetikailag kódolva, ezért mindig ezt sütöm. Aki igazi hazafi, főzzön mellé (elé) Jókai-bablevest!

a sütemény színe azért sárga,
mert rokonoktól kapott, tyúkok által tojt tojást használtam,
amely tyúkok nyírségi kukoricán és borsodi kapirgálón élnek

Kossuth-kifli
(egyszerű vajaspiskóta, dió/mandula szórással, kiflialakúra vágva)

20 dkg vajat habosra keverek 20 dkg cukorral, majd egyenként hozzá adom négy tojás sárgáját. A fehérjéket külön felverem egy csipet sóval. Fél citrom reszelt héját, fél zacskó sütőport is keverek bele, majd a habbá vert fehérjéket óvatosan beleforgatom egy kézi habverővel. 18 dkg lisztet (fele sima, fele rétes) is beleszitálok és elkeverem. Kisebb tepsibe (20x30cm) sütőpapírt terítek és belesimítom a tésztát. Tetejére két marék durvára vágott diót szórok, de ha mandulát teszünk, az még jobb, azt szerette Kossuth is és így mégiscsak létre jöhet valamiféle újabb kiegyezés.

170°-on sütöm, míg enyhén barna nem lesz. Rácson hagyom kihűlni, majd deszkára emelem és egy fánkszaggatóval félholdakat vágok ki belőle. Miért félholdakat? Gondolom ezzel emlékezünk meg arról, hogy Kossuth miután átadta Görgeynek a hatalmat, Törökország felé vette az irányt. Vagy csak azért hogy végre kijöjjön a kifli-alak?...