Arról, hogy a természet kicsit megzavarodott

 

Strapás dolog a napi gondoskodás akkor is, ha minden a szokott kerékvágásban halad: megetetni a madarakat, a mókusokat, a macskákat, a családot, a barátokat, megöntözni a kertet és az elvetett magokat, edzeni a palántákat, kenegetni a megcsonkolt fák sebét, elvégezni az összes tavaszváró kerti munkát. De ha az odafigyelés és a felelősségteljes munkálkodás során mégis az látszik, mintha idén minden megborult volna, akkor is igyekezni kell úgy tenni, mintha ez lenne a normális állapot.

A növények idén előre tudták, hogy nem lesz kirobbanó korai tavasz, így csak lustán hajtogattak kifelé a földből, a magok is csak akkor kezdtek mozgolódni az ültető-korongokban, amikor már éppen ki akartam dobni őket. A turbolya olyan helyen nőtt ki, ahol soha nem jártak elődei, bezzeg a mángold magok még mindig téli álmot alszanak. Rövid nyomozás után kiderült, hogy a madáretetőbe mókusok járnak csemegézni. Egy nap a tányéromból a macska lopott el valamit, miközben azt figyeltem, ahogy a macskatányérból a dolmányos varjú kapja fel a maradék csirkezúzát. A csigák valamiért idén nem isszák a csigasört, megittuk hát mi, bár pont a legolcsóbb vacakot vettem nekik, lehet hogy ez volt a baj. Aztán napokig ordított egy harkály az egyik fán, de olyan szívbemarkolóan, hogy T. kitalálta, bizonyára elveszített párját siratja. Ettől a gondolattól valamennyien ötnapos letargiába estünk, bár én mint optimista hobbiornitológus pedzegettem, hogy talán pont most keres párt, azért kiabál és illeget, hogy termékenyítse már meg valaki, mire letorkolltak a többiek hogy hogy lehetek ilyen profán?! És lám, egy nap a másik ágon megjelent egy jóképű harkálylegény, kis násztánc után eltűntek és azóta csend van. Csak néha hallatszik egy kis diszkrét kopogtatás.

Kiderült, hogy egerek laknak a vízelvezetőben, de amikor észreveszik a macskákat, felnyomják magukat a redőnytokok szivacsos vájataiba, ahol csak a rózsaszín lábacskáikat látom kikandikálni, úgy 170 cm-es magasságban, így szinte hallom is heves szívverésüket, miközben Findusz és Főcica odalent a lábamnál őrjöngnek. Várható, hogy idén ezer rágcsáló lep el bennünket, hiszen a kert tele van fahalmokkal, azaz egérvárakkal. De nem baj, mert erre viszont ugranak majd a baglyok, a nagy kedvenceink. Abból is macskabaglyot tartunk inkább, hogy ne legyen túl nagy a biodiverzitás. 

Az újonnan vásárolt nagynyomású tisztítógéppel lemostuk a teraszt, azóta csak hegesztőszemüveggel lehet odakint közlekedni. Így  viszont az éjszakánként elejtett állatok vére jobban látszik a mészkőburkolaton, azt semmilyen gép nem veszi ki onnan, de hát így jár aki ragadozókkal osztja meg otthonát! Illetve fordítva, ők osztják meg velünk.

Már szinte meg sem lepődünk, de az őszi nagy befogóakció után a vaddisznók visszatértek, pont most hogy éppen cukkiniföldet telepítek a kidőlt fák miatt keletkezett tisztáson. A vaddisznóknak erős szociális kötőerejük van, felbukkanásuk után olyan szeretettel köszöntöttük egymást az önkormányzati vadfelelőssel a telefonban, mintha évszázados rokoni kapcsolat kötne össze bennünket.  (Jó napot kívánok! Hogy tetszenek lenni? / Jó hallani a maga hangját is! / Láttam az e-mailt! Mire taksálja az állatot? Nagy a koca? / Nagy ám! Nem februárban született az biztos! / Úgy gondolja? / Persze! / Lehet hogy az őszi kondából maradtak itt. / Nem hinném, nem ismerősek. Viszont ezek sem félnek tőlünk. Felvenne bennünket a befogókonténeres várólistára?  / Hát sajnos tele van, de persze! Kaphatok egy fotót róluk? / Hogyne, odakészítem az ablakhoz a nagy objektívet! /Igazán kedves.)

Tehát a természet zavaros körforgásba kezdett, de majd csak kisimul ez is.

Mi? Még hogy én ettem meg a madárcsemegét?! 

Húsvéti tavaszimitáció

Húsvétra készítettem ezeket a kis tortácskákat, azért ebben a méretben, hogy kényelmesen be lehessen kapni őket. De hogy ne száradjanak ki túl gyorsan, bőven kenegettem őket alkohollal és sziruppal az egyes fázisokban. Az ünnep előtt egyáltalán nem volt időm, érthetetlen hogy miért kezdtem bele az időigényes díszítésbe, de megérte, mert mindenkinek nagyon tetszett.

A tészta:

20 dkg vajat kikevertem 20 dkg cukorral és egy csipet sóval. Öntöttem bele egy kis narancslikőrt, belereszeltem egy bio narancs héját, beletettem a fél narancs levét, majd egyesével beleeregettem 5 tojás sárgáját és 10 dkg darált mandulát. A fehérjéket külön felvertem és óvatosan a masszához kevertem, majd hozzáadtam 25 dkg réteslisztet, amelyben elkevertem fél zacskó sütőport.  Muffin formákba kanalaztam, de csak annyit, hogy ne púposodjanak ki a sütés után a kapszlikból. 175º-on sütöttem. Még langyosak voltak, amikor megkenegettem őket egy rumos cukorsziruppal (cukor + víz beforralva, kis rummal felöntve).  Kihűlés után ismét megkentem őket.

A díszítés:

Kész fondantot nyújtottam ki és vágtam akkorára, mint amekkora a muffin átmérője volt. Ahhoz, hogy ráragadjon a tésztára, cukorsziruppal kentem meg, ahogy az egyes kis marcipánvirágok és tojások hátulját is. Jó móka volt! 

A pitabőrbe bújt bárány

Maradék bárányhús – ez az amiről csak álmodik az ember, hogy beletehesse a szendvicsébe vagy hogy ráforgácsolhassa a salátájára! Hogy csak dermedjen ott a hűtőben még pár napig! A kevésbé szerencséseknek csak egyszer egy évben adatik meg ez az állapot, így húsvét után. Azt hiszem, idén megérdemeltük ezt az ajándékot, mert a bárány beszerzése kemény küzdelem volt.

Hónom alatt egy összecsukott óriásesernyővel és iratmappával indultam bárányvadászatra. A hírre a piac iszonyú ellentámadásba lendült! Két hentesnél pl. egyáltalán nem volt kiszolgálás, az egyiknél a raktárban pakolgattak, a másiknál szolidan kávéztak. A bárányok meg csak hallgattak a pultban. Oda csoportosítottam erőimet, ahol a legkevesebb ellenállást és a legszebb húsokat sejtettem. Köszöntem és bejelentettem, hogy bárányhúst szeretnék. Erre az eladó zavartan elszaladt – talán az esernyőm ijesztette meg vagy a mappa miatt adóellenőrnek nézett – és kiküldött maga helyett egy okleveles bárányszakértőt. Vagy talán ő lehetett a fizetőhentes? Ki tudja. Tehát nekiálltunk az üzlet megkötésének, ami abból állt, hogy folyamatosan próbált lebeszélni arról a gyönyörű báránygerincről, amit kinéztem, de ami a végén mégiscsak az enyém lett. Ááá, nem lesz az jó, nehéz szeletelni, túl száraz, nem elég ízletes, vegyem meg inkább azt a (ronda és cafatos! – a szerk.) nyakban végződő másikat, de csak úgy hogy semmiképpen nem fordítja felém a másik végét. Megnyugtattam, hogy jó lesz nekem az a szép is, csak adja ide, megoldom majd a szaftosságát házi körülmények között és még fizetek is érte, nem is keveset. Nagy nehezen ideadta, tényleg nem keveset fizettem. Még hazafelé egy kapualjban lopva megszagoltam de mindent rendben találtam. Hogy miért nem akart megszabadulni ettől a húsdarabtól, azt máig csak találgatom.

Ezután két- vagyis húsvét után egy héttel a hideg báránysültet előkaptam és egy csontozókéssel minden létező húsdarabkát lefaragtam a gerincről, a bordákról. Apróra vágtam a húst és egy kis olívaolajon átpirítottam. Ó, azok a kis enyhén zsíros falatkák is milyen jól jöttek most! Nem kellett már fűszerezni, mert eredetileg rozmaringgal készült a sült, a pecsenyeléből pedig egy paradicsommártást rittyentettem, mindezt polentával körítve, de nem ez e poszt témája.

Hanem az, hogy Limara receptje alapján sütöttem néhány pitát és úgy csináltunk, mintha az utcán lennék: ebéd gyanánt mindenkinek a kezébe nyomtam egy gyros /kebab utánzatot, joghurtos szósszal, zöldségekkel, ahogy kell. A pita készítésénél megpróbálkoztam a rácson és a sütőlapon való sütéssel is (győzött a rács), a 220º-kal és a 200º-kal (győztes az előbbi), továbbá a tészta megfordításával (nem kell megfordítani). Mindenkinek ajánlom a kipróbálását, nagyon izgalmas, amikor a meleg levegő elkezdi felfújni a tésztát és sikerül minden hobbiszakács álma: lyukat sütni!

Ki mikor vet, aszerint arat

…mondom én, a városi paraszt. (Bocsánat, de a Múzsa ezt diktálta.)

Tehát aki szeretné, hogy a tojáshéjba vetett zsázsája húsvétkor ott ékeskedjen az ünnepi asztalon, az már most tegye meg a szükséges előkészületek.

1. Hétvégén együnk sok tojást, keményet, lágyat, felütöttet, mindegy, csak a tojáshéj megmaradjon. A legideálisabb, ha a tojás a ¾-énél van lenyakazva.
2. Hétvégén még elmehetünk valami kerti boltba magot venni. Egyes élelmiszerboltokban is van vetőmagos részleg! És ha már ott vagyunk, tegyünk a kosárba cékla, retek stb. magocskákat is, mert a csíra kiváló fegyver a tavaszi fáradtság ellen, meg a zöldségesek íztelen primőrjei ellen is.
   
3. Kedden-szerdán áztassuk be a zsázsamagot, vessük el a földbe és minden nap spriccelgessük vízzel. Ne kérdezzük, szabad-e locsolni!

Tavalyi poszt itt.

Ízlések és bárányok

- És mit szólna a nyakához? - kérdezte a hentes kacsintva, miután egy szép báránylapockát választottam de kevésnek találtam.

- Rendben, próbáljuk meg! - mondtam és bizony nem bántam meg. Mert bár nem volt túl elegáns látvány a pecsenyés tálon, de mint minden állat nyaka, ez is nagyon ízletes falatnak bizonyult. Jövő héten meg is fogom köszönni a nyalka henteslegénynek...

Hetekig teszteltem olvasóimat és környezetemet, hogy mi kerül húsvétkor az asztalukra és felmérésem az alábbi eredménnyel zárult: kevesen esznek bárányt húsvétkor, a blogon megfordulóknak is csak a 20%-a, a nem blogolvasók pedig még annyian sem.

Kérdésemre, hogy miért nem, a többség borzongva azt válaszolta, hogy nem szereti, mert bárányíze van, vagy még nem is evett, de meg sem kóstolná mert hátha bárányíze van. Igen, ez tagadhatatlan, de ha szerencsénk van előfordul még, hogy a csirkének csirkeíze, a marhának marhaíze van mesterséges ízfokozó nélkül is, akkor miért nem lehetne a báránynak bárányíze?! Hasonló viszolygást tapasztalok gyakran a felnőtt birka körül is, érdekes hogy aki egyszer evett nem megfelelően elkészített birkát vagy pacalt, az többé soha nem hajlandó megkóstolni. Bezzeg ha rossz dobostortát esznek vagy vacak kávét isznak valahol, ez nem akadályozza meg őket abban, hogy legközelebb is próbálkozzanak vele.

Felmérésem legmegdöbbentőbb érve az volt, hogy "nem kóstolnám meg, mert olyan aranyos kis állat"! Érdekes, hol van ilyenkor az "úgy szeretlek majd megeszlek" vagy az "olyan ennivalóan édes" mondás a gyakorlatban? Na jó belátom, hogy a bájos báránypofi engem is meghat, különösen azóta hogy hortobágyi barátainknál egy kitaszított fekete rackabárány mesterséges táplálásába segítettem be, - "beeeeeee" - hajtogatta a bari kétóránként kegyetlenül, még éjszaka is. Miközben a szomszéd tanyára zötykölődtünk át egy terepjáróval, hogy megfelelő minőségű tejet szerezzünk a kis árvának, eltűnődtem azon, hogy persze minden családnak van fekete báránya, de ha a fekete rackáknak csak az van és kitaszítják őket, hogyan maradnak fenn?..

Na de vissza a bárány aranyos kinézetéhez. Igen, ez az érv méltányolható, talán a nyuszikat is ezért nem eszik meg sokan. Maradjunk csak a rút pulykaarcoknál és a tokás disznóknál, hogy egyes halfajok lugosibélás fejéről már ne is beszéljek.

Fájdalom, hogy a bárány nálunk különleges, ritka húsféleségnek számít, miközben tőlünk keletre, délre és nyugatra mindennapos csemege. Jártam egyszer egy német irodaházban, ahol hétköznapi menzai étel volt a sült báránycomb, paradicsom-mártással. Néhány euróért mérték, és nagyon finom volt!

Jó pár éve már hogy a bárányok visszatelepültek Magyarországra, így ismét lehet találkozni velük a piacokon és a nagyobb élelmiszerboltokban. Különösen húsvét előtt sokan közülük kamionra ülnek és Taljánországba távoznak, ahonnan aztán soha nem térnek vissza. Sajnos a többi húsféleséghez képest ez drága csemege – ezt az egy érvet elfogadtam volna a felmérésben, de erre senki sem hivatkozott.

Különösen a tejes bárány húsa nagyon ízletes, zsírszegény és könnyen emészthető. Javaslom, hogy aki még nem ismeri ezt az ízélményt, mindenképpen próbálja meg!

vályúban a juhok szomjasan hevernek

Bárányológia:
tejesbárány vagy szopósbárány = 1-3 hónapos
pecsenyebárány = 6-8 hónapos
jerke = fiatal nőstény bárány
toklyó = 1-2 éves juh
ürü = herélt kos, különlegesen finom az íze
rackajuh = ősi magyar juhfajta, egykor ez volt a legelterjedtebb magyar fajta, hosszú egyenes csavart szarva van, gyapja hosszú és durva tapintású (ld. a fotóimat)


Rozmaringos báránypecsenye paradicsom-mártással és polentával

Fél nappal a sütés előtt visszafogottan besóztam a húst. Eleinte lefedve sütöttem kevés vizet aláöntve, majd félidőben néhány rozmaringágat dobtam mellé, két fej gerezdre szedett, de nem megpucolt fokhagymával. Az utolsó negyedben fedél nélkül pirítottam, a pecsenyelevével öntözgettem.
Rozmaringos paradicsom-mártás:
2 dl paradicsom sűrítményt összeforraltam kevés őrölt rozmaringgal és sóval, csipetnyi cukorral, majd néhány kanál pecsenyelevet beleszűrtem, kevés vizet adtam hozzá és keményítővel sűrítettem.
Polenta:
Kukoricadarát forró vízbe öntöttem és állandó kavargatás mellett megfőztem. Kevés sót adtam hozzá, amikor puha lett kb. 10 dkg parmezánt és 5 dkg vajat kevertem el benne. Kerek tálra öntöttem, itt megszilárdult és tortacikkek formájában szeleteltem.

És még valami a rackákról: szenvedélyes fotósoknak el sem tudok képzelni szebb kihívást, mint fekete rackát fényképezni rikító napsütésben, háttérben mozgó fekete macskával!

A fészek hidege

Végy egy darab fehér húsvétot és egy hidegtűrő, bundázott nyuszit, fagyasztott tojást, meleg tyúkocskát...

Zsázsatojás-tanácsadás

műfészek fellépés előtt egy héttel

Ahhoz, hogy húsvétkor ehető asztaldíszem legyen, ami nem más, mint tojáshéjban csíráztatott zsázsa, az alábbi lépéseket teszem meg:

Március 15-16. süteményt sütök, hogy sok tojáshéjam keletkezzen. A tojásokat középen megcsapom egy nagy késsel, hogy lehetőleg feleződjenek. Az így nyert csészécskéket kimosom és megszárítom.
Két, világos árnyalatú tojástartó dobozoknak levágom a tetejét, és a rekeszes részét félreteszem.

Március 17. a doboz belsejét zöld temperával kifestegetem, ha elkap az ihlet, még apró színes virágokat is pingálok rá. Ha meg végképp nincs más dolgom, zöld krepp-papírból körbe a doboz oldalára füvet ragasztok. Ez a doboz lesz tehát a FÉSZEK!

Március 18. a tojásokba kb. 2/3-ig földet szórok és az előre beáztatott zsázsamagokat (lepidium sativum) - tojásonként kb. 10-15-öt - belenyomkodom. Egy natúr tojástartóba ültetem őket és világos helyre teszem. Nem a koktélparadicsomok mellé, mert félő hogy a növekedő csírák elkapnak valamit.

Március 19-től öntözgetem őket, de csak finoman, permetezve. Két nap múlva kidugják fejüket a csírák, és ha minden jól megy, 4-5 nap alatt helyes kis zsázsamező lesz minden egyes tojásban.

Húsvét: a tojásokat beleültetem a zöld fészekbe és az asztalra teszem. Lehet legelni a sonkához vagy a reggelihez!

És még egy fészkes ötlet: húsvéti süteményeket, tortákat gyakran díszítek úgy, hogy zöld marcipánmasszát átnyomok fokhagymanyomón és az így keletkezett „fűből” fészket csinálok, abba meg tojásokat ültetek. Tavaly a nyuszinak is jó napja volt, mert répa is került. Íme:

A legjobb epizódszereplő díja…

Szerencsétlen füstölt húsok a magyar konyhában legfeljebb epizódszereplők lehetnek. Ha átlapozunk egy szakácskönyvet, láthatjuk, hogy nagyon sokszor csak kiegészítőként használják őket sokféle ételben. Nem is önmagukért, hanem a füstös íz kedvéért, amit szemfüles turisták megvásárolhatnak valamelyik fejlett országban „instant füst” formájában is. Egyszer kaptam ilyet az USA-ból, szépen megköszöntem, majd elvittem a veszélyeshulladék-lerakóba.

Az önálló ételként feltálalt füstölt húsok pünkösdi királysága furcsa módon húsvétra esik. Ekkor bezzeg tudjuk értékelni őket, felvásároljuk a hentesektől az összes sonkát, kötözött sonkát, tarját stb. A húsvéti asztalnál rádöbbenünk, hogy jaj, mennyire finom, milyen egyszerű étel ez, egy kis salátával, mustárral, tormával! Ilyenkor megfogadjuk, hogy az év más napjain is főzünk ilyet, azaz gondolatban főszerepet kínálunk nekik.

Aki nem elégszik meg a bolti – „füstpácban két másodperc alatt” - típusú húsokkal, annak javaslom, hogy fedezze fel lakóhelyén azokat a még tevékenykedő bácsikákat, nénikéket, akik régi módszerekkel füstölnek. Aztán irány a hentes, ahol vegyünk 1-2 oldalast, egy sonkát, néhány csülköt, és megfelelő pácolás után mehet a füstre. Így elkerülhetjük hogy a húsvét mellékízű, az év közben főzendő bableveseink ipari ízfokozó ízűek legyenek.

Főtt füstölt odalas bab- és krumplisalátával

Az oldalast elvágom darabokra, megmosom és egy mély tálban vagy fazékban fél napig hideg vízben áztatom. Az áztató vizet kiöntöm, a húst leöblítem és beleteszem egy kuktába annyi vízzel, amennyi elfedi. (Ez sajnos nem saját levében finom). Dobok rá néhány babérlevelet is, és addig főzöm amíg puha nem lesz. Akkor jó, ha a csontról leválik a hús.

Babsaláta

Hagyományos magyaros (szerb?) ecetes saláta, főtt babbal és hagymával.

Bab: közepes méretű sötétszínű babot szoktam használni, beáztatom, babérlevéllel megfőzöm puhára. Ha nincs idő, jó a babkonzerv is, mondjuk két dobozzal.
Hagyma: kisebb méretű vöröshagymát (kb. 5 fejet) felkarikázok vékonyra, a karikákat szétválasztom, azaz szétpergetem az ujjaimmal. Egy lábosban kevés vízzel megpárolom, csak annyira, ahogy ne ropogjon. Még finomabb, ha lilahagymát használunk! Ehhez viszont a fehér bab illik.
Összeállítás: nagy tálban kikeverek egy kis ecetes, sós, cukros levet (= salátaecet), beleteszem a babot és a hagymát, majd óvatosan átforgatom, összekeverem. Amennyiben van otthon finom őrségi tökmagolajunk, azt tehetünk rá tálaláskor!

Ecetes krumplisaláta

Krumpli: sudár kiflikrumplit hajtok fel a piacon, azt héjában megfőzöm, megpucolom és karikra vágom.
Hagyma: kisebb méretű vöröshagymát (kb. 5 fejet) felkarikázok vékonyra, a karikákat szétválasztom, azaz szétpergetem az ujjaimmal. Egy lábosban kevés vízzel megpárolom, csak annyira hogy ne ropogjon.
Összeállítás: nagy tálban kikeverek egy kis ecetes, sós, cukros levet, beleteszem a hagymát és a krumplit, óvatosan hogy össze ne törjenek a karikák. Átforgatom, összekeverem. Tetejére frissen őrölt borsot tekerek. Amennyiben van otthon finom őrségi tökmagolajunk, azt tehetünk rá tálaláskor!