Az idei konyhakerti szezon az újítások jegyében telt. Először is
tudomásul kellett vennem, hogy macskabagoly barátunk, aki tavaly a
konyhakert melletti fán ült hónapokon át reggeltől estig – estétől
reggelig persze keményen dolgozott a megélhetésért –, szóval hogy ő nem akar többet itt
nyaralni, mert tart a harsány szajkóktól, akik egyszer alaposan ellátták
a baját. Hiányát két, un. gyökéröntözővel pótoltam, amelyet egy
balatonalmádi fazekas készített. Lásd a fotót.
Tavasszal kipróbáltam a kertészettudomány legmurisabb eszközét, a
vetőszalagos vetőmagot. Háromféle salátát kínáltak egy zacskóban, de nem
csak a saláta volt tépő, hanem a szalagok is, melyeket a perforáció
mentén először szét kellett választani.
|
Három az egyben |
Azt hittem, ezzel a módszerrel
nem kell betartani a szabályt, mely szerint vetni csak szélcsendes
időben szabad. Tévedtem. A szalagok klasszul összegubancolódtak a
szélben, alig tudtam lekábelezni őket az előkészített kis árkokban.
|
Magok a szélben |
De végül sikerült,
ezt az is bizonyítja, hogy egy-egy sorban csak azonos fajtájú saláták
keletkeztek. És milyen finomak voltak!
Idén is folytattam a zsákos krumplinevelést, de új fajtákkal
próbálkozva. A kísérlet sikerült, de jövőre már tényleg nem teszem ki
magam annak a sok csípős megjegyzésnek, miszerint ez mekkora hülyeség.
Tényleg az, illetve nem nagyon éri meg a felhajtást az a 2-3 kg krumpli, de
valahogy mégis jó érzés.
|
Krumplik naplementében |
|
Krumplik gőzben párolva, majd petrezselymes vajban megforgatva |
|
Krumplik konyhakészen |
Tavasz elején vettem egy csenevész kis padlizsán palántát, ami a leírás
szerint valóságos kis csoda, mert apró, helyes kis gömbterméseket hoz. Topf aubergine – ez állt a táblán, melynek hátulján egy
szemcsiklandó, dús bokor is le volt fotózva. Ez az! – gondoltam –, kis
konyhakertbe kis padlizsánt! Beültettem a kert sarkába, a mini
paradicsomok mellé. A legeslegfontosabb szempontot magamnak sem
vallottam be, de
Piszke kimondta helyettem, mikor letekintett
az ültetvényre: "
lehet hogy íze nem lesz, de a fotókon jól mutat majd!" Nehezen
indult a beszoktatás. Rövid időn belül kétszer is újra kellett
élesztenem a növényt egyszer a kiültetés után, másodszor pedig az első nagy
kánikula idején. Már ebből gondoltam, hogy csak valami labortermék lehet ez,
amiből kivonták a természetes-környezet faktort. Na de aztán összeszedte
magát, szépen bokrosodni kezdett. A sok virág egészen elvakított, pár
napig csak messziről néztem a növényt, ráadásul jött az eső, öntözni sem
kellett. Majd egy gyomláláskor valami azt súgta, nézzek a
dolgok mögé. Benégykézláboltam hát a bokor mögé, bekukkantottam a sűrű
levélzet alá, és megpillantottam négy darab kigyúrt padlizsánt! Olyan
öregek voltak, hogy már nem is emlékeztek golyókorukra.
Ettől kezdve
naponta járőröztem a bokor környékén és azonnal leszedtem a felbukkanó
golyóbisokat. De mivel egyszerre csak 2-3 db. fejlődött ki, soha nem
tudtam egy jól fotózható, látványos ételt készíteni belőlük. Tanulság:
megvan, de nem írom le, hátha jövőre még összejön az a fotó.