VKF! XXV. - Liptói burgonya

A Cukroskata által kiírt 25. Vigyázz! Kész! Főzz! verseny témája a krumpli lett. Cseles gondolat ez így újkrumpli idején! Néhány napja véletlenül találtam egy általam nem ismert receptet Láng György "Klasszikus magyar konyha" című könyvében (Bp.: Corvina, 1992.). A könyvet pedig néhány hete találtam egy antikváriumban. Az étel neve: Liptói burgonya. Egyszerű egytálételnek tűnik, de köretnek is kiváló. Az elfogyasztása után néhány órával pedig már abban is biztos vagyok, hogy sörkorcsolyának is elsőrangú...

És remek lehetőség ez a felbosszantásomra is, hiszen manapság rendes juhtúrót találni a boltokban komoly kihívás. Nem tudom az amerikai olvasók - mert hogy a könyv eredetileg ott jelent meg 1971-ben - hogyan boldogulnak a juhtúró vadászattal és mit mondanak amikor megkóstolják ezt az ételt? Gyanítom, hogy azt amit a mi kitántorgott rokonunk szokott:
"Hú, gyerekek! Ez egy kicsit rich lett!"

Liptói burgonya

A sütőt 180 fokra befűtöttem. 1,25 kg krumplit héjában megfőztem, megpucoltam és karikára vágtam. 35 dkg juhtúrót 15 dkg olvasztott vajjal és egy marék összevágott kaporral összekevertem. 3 szelet füstölt szalonnát kockára vágtam és kiolvasztottam a zsírját. A krumplit óvatosan összeforgattam a túróval. Azt írja a recept, hogy csak a szalonnát keverjük majd az ételbe, bár a vajat lehet helyettesíteni zsírral is. Ebből arra következtettem, hogy eredetileg szó sem volt vajról, csak az amerikaiak kedvéért vajazunk. Úgyhogy én a vaj mellett a kisült szalonnazsírral is meglocsolgattam a masszát.

Egy tortaformát kivajaztam és kiöblögettem zsemlemorzsával. Ebbe öntöttem bele a keveréket, elsimítottam hogy ne legyenek rések benne. A tetejét is megszórtam zsemlemorzsával, bár ezt nem írták, de én a rakott krumplit is így szoktam, egy kedves idős néni tanításának hatására.
A sütőben kb. 40-45 percig sütöttem. Tortaszeletként vágtam fel.

Bennefőtt gombóc és szerelemgolyó

A bennefőtt gombócot Grenadine ültette a fülembe. Onnan gurult kalapácson, üllőn, kengyelen át az agyamba és görgött ide-oda heteken keresztül. Egy módja van csak annak, hogy lekerüljön a gyomromba, ha megfőzöm - gondoltam. Ezzel a probléma nehezén már túl is jutottam és már csak azt kellett kitalálnom, milyen egytálételt állítsak össze, amiben a gombócokat „bennefőzhetem”. Szarvasom nem volt, a vadászó barátom azt a bizonyos szaftos őzgerincet is csak ígérgeti már egy éve! Remélem olvassa ezt a bejegyzést! (Ha nem majd ellinkelem neki.)

Egy bárányka combjára akadtam a mélyhűtőben, ez lett hát az alap. Úgy terveztem, hogy bárányragut készítek gombával, de elvetettem az ötletet, mert a piacon gyönyörű borjúmájba botlottam és végül az került a bárány és a krumpligombócok mellé. Igen, mert egyszerű burgonyagombócokat főztem bele a már kész ételbe, amit kicsit bővebb lére hagytam, hogy a gombócoknak legyen miben ficánkolniuk.

Juj, de mit láttam a hentesnél! Ez volt kiírva a pult plexitetejére: „sertéstüdő, borjúmáj, pacal, szerelemgolyó kapható”. Elvörösödve pislogtam és próbáltam megfejteni a szórejtvényt, vagy legalább megpillantani egy ilyen golyót a pacal környékén. Az is megfordult a fejemben, hogy a hentes talán kiterjesztette a tevékenységi körét, mert hús árusításából már nem nagyon lehet megélni.
Miután a borjúmáj révén közelebb kerültünk egymáshoz és hátrapillantva láttam, hogy senki nem áll mögöttem, óvatosan előhoztam ezt a golyó dolgot. Ő meg hetykén visszakérdezett, hogy „miért, mit gondol, mi lehet az?”
Na, ezt utálom, kérdésre kérdés, hadd vergődjön a szerencsétlen vásárló a veres képével! Pár másodpercig úgy tettem, mintha elmélyülten vizslatnám a biztonságosabbnak tűnő felvágottas részleget.
- Szóval, mit gondol? - forgatta meg bennem újra az indiszkréció csontozókését.
Veszettül pörgött az agyam, felvillantak benne mindenféle korhatáros filmajánlók, meg távol-keleti szexterapeuták hirdetései.
- Hát a bikatöke! - adta meg végül a kegyelemdöfést a hentes.
- Persze, gondoltam hogy az! - vágtam ki magam lazán és talán még kacsintottam is hozzá, de így utólag belegondolva ez elég nagy marhaság volt.

Nem érdemeltem kegyelmet, mert tudnom kellett volna miről beszélünk, hiszen ilyesmit ettem már az Alföldön, ahogy kakasherét is és valóban mindkettő jegyezni való étel.
Ezek a szerelemgolyók is afféle bennefőtt gombócok.

(Utóirat: az imént rákerestem a gugliban a „szerelemgolyó”-ra. Még egyszer juuujjjj!)