A karácsonyi aprósütemények
készítését, szám szerint 13 félét, már hetekkel az ünnep előtt elkezdtem. Amikor
nem volt nagyon maszatos a kezem, képeket is készítettem, íme:
2012. január 8., vasárnap
Aprókörkép
A mézeskaláccsal kezdődik minden,
mert az többnapos projekt és legalább megalapozza a lakás alapillatát. Eszembe
jutott, hogy hét évvel ezelőtt, a nevezetes népszavazás napján is éppen
mézeseket sütöttem. Az utolsó pillanatban tettem le a kötényt, felkaptam egy
dzsekit, és elszaladtam szavazni. Amikor megálltam a bizottság előtt, egy
emberként hajoltak előre, nagyot szippantottak a levegőből, majd szavalókórusként
kérdezték: honnan jön ez az isteni mézeskalácsillat?! Mondtam nékik: "belőlem
árad, a ruhámból, a hajamból, a személyiségemből, elhoztam hát nektek az ünnep
üzenetét, menjetek szépen haza, süssetek, főzetek ne ilyen földi hívságokkal
foglalkozzatok, mint a politikai hatalom!" És lássatok csodát, néhány perccel
később be is zárták a szavazókört! Én pedig mézes aurámat magam után vonszolva
hazatértem, glóriámat laza mozdulattal a fogasra hajítottam és beestem az
ágyba.
Idén a karácsonyi gyümölcskenyér –
ami ilyenkor a legkeresettebb portéka a blog keresőjében – kiválóan sikerült.
Alig tudtam bemenekíteni a mélyhűtőbe, hogy majd csak akkor vegyem elő, ha
eljön az ideje. Jól sikerültségének titka ki tudja mi, talán az aszalt
gyümölcsök és a Jupiter szerencsés együttállása, a kiváló minőségű osztrák
barnarum melyben áztattam a kemény aszalványokat, vagy még inkább a
szupertitkos vanília esszenciám. Ez úgy készül, hogy veszek kimérve két dl
vodkát, egyenesen a hordóból, mondhatnám vom fass, és abba teszem a kikapart
vagy megszáradt vanília rudakat. Azok ott életre kelnek, megszínezik az
alkoholt, kiadják minden gazdagságukat, miközben vidáman dülöngélnek az
üvegben. Egyébiránt az ipari vaníliaesszenciákat mélyen megvetem, de idén
mégis vásároltam egy nagy zacskónyi vanillincukrot a kaposvári I. Magyar Cukor Manufaktúra kiadásában.
Őket azért csípem, mert tavaly mikulás alakú süvegcukorral örvendezettek meg a
bolti polcon és ezzel végérvényesen a szívembe zártam őket.
Készítettem csoki korongokat is
Piszke receptje alapján. Az étcsokisra kandírozott gyömbért és mandulát, a
fehércsokisra aszalt epret és apróra vágott pisztáciát szórtam. Ez egy napig
sem áll el, ha el nem dugjuk titkos helyre.
A balatonakali mandulából kb. 10
dkg-ot ledarálva belesütöttem a linzerbe. Ettől és a beléje gyúrt zsírtól olyan
omlós lett, hogy óvatosan kellett megfogni a sütiket, amikor megtöltöttem őket a
ribizli lekvárral, vagy málnával.
(40 dkg liszt, 10 dkg mandula, 15-20
dkg vaj, 8-10 dkg zsír, 10 dkg porcukor, egy tojás sárgája, só)
Mogyorós linzerhópihét is
sütöttem, azt nem töltöttem meg semmivel, így jobban élvezhető a mogyoró
aromája.
A mákos linzertészta nem maradhat
el, általában kiflivé formázom, de lekvárral összeragasztva is nagyon finom. A
kifliket félig csokiba mártom és megszórom díszcukorral. (40 dkg liszt, 15 dkg darált
mák, 12 dkg porcukor, 32 dkg vaj, 1 tojás, só. Lehet beleszórni kevés fahéjat,
vanília esszenciát.)
*
Az Aldiban finom és puha
marcipánmasszát árultak, amit egy régi szakácskönyv receptje alapján összegyúrtam aprított
dióval és 3 cl Maraschino likőrrel. Ezután kinyújtottam, kockára vágtam és
csokoládéba mártottam. A tetejét kidíszítettem. Elég ütős lett. Volt aki azt
mondta: csodálatosan köhögtetős.
A habcsókkészítés a legfelemelőbb
az ünnepi készülődésben! Idén ezt tudományos szintre emeltem: még májusban találkoztam a Gerbeaud cukrászával, akit kifaggattam, hogy nagy baj-e, hogy én
nem gőz fölött verem fel a tojáshabot, hanem csak simán? Azt mondta, nem baj,
maradjak csak a jól bevált módszernél, de ha jót akarok, a sütőlapokat
forrósítsam fel, mert akkor a kinyomott hab azonnal elkezd alulról szilárdulni.
Így jártam el, és nagyon jó érzés, hogy Gerbeaud szaktanácsadókat engedtem be
az egyszerű kis konyhámba! Azóta, ahányszor csak belépek, mindjárt olyan
szakszerűségi érzés vesz körül!
A mákos-gyömbéres kuglófot a
Stahl Téli édességek magazinból vettem. Amikor kihűlt, fehér csokival vontam be,
koktélcseresznyével és pisztáciával díszítettem. Kandírozott gyömbért a keleti
fűszereket árusító boltokban lehet kapni.
(15 dkg vaj, 2 dl tejföl, 20 dkg
cukor, 3 tojás, vanília esszencia, 25 dkg rétesliszt, 1 csomag sütőpor, só, 5
ek. darálatlan mák, 12 dkg apróra vágott kandírozott gyömbér)
*
A bejgli sima ügy volt, 1 kg
lisztből készült és szigorúan Pelle Józsefné könyvéből. Pedig általában Horváth
Ilona drukker vagyok. Pelle Józsefné azt tanácsolja, hogy az összetekert
bejglit először meleg, majd hideg helyen kelesszük, pihentessük és úgy menjen
az előmelegített sütőbe. Egész tojással szoktam megkenegetni és egy régi tanács
szerint egyszer hosszanti, másszor kereszt irányba, ez elősegíti a márványosság
képződését.
A szilveszteri malacokat hagyományos sós kalácstésztából formáztam, és a szilveszteri asztalra tettem. Ez volt a 13+1.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)