Újragondolt mákos guba

Újragondolás – ez a divatos tevékenység köti le mostanság az ország szakácsainak figyelmét, ebbe ölnek kalóriát, nem keveset. "Végy 20 dgk friss újragondolást" – így kezdődnek a receptek. Semmi sem az már, ami volt évszázadokig, hanem az, aminek látszik: újragondolt, ide-oda tekergetett látványos eledel. Nincs helye a mai főzőkultúrában annak, aki legalább egyszer nem fogott bele valamiféle tartalmas kis újragondolásba.

A mákos guba kiváló alany erre, mert ő maga is annyiszor újragondolta már magát, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Nem volt neki elég, hogy feltornázta magát a polgári konyha asztalára, maga mögött hagyva a szláv bobajka nevet, képes volt az egész szocializmust is átvészelni,  gusztustalan köpönyegbe bújva. A köpönyeg egy nejlonzacskó volt, melybe a szikkadt, megmaradt kifliket karikázták fel a kartársak a közértben, az abc-ben vagy a vegyes boltban.

Felnőtt egy nemzedék, aki úgy tudja, a mákos gubához szikkadt bolti kiflit kell tejjel meglocsolni és cukrozott darált mákkal megszórni. Hacsak nincs egy idős rokon a nyári képben, aki egy ökörnyálas késő délutánon, kávézás közben ekképpen sóhajt fel:
 – Jaj, de szép is volt gyerekkoromban, ahogy a gubarudak tekergőztek a nagytepsiben, mikor kivették a kemencéből!
Az ökörnyálak megtorpannak a levegőben, kiskanalak akadnak el a feketelevesben. Az agyak vad zakatolásba kezdenek! Ez az a pont, amikor a gasztroblogger elkezd újragondolni!

De előbb szalad fűhöz-fához, Ínyesmesterhez, Móránéhoz, népi konyhászokhoz. Szerencséjére blogok és szaklapok oldalain is meg-megjelenik a guba, általában falatnyira kiporciózva, kis tálkában, kapszliban, hosszúkás pohárban. Valamennyi információt megrágva, megemésztve majd félredobva, a hobbiszakács több irányba is újragondol:
– a gubarúd legyen egy laza kalácstészta, de ne tekergőzzön, mert nincs kemence, sem nagytepsi. Feküdjön csak hosszában, lábtól fejig.
– a mák ne szárazon kerüljön az áztatott karikákra, hanem készüljön belőle egy mák krém
 – a tetejére némi kis vanília sodó, hogy az újragondolás látványos legyen
 – kétféle tálalással próbálkozzunk: a tányérra halmozóssal és egy desszertgyűrűssel

Újragondolt mákos guba

gubarúd:

Hagyományos kalácstésztát készítettem, 40 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 2 dl tej, 2 ek. cukor, 10 dkg vaj, 2 tojás sárgája, kevés só. Kelesztés után átgyúrtam és hosszú, vékony rudakat sodortam belőle. Tepsibe fektettem őket, oldalukat és tetejüket megkentem olvasztott vajjal. Ismételt kelés után megsütöttem, kihűlés után karikára vágtam a rudakat.

áztató:
2-3 dl tej felforraltam és beleszórtam 1-2 kanál cukrot. Ezzel öntöttem nyakon a karikákat.

mák krém:
25 dkg darált mákot 2-3 dl tejben kevés cukorral és egy csipet fahéjjal felfőztem. Rum és áztatott mazsola is mehet bele ebben a fázisban. Ezt ráraktam a megáztatott karikákra és finoman beleforgattam őket.

vanília sodó:
gőz fölött 3 tojást, két dl tejet, vanília rúd kikapart belsejét (vagy pár csepp esszenciát), egy ek. cukrot, egy tk. lisztet folyamatos habveréssel megfőztem. Ebből csak 1-2 kanállal tettem a mákos gubára tálaláskor.

Unalmas hal izgalmas tésztadobozban

 

Unalmas halat, csomagoljunk izgalmasan! – tartaná a mondás, ha lenne ilyen. Az áruházi tőkehalról van szó természetesen, de megmenekültünk az unalomtól, mert ráakadtam az utolsó adag mélyhűtött mángoldra, amit  némi forró vizes kezelés után alaposan lecsöpögtetve, kinyomkodva tettem el még ősszel. Meglepő, hogy ez a levélzöldség mennyire jól bírja a megpróbáltatásokat, egészen friss hatása volt amikor felengedett. A kertben még tartja magát, átvészelte a telet, de olyan állapotban van szegény, hogy ha arra megyek, inkább becsukom a szememet, mert nem akarok az elmúlásra gondolni így tavasz elején. Viszont érdeklődve várom, hogy tényleg kétéves növény-e?

Az izgalom pedig azzal lett előgerjesztve, hogy leveles tésztából készítettem akkora dobozokat, amekkorák a halfilék voltak. A nem túl vékonyra nyújtott tésztát kivágtam derelyevágóval, (hogy szép csicsás legyen a széle), a doboz leendő fedelét finoman bekarcoltam, mert ha megemelkedik és megsül a tészta, ezt viszonylag könnyen le lehet feszegetni.

A halfiléket  - balatoni stílusban - paprikás lisztbe forgatva sütöttem meg kevés olajban és vajban, de nem csöpögtettem le nagyon, hadd áztassa el egy kicsit a dobozát. Alaposan megraktam mángolddal, meglocsoltam fokhagymamártással, majd rátettem a tetőt. Még az is kapott egy löttyintést, illetve a maradék mártást külön kínáltam.
 
Volt nagy öröm, meglepetés, kukucskálás, meg minden! Talán még válogatós kisgyerekeket is meg lehetne  így etetni hallal és zöldséggel, de mi itthon nem tartunk olyat. Mármint válogatós gyereket.

Halak egyéb tartókban:
Doboztalan paradicsomos makréla 

Hal a lecsón 

Fogas az ágyon