Ez az emlékkép fészkelte be magát a gondolataimba és egész héten ezen agyaltam hazafelé a buszon. Az esernyő alatt gyakran éreztem is a friss cipó és a kolbász illatát. Megterveztem, hogy a hosszú „hotdogot” hogyan fektetem a sütőlapra, de aztán másképpen döntöttem. Így lettek a kenyérkék kicsik, kerekek, és így erősödött meg a családtagjaimban, hogy ezt a hotdogot nem adnák ezer hamburgerért sem!
Töltött kenyérkék
A kenyértésztát hat darabra osztottam, kicsit kinyújtottam téglalappá őket, de nem túl vékonyra, és a kb. 1 cm-esre vágott kolbászkarikákat rárakosgattam. Hogy egészségesebb és multikultisabb legyen, némi félbevágott fekete olajbogyót is tettem a kolbászok közé, majd összetekertem és belefektettem a kizsírozott, kilisztezett formákba, amelyek kb. 10 cm-es átmérőjűek. A kenyérkéket sugárirányban megkarcoltam egy éles késsel, lisztet szórtam rá, és kelesztettem még a sütőben. Amikor szépen kitüremkedtek a tálkákból, akkor adtam rájuk a villanykakaót.
Amint lehet illatokat is feltenni a netre, ígérem hogy ismét megsütöm!