Az ígéretek éve

"So when you really love me
Darling bring me Edelweiss"

Ahogy elpukkannak szilveszterkor a pezsgők – bár igazi gasztrokalandor nem pukkantja, hanem az üveg fenekét finom jobbra-balra elfordítva, majd az utolsó pillanatban a dugón is tekerve egyet, szolid pisszenést facsar csak az üvegből – az év első perceiben már arra gondolok, pár hét és kezdődik a magvetés!

Függőkert félidőben

Betakarítás után

Lehet, hogy kívülről ónos eső fedi a kertészeti boltok kirakatát, de belül már megindul a pezsgés, kezdik kitenni a vetőmagválasztékot, dughagymákat, lemosó permetszereket. Ilyenkor találkozhatunk sorstársainkkal, elcsíphetünk egy-két, a levegőben szálló jótanácsot, vagy mint tavaly februárban velem történt a Moszkva téri üzletben: beleütközhetünk egy nyolcfős japán turistacsoportba, akik vetőmagokat vásárolnak. Bár, lehet hogy nem is voltak igaziak, hiszen csak egyikük fényképezett.

A keltető

Ha összegyűjtjük a magokat, kevesebbet kell költeni az év elején

Tavaly februárban teljes felszerelésben – úgymint vetőmagok, palántázó-eszközök, tápkorongok –, álltam a startvonalra, elültettem a palántázóba a magocskákat és boldogan dörzsöltem a tenyeremet, a mihamarabbi kiváló terméseredményben reménykedve. De éreztem, hogy valami nem fog stimmelni, ezért párhuzamos tevékenységként belehúztam a vad- és dísznövénykertészetbe is, és jól tettem! Az egyetlen sikeres üzletág volt 2015-ben. Ugyanis 2015 a vetőmagosok fekete éve volt. 

Saját termesztésű vadvirág

Bárhova mentem, a Nyírségtől az Őrségig, valamennyi kertészkedő sírt-rítt a satnya vetőmagok miatt, mert hogy alig kelt ki valami. Az én kis tetőkertemben is csak a retkek vitték a pálmát (?), míg odabent a magok hónapokig meg sem nyikkantak. Már éppen ki akartam dobni őket, amikor mégis meg-megindult néhány. Így aztán csak lett paradicsom is, de jelentős csúszással az előző évekhez képest.

A retek jól teljesített

A petrezselyemben elbújni sem lehetett

Susanna Laknertől olyan ajándékot kaptam, amellyel lehetőségem nyílt a "zsebkertészkedés" kipróbálására és ennek, valamint odaadó szakértelmemnek köszönhetően a sötét és nedves kertben havasi gyopár kezdett virágozni. Aki nem hiszi, nézze meg ezt:

A zacskóba csak vizet kellett önteni és várni néhány hetet, majd óvatosan kiültetni a palántákat

Lesz mindjárt recept is, mint afféle gasztroblogban, de előtte tekintsük meg a nyolcvanas évek nagy sikerű osztrák slágerét! Az Edelweiss együttes az ABBA S.O.S című dalába olytott egy tő havasi gyopárt, alaposan próbára téve ezzel az európai kultúrát. 

További ígéret a 2015-ös évről: a Konyhasónaplón.

Ütős téli tészta

Ilyen helyes kis paprikákat idén is sikerrel termeltem, majd megszárítottam és felfűztem; megszárítva chilipelyhet készítettem; egyben lefagyasztottam; savanyítottam. 

Egy kis fej vöröshagymát kockára vágva megfuttattam egy kis olajon, rádobtam egy 15 cm-es kolbászdarabot kockára vágva és hagytam hogy kiadja a zsírját, belekarikáztam 2 paprikát. Erre tettem egy fél kínai kelt csíkokra vágva, és megvártam míg megfonnyad és átjárja a kolbászos csípős zsír. 

Fodros metéltet kifőztem és beleforgattam a raguba. Megszórtam (nyáron lefagyaszottt) apróra vágott korianderlevéllel.

Francia morzsák 1.

Ízes útinapló 1. rész – arról, hogy ott komoly emberek laknak.

Francia kert

Amikor azt láttam, hogy a konyhaboltok egy egész kirakatot szentelnek a befőzésnek, akkor tudtam, hogy jó helyen járok. Ebben az országban komoly emberek laknak! Speciális befőzőfazekak, üvegek, címkék, gumigyűrűk, szűrők és tölcsérek – mind a legszebb nyári konyhai foglalatosság szolgálatában. Bár őszintén szólva Franciaországban még nem találkoztam olyan lekvárral, ami nekünk ne lenne túl édes, túlságosan zselés és átlátszó, de hát ízlések és lekvárok ugyebár különbözőek. Az idei utazásra nem mertem saját készítményt vinni, hogy elkerüljem a kínos reggeleket, amikor útitársaim könyörögnek: „naaa, hadd hozzam be az autóból a te lekvárodat! És a paradicsomodat.” Így inkább azt sem vittem.

És amikor azt láttam, hogy a legelhagyatottabb kastélyok kertjében azért legalább a konyhakertet ápolja valaki, sőt volt, hogy egyszerre hárman tüsténkedtek az ágyások körül, hát azt is csak párás szemmel tudtam nézni. A konyhakert él és élni akar!

Normandiai kastély konyha- és gyümölcsös kertje

Autós túránk – melynek során pár ezer kilométert letekertünk északon és nyugaton – úgy működött, hogy amint láttunk egy templomot vagy kastélyt, azonnal megálltunk. Ebből azt gondolhatná a kedves olvasó, hogy folyamatosan álló helyzetben voltunk, és szinte tényleg! Legkedvesebb kastélyom a Bussière-i volt, nem tagadom azért mert ott minden a halakról és a halgazdálkodásról szólt, valamint nagyon szép konyhával és csodás konyhakerttel büszkélkedett. A kert így tagozódott: zöldségek, fűszernövények, gyógynövények, tökfélék, gyümölcsök, bogyós gyümölcsök. Emellett persze megvolt a díszpark tavakkal, sétányokkal, és nem ehető növényekkel.

  

A leírás alapján a konyhakert és a birtok eltartotta a közel 50 fős háztartást, így csak sót és olajat vásároltak máshonnan, az összes többi élelmiszert megtermelték, kihalászták, elejtették, begyűjtötték. (Abban az országban sóból és olajból is komoly választék van, nagy fejtörést okozhatott az intézőnek a megrendelés.) Kis múzeumi boltocskájukban a szokásos giccsek helyett saját terményeiket árulták, valamint hasznos folyadékokat, úgymint Cassist, málnalikőrt, fűszeres ecetet. Komoly hely! És mivel nem tartozik a turisták kedvelt célpontjai közé, a kertészek voltak csak ott, a halak és mi. Mennyország!

Végre vásároltam egy múzeumi boltban!

Csak ez hiányzik a mi konyhakertjeinkből

 

Egy jobb napokat látott üvegház

Arról, hogy a természet kicsit megzavarodott

 

Strapás dolog a napi gondoskodás akkor is, ha minden a szokott kerékvágásban halad: megetetni a madarakat, a mókusokat, a macskákat, a családot, a barátokat, megöntözni a kertet és az elvetett magokat, edzeni a palántákat, kenegetni a megcsonkolt fák sebét, elvégezni az összes tavaszváró kerti munkát. De ha az odafigyelés és a felelősségteljes munkálkodás során mégis az látszik, mintha idén minden megborult volna, akkor is igyekezni kell úgy tenni, mintha ez lenne a normális állapot.

A növények idén előre tudták, hogy nem lesz kirobbanó korai tavasz, így csak lustán hajtogattak kifelé a földből, a magok is csak akkor kezdtek mozgolódni az ültető-korongokban, amikor már éppen ki akartam dobni őket. A turbolya olyan helyen nőtt ki, ahol soha nem jártak elődei, bezzeg a mángold magok még mindig téli álmot alszanak. Rövid nyomozás után kiderült, hogy a madáretetőbe mókusok járnak csemegézni. Egy nap a tányéromból a macska lopott el valamit, miközben azt figyeltem, ahogy a macskatányérból a dolmányos varjú kapja fel a maradék csirkezúzát. A csigák valamiért idén nem isszák a csigasört, megittuk hát mi, bár pont a legolcsóbb vacakot vettem nekik, lehet hogy ez volt a baj. Aztán napokig ordított egy harkály az egyik fán, de olyan szívbemarkolóan, hogy T. kitalálta, bizonyára elveszített párját siratja. Ettől a gondolattól valamennyien ötnapos letargiába estünk, bár én mint optimista hobbiornitológus pedzegettem, hogy talán pont most keres párt, azért kiabál és illeget, hogy termékenyítse már meg valaki, mire letorkolltak a többiek hogy hogy lehetek ilyen profán?! És lám, egy nap a másik ágon megjelent egy jóképű harkálylegény, kis násztánc után eltűntek és azóta csend van. Csak néha hallatszik egy kis diszkrét kopogtatás.

Kiderült, hogy egerek laknak a vízelvezetőben, de amikor észreveszik a macskákat, felnyomják magukat a redőnytokok szivacsos vájataiba, ahol csak a rózsaszín lábacskáikat látom kikandikálni, úgy 170 cm-es magasságban, így szinte hallom is heves szívverésüket, miközben Findusz és Főcica odalent a lábamnál őrjöngnek. Várható, hogy idén ezer rágcsáló lep el bennünket, hiszen a kert tele van fahalmokkal, azaz egérvárakkal. De nem baj, mert erre viszont ugranak majd a baglyok, a nagy kedvenceink. Abból is macskabaglyot tartunk inkább, hogy ne legyen túl nagy a biodiverzitás. 

Az újonnan vásárolt nagynyomású tisztítógéppel lemostuk a teraszt, azóta csak hegesztőszemüveggel lehet odakint közlekedni. Így  viszont az éjszakánként elejtett állatok vére jobban látszik a mészkőburkolaton, azt semmilyen gép nem veszi ki onnan, de hát így jár aki ragadozókkal osztja meg otthonát! Illetve fordítva, ők osztják meg velünk.

Már szinte meg sem lepődünk, de az őszi nagy befogóakció után a vaddisznók visszatértek, pont most hogy éppen cukkiniföldet telepítek a kidőlt fák miatt keletkezett tisztáson. A vaddisznóknak erős szociális kötőerejük van, felbukkanásuk után olyan szeretettel köszöntöttük egymást az önkormányzati vadfelelőssel a telefonban, mintha évszázados rokoni kapcsolat kötne össze bennünket.  (Jó napot kívánok! Hogy tetszenek lenni? / Jó hallani a maga hangját is! / Láttam az e-mailt! Mire taksálja az állatot? Nagy a koca? / Nagy ám! Nem februárban született az biztos! / Úgy gondolja? / Persze! / Lehet hogy az őszi kondából maradtak itt. / Nem hinném, nem ismerősek. Viszont ezek sem félnek tőlünk. Felvenne bennünket a befogókonténeres várólistára?  / Hát sajnos tele van, de persze! Kaphatok egy fotót róluk? / Hogyne, odakészítem az ablakhoz a nagy objektívet! /Igazán kedves.)

Tehát a természet zavaros körforgásba kezdett, de majd csak kisimul ez is.

Mi? Még hogy én ettem meg a madárcsemegét?! 

Húsvéti tavaszimitáció

Húsvétra készítettem ezeket a kis tortácskákat, azért ebben a méretben, hogy kényelmesen be lehessen kapni őket. De hogy ne száradjanak ki túl gyorsan, bőven kenegettem őket alkohollal és sziruppal az egyes fázisokban. Az ünnep előtt egyáltalán nem volt időm, érthetetlen hogy miért kezdtem bele az időigényes díszítésbe, de megérte, mert mindenkinek nagyon tetszett.

A tészta:

20 dkg vajat kikevertem 20 dkg cukorral és egy csipet sóval. Öntöttem bele egy kis narancslikőrt, belereszeltem egy bio narancs héját, beletettem a fél narancs levét, majd egyesével beleeregettem 5 tojás sárgáját és 10 dkg darált mandulát. A fehérjéket külön felvertem és óvatosan a masszához kevertem, majd hozzáadtam 25 dkg réteslisztet, amelyben elkevertem fél zacskó sütőport.  Muffin formákba kanalaztam, de csak annyit, hogy ne púposodjanak ki a sütés után a kapszlikból. 175º-on sütöttem. Még langyosak voltak, amikor megkenegettem őket egy rumos cukorsziruppal (cukor + víz beforralva, kis rummal felöntve).  Kihűlés után ismét megkentem őket.

A díszítés:

Kész fondantot nyújtottam ki és vágtam akkorára, mint amekkora a muffin átmérője volt. Ahhoz, hogy ráragadjon a tésztára, cukorsziruppal kentem meg, ahogy az egyes kis marcipánvirágok és tojások hátulját is. Jó móka volt! 

a-ra-kra-okra!

forrás: de.wikipedia.org

Legalább 3-4 bokornyit terveztem. Számításaim szerint nyár közepén már roskadozott volna valamennyi, nem győztem volna szedni a kis zöld kúpocskákat és elámítani ezzel internetes ismerőseimet. Lecsós stílussal indítottam volna az okra-szezont, jóféle magyar paradicsommal, paprikával és hagymával, az étel neve lecsokra lett volna. Vagy lecsókra? – de ezen még ráértem volna gondolkozni. 

Biztos voltam abban, hogy bográcsos ételekhez remekül illik majd, és már-már odáig szárnyalt a fantáziám, hogy képzeletben kisebb tintahalakat is megtöltöttem vele, mert geometriai adottságai erre predesztinálják. Ennek az ételnek a neve matrjosokra lett volna.  Valami orosz mártással feldobva, természetesen.

Lett volna egy nagy tál jambalaya is, mert Gyuri barátomék lemezén amúgy is van egy ilyen című szám, az a kedvencem. Ezt az ételt a cajunok jó csípősre készítik, az meg nekem már látatlanban is nagyon bejön. Talán még friss aligátorlapockát is szereztem volna hozzá, mondjuk ehhez New Orleansba kellett volna utaznom, de egy gasztrokísérletért bármit!

A következő kertészeti évadban már osztogattam volna a magot meg az észt, azzal hogy nem olyan nagy dolog ám okrát termeszteni, csak hozzáértés és némi tapasztalat kell, ami nekem addigra már mind meglett volna. A képzeletben-főzés és a kerti munkák közben versikét is írtam róla:

Szépen terem már az okra

ez a környék legszebb bokra!

Fejlődik is fokról fokra

Viszem még – mint kertész – sokra!

Kora tavasszal ültettem el a magokat. Két hónappal később az egyik mag kikelt. Aztán elhalt. Újabb két hónap múlva az egyik mag váratlanul szintén kikelt és ez lett belőle:

Megmértem, 4 cm volt, szárral, levéllel együtt. Újabb két hónappal később egy icipici kis virágocska jelent meg a szár végén, de másnapra, mire megtaláltam a nagyobb optikát, elszáradt. Reméltem, hogy inkább a hűvös éghajlatot szereti és ősszel majd erőre kap, jönnek az újabb virágok, a termés és a szüret. Aztán tényleg jött az ősz és vele a teljes enyészet.

Hogy mire volt jó ez az egész okra-kísérlet? Egy ilyen feltételes poszt megírására. És különben is, a tudósok szerint a sikertelen kísérlet is eredmény. Vagy az eredménytelen kísérlet is siker, nem emlékszem pontosan. És ki tudja, mi viszi előre a kertészettudományt a Kárpát-medencében! 

Lecsós okra bográcsban

Pár fej vöröshagymát apróra vágtam volna és valamilyen jóféle zsíron bográcsban megfuttattam volna. Szabadföldi paradicsomot kocára-, paprikát karikára vágva tettem volna bele, és beleszórtam volna a megtisztított, karikára vágott okrát. Ha lett volna érett padlizsán, azt is kockáztam volna bele. Ekkor ment volna bele pár karika erős paprika, só, és némi zúzott fokhagyma. Hamar összerottyant volna. 

Dupla zöld

 

Zöldül a kert! Ahogy megjöttek az igazi április esők, megindultak a magok a földből, jelezve a kertésznek, hogy elmehet a fenébe a csapvizével és a locsolócsövével együtt, mert ami abból spriccel kifelé, az nem eléggé finom egy érzékeny lelkületű növénynek. Zöldülésben a paradicsom palánták vezetnek, mert a magjukat már február elején elvetettem. 

A palántákat edzeni kell, ez köztudott. Több héten át az volt az edzésterv, hogy ha jó volt az idő, reggel kitettem őket, este meg behoztam, közben sokat emelgettem, hajolgattam, rakosgattam, átmásztam az erkélykorláton, majd vissza. Most látom így leírva, hogy kinek is az edzésterve ez tulajdonképpen?! Ők közben kényelmesen ücsörögnek a cserepeikben, támaszkodnak a karóknak és várják a kiültetést, de ezt a fent említett áprilisi esők jelenleg hátráltatják. Addig is a csőszre bízom a palánták őrzését. Ő kicsit lusta és kövér, de fél szemét mindig a növényeken tartja. 

Findusz, a csősz

Palántanevelde

Ha a másik szemét meg a kerti papucsomon tartotta volna, akkor nem tűnt volna el a pár fele még ősszel a teraszról. 

Őszi fél papucs

A kerti papucsnak különben a világon semmi értelme, mert kertbe kertésznadrágban és bakancsban vagy csizmában kell menni, de a papucs arra kiváló, hogy az ember belelépjen és kilépjen egy kis zöld-fűszerért. Na de hogyan, ha a fránya vaddisznó vagy valami egyéb játékos jószág ellopja a papucsot? Tavalyelőtt is eltűnt az egyik fele, de pár nappal később megtaláltam a kerítés tövében. A mostani veszteség viszont végleges. De mit csinál az a vaddisznó-populáció – amelyikkel már két éve együtt élünk – egy fél papuccsal? Állítólag okos állatok, az összes vadász ismerősöm ezt állítja, de hogy számolni nem tudnak az biztos! Mert ezzel a lopással nekem csak egy papucsom hiányzik, nekik bezzeg tizenöt! (Összesen tizennyolc csülkünk van, csak az enyémek nem vadak.) 

Már lemondtam arról, hogy az önkormányzat segít megszabadulni tőlük, néha csak úgy megszokásból írok a vadfelelősnek egy e-emailt és ennyi. Gondolom, a leveleimet kinyomtatják, feltűzik egy faliújságra és a délutáni kávézás közben térdüket csapkodva hahotáznak rajtam. Bizonyára gúnynevem is van már, de ezt nem akarom tudni. Közben esténként, amikor az állatok rajtunk keresztül vonulnak át a szomszédba túrni, kilépek a teraszra és tapssal, füttyel elzavarom őket. Először megnyúlt pofával megnéznek, majd menekülőre fogják és nekiiramodnak a lejtőnek. Megható, ahogy bevárják egymást, minden akadály után visszanéznek, hogy átjutott-e mindenki. Mindig megindít ez a disznóságos viselkedés, ez a kondaszellem.

Spenót, zöld, papucs (új!)

Piros!

A legzöldebb zöld egyelőre a tavalyi petrezselyem és az idei spenót. Nagyon gyakran készítek mártást a petrezselyem zöldjéből, halételekhez szinte mindig. Most, amikor jó kis csípős rántott csirke szárnyakat sütöttem, aminek a bundája összetört kukoricapehely és a szilveszterről maradt tortilla morzsája volt, az jutott eszembe, mi lenne ha a zöldség gyökerét is felhasználnám a mártáshoz?

Dupla petrezselyemmártás

Öt szál petrezselyemgyökeret kockára vágtam és két diónyi vajon egy kis vízzel puhára pároltam. Összeturmixoltam a főzőlevével együtt, visszatettem a tűzre és beleszórtam egy csokor apróra vágott zöldpetrezselymet. Forraltam egy kicsit, hogy a zöldjéből is kijöjjenek az ízek, majd besűrítettem kukoricakeményítővel. Megsóztam és pár csepp citromlével ízesítettem. Egészen más az íze, mint a zöldjéből készült változatnak, erőteljesen átjön a gyökér édes, fűszeres íze, amit annyira szeretek.

A szószos tálka az Artemisz kiadó karácsonyi ajándéka!

Saját füvében

 

Néhány m² föld, vagy 1-2 virágosláda, esetleg ültetőzsák, aztán 1-2 zacskó vetőmag, egy olló, egy szakácskés vagy más aprítóeszköz, és egy tucat műanyag dobozka – ennyi kell ahhoz, hogy egész télen és még most, tavasz elején is legyen a mélyhűtőben bőven zöldfűszerünk. Van két unalmas szakasz a folyamatban, amikor úgy tűnik, soha nem fognak kikelnek a magok, főleg ha a kertész nem olvasott még utána annak, melyik növény magja csírázik kifejezetten a fényre (pl. bazsalikom!). Aztán ha beindul a fejlődés, és a zöldek növekednek mint a dudva, nem győzi az ember csipegetni, súlyosabb esetben sarlózni őket. A tartósítás egyik módja a szárítás, csak le kell mosni erős vízsugár alatt a növényeket, lerázni róluk a felesleges vizet, aztán felakasztva hagyni megszáradni, de nem tűző napon, inkább csak nyári, széljárta árnyékban. Azután jöhet az aprítás, majd papírtasakokban, vagy zárt üvegben sötét helyen kell tárolni őket. A fagyasztottnál is érdemes megvárni, míg a víz leszárad a növényről, hogy ne vízkristályokat tároljunk egész télen. (Ezért nem támogatom a jégkockás megoldást.)

Én már túlvagyok a konyhakert tavaszi nagytakarításán, azaz összegereblyéztem mindent, ami nem odavaló, családi összefogással felástuk és elgereblyéztük a földet, megkezdődött a veteményezés. Az áttelelő zöldfűszerek is kaptak egy kis pucolást és fazonigazítást, pl. levágtam az elszáradt vagy nagyon fás részeiket, magot szórtam melléjük, hogy legyen egy zsengébb generáció a sarkukban. Közben pedig rájöttem, hogy a zöldfűszer is csak ember! Mert mindegyiknek egyedi személyisége van, máshogy élnek és halnak, viselkednek.

Kis saját zöldfűszer-határozó

• Undok növény: a koriander, mert hamar felmagzik, akármit is csinál vele a kertész. Aztán mehetünk az ínyencboltba, hogy vegyünk egy-egy csokorral. Tiszta szerencse hogy a magját gyakrabban használja a magyar konyha, mint a zöldjét, amit az első találkozástól kezdve meg kell szokni és meg kell szeretni.
• Túlélő: a snidling, ami kora tavasszal feltör, mint a gejzír, és a virága is fogyasztható.

Mai állapot

• Szélsőséges politikus növény, azaz földalatti mozgalmár: a menta. Észrevétlenül terjed, aztán egyszer csak felüti fejét. De én nem bánom: bors-, vagy fodor, bármi jöhet! A menta valahogy számomra mindig az egészség és a tisztaság jelképe, a fertőtlenített harmóniáé, akárcsak a citrom.

• A rendíthetetlen: a zsálya. Ő is próbál egészségügyi jelmezbe bújni (ld. orvosi zsálya), pedig akár dísznövény szépségversenyen is indulhatna.

• Kicsi, szerényke, de erős és ahol ott van, ott nagyon ott van: a kakukkfű.
• A megbízhatóság mintaképe, mert még az én hideg kertben is áttelel: a rozmaring.
• Klasszikus mediterrán stílus: az oregáno.
• Klasszikus magyaros mediterrán növény, népdalok, raguk és levesek főszereplője: a majoránna.
• Akárhol megterem, mégis fizetek a magjáért és küzdök a termesztésével. A tömény izgalom, ami sokféle növény ízét egyesíti magában: a turbolya.  
• Ami egész évben kell: a zöldpetrezselyem. Metélő, moha fodrozatú, sima levelű – többféle van a kertben. Ha tudjuk, hogy enyhe tél várható, nem is kell lefagyasztani, mert áttelel. De sajnos nem tudjuk.

• A nyár és a gyerekkori falusi nyaralások illata: a kapor.
• Divatnövény, legalábbis nekem: a bazsalikom. Muszáj több színben is nemesíteni, nehogy elveszítse piacvezető pozícióját. Neki fény kell már a csírázáshoz is, mert annyira el van magától ájulva.
• A hűséges, amelyik télen a konyhában, nyáron a teraszon hozza a minőséget: a babér. Amint kezdődik a jó idő, edzem a kinti életre, tehát egyre több napsütéses órát tölt kint a teraszon.
• A népies vonal: a csombor (borsikafű).
• Amit pusztán elvből elutasítok, mert zavar a fene nagy népszerűsége és bosszant az, ahogy begyűjtik és árusítják a hozzá nem értő emberek: a medvehagyma. Ő meg bosszúból nem kelt ki a kertemben, pedig szakember barátomtól kaptam a magot azzal, hogy a mi erdős kertünkben pont jól fogja magát érezni. Hát nem. Hát jó. Ha így, hát így!
• A zellerimitátor: a lestyán. Fantasztikus mártások titkos összetevője.
• Az amúgy is összetartozó francia-orosz kultúrkörben a zöld kapocs: a tárkony. És bár fejet hajtok az orosz kultúra előtt, tárkonyban mégis inkább a franciát választom, termesztem.
• Amit csak az illatáért és a lepkék kifejezett kérésére tartok, és ahogy öregszem egyre jobban szeretem: a levendula. Ételbe nem teszem, mert nem tudok elvonatkoztatni a szappantól. De a lakás tele van kisebb-nagyobb levendulás zsákocskákkal. 

Zömök Jucika és a zöld macskák a paradicsomban

A hobbikertészek nem várják meg a medve februári döntését, már januárban éledezni kezdenek, maggyűjteményüket lapozgatják mint egy könyvet, és a kertészboltokat járják, hogy beszerezzék a teljes muníciót. Az új magos zacskókat beillesztik a gyűjteménybe, aztán újra átlapozzák, átrendezik és ez így megy napokon át, s közben a kertészek paradicsomában érzik magukat!

Bizony ám! És pont a paradicsom az, amit időben el kell ültetni, hogy április-májusra életerős palánta nevelődjön az apró magokból. Lehet majd palántát venni is, ha eljön az ideje, de a saját nevelésű az egészen más, az olyan mint a saját tenyészetből származó kiscsikó, amelyik nagykorában megnyeri az epsomi derbyt és a díjosztáskor elégedetten kacsinthatunk ki az az évi extravagáns kalapkreációnk alól.

A magok elültetésének sokféle módja van, a tejfölös pohártól a speciális ültetőcserepekig, de a legviccesebb kétségkívül az ültető- vagy tőzegkorong, amely ha nedvességet kap, pillanatok alatt megnő mint a bolondgomba. Ebbe kell kb. két magot belenyomni, lefedni, napos, meleg helyre tenni és minden nap lesni, hogy mi van. 

Ha a korongoknak speciális doboza van tetővel, az a legjobb, mert pont rápasszol és rá lehet írni a fajta nevét. Pl. hogy „Zömök”, „Kecskeméti jubileum” „Jucika”, „Lucullus” stb.  Nekem idén így adódott egy Zömök Jucika feliratú dobozom, de már levettem a tetőt, mert a csírázás túlhaladta ezt, így nem kell kinevettetnem magamat, ha valaki netán arra járna és rápillantana. Nem jár, csak én járok, nekem kell az odakészített spriccelővel életben tartanom a Jucikáékat. Akik egyébként abban az ablakban nevelkednek, amelyik pont a fém háztetőre néz, oda, ahol a paradicsomok fognak nyár végén aszalódni, ha minden jól megy és lesz termés meg forró háztető. Vagyis ha paradicsomi állapotok lesznek.

A tavalyi aszalt paradicsomok utolsó adagjait még élvezzük, hétvégén reggelire ráteszek egy-két karikát egy kis kovászos bagettre, mellé néhány szelet brie sajt, aztán a maradék olajba, ami fantasztikusan paradicsom ízű, bele lehet mártogatni a kenyeret. Mennyei! Vagyis paradicsomi!

A megújuló energiaforrásként működő fém háztetőnket, a fenntartható fejlődésért küzdő zöld macskáink a legmesszemenőbbig kihasználják. Ha kisüt a nap, a szél által összesöpört falevelekkel "szigetelt" tetőre kuporodnak és jóízűeket alszanak. Macskaparadicsom ez a javából! De már csak hat hónapig, mert akkor az aszalótepsik kerülnek a helyükre. Nekik pedig sicc lesz!

A tőzegkorongokról itt van egy szakértő kis cikk.