A következő címkéjű bejegyzések mutatása: artemisz bab. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: artemisz bab. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 13., vasárnap

Évszak egyensúly


 
Érthetetlen, hogy a felnőttek közül sokan miért utálják a havat! Miért olyan borzasztó a hólapátolás, miért kell már akkor az olvadás nyűgére gondolni, mikor még le sem ért a földre a teljes hólepel? Igazán tanulhatnának a gyerekektől vagy tőlem! Először is, a második legjobb és egyben legolcsóbb kardió edzésnek tartom a hólapátolást. (Az első a gereblyézés és falevélsöprés, ezzel töltöm ki a hómentes időszakot a kertben.) Hómunkák után nem kell számolgatni a forralt bor kalóriaértékét, és szintén számolatlanul ihatjuk a rumos teát, forró csokit. 

A hóesés fotóművészeti értéke is kihasználható. Immár századszorra futok neki a fehér-egyensúly tudományos-technikai megközelítésének és a változatos havas-jeges fényviszonyok megörökítésének. Folyamatosan próbálkozom alapszinten a „fekete macska a hóban”, haladó szinten a „fekete-fehér Findusz macska a hóban”, mesteri szinten pedig a „fekete-fehér Findusz macska rohan a havon, szájában egy halott feketerigóval” témák fényképezésével. Erre a tudományra azért van szükségem, hogy aztán ne legyen probléma a hóra helyezett fehér tálcán pózoló tojáshabos „négerkocka” nevű sütemény fotózása. Merthogy eddig az volt. Ugyanis ha a gép fénymérőjére és automatikájára bízom magam, ő önkényesen választ: a fehérre mér vagy a feketére, vagy ahol éppen a mérési pont jár, de ha átlagot számol, még az sem segít, vagy ha maga állítja be a fehér-egyensúlyt és esetleg úgy dönt, hogy a hófehér legyen inkább világoskék. Márpedig, ahogy a mondás tartja: havas háttérben minden négerkocka tésztája fekete.

Szóval a tél nem csak szép, hanem hasznos is. A tavasz meg csak várjon a sorára, és ne vonjon le semmiféle következtetést abból, hogy igen, elismerem, a héten valóban benéztem a kertészeti boltba, hátha vannak már vetőmagok. Nem voltak. Csak néhány zacskó virágmag tavalyról, melyeket az eladók – akik téli álmukból felriadva kapták fel fejüket amikor beléptem – , csak azért hagytak a polcon, hogy az ne legyen teljesen üres. Intettem nekik, szenderegjenek csak tovább, nem kérek semmit, csupán nosztalgiázom egy kicsit, visszagondolok arra a varázslatos napra, amikor megpillantottam Artemisz babját, pontosan ott, azon a polcon. Itthon a gépben félresöpörtem a sok elrontott havas fotót és megnéztem, hogy akad-e még olyan Artemisz-babos étel, amit nem posztoltam, és hát persze hogy igen!
Nyár, napsütés, zsenge zöldbab, virágzó szalonnarózsa!


Korábbiak:
Artemisz levese
Artemisz-ragu

 
Artemisz-babos pite

Egy kis fej vöröshagymát apróra vágtam és megfuttattam kevés olajon. 25 dkg felvágott zöldbabot dobtam rá és együtt pároltam tovább. Amikor már csak éppen hogy roppanós volt, egy gerezd zúzott fokhagymát is tettem rá és pár percig pároltam még.
A sütőt bekapcsoltam 190º-ra. Egy nagyobb pités formát kivajaztam. Egy zacskó leveles tésztát kinyújtottam kör alakúra és a tálba fektettem, a széleit visszapödörtem, hogy szép és vastag legyen a sülés közben. Villával megszurkáltam a tészta alját. Két tojást habverővel felvertem, másfél dl tejszínt kevertem hozzá, megsóztam és belereszeltem egy kis szerecsendiót.
A tésztaburokba beleöntöttem a lecsöpögtetett babot, ráöntöttem a tejszínes tojást, villával óvatosan megrázogattam a tölteléket, hogy a lé a babok közé folyjon. Baconszalonna csíkokat rózsa alakúra formáztam, elhelyeztem a pite tetején és a sütőbe toltam. Addig sütöttem, míg a pite közepe is megszilárdult.


 

2012. november 20., kedd

Artemisz-ragu



Ahogy korábban beszámoltam róla, az idei év Artemiszé volt a „saját levében” háza táján. A konyhában és a dolgozószobában készült a könyv egy része, közben a kertben vidáman növekedtek az Artemisz babok. S bár csak 12 bokor fért el a csöppnyi kertben, mégis iparkodni kellett a betakarítással és a feldolgozással. 
  

A vaslábosban készülő ilyen-olyan raguk nagy teret engednek a fantáziának és sosem hagyják cserben a gasztrokalandort. Igazán könnyű az ilyesmit elkészíteni, még recept sincs hozzá, ahány főzés, annyi ragu! Csak arra kell ügyelni, hogy puhasági (keménységi) sorrendben tegyük bele az alapanyagokat a lábosba, el kell találni a fűszerezést, a sózást és a megfelelő folyadékmennyiséget, aztán a kívánt hőmérsékleten pont a megfelelő ideig kell sütni, vagy főzni. Néha érdemes megkeverni, hogy mikor, arra rá kell érezni. Közben készíthetünk három bagettet is, kívül ropogósat, belül foszlósat, hogy a kolbászos saját levét legyen mivel tunkolgatni. De főzhetünk bele valamilyen gombócot is, az sem ördögtől való. Ördög?! Ugyan már! Hiszen Artemisz védelmezi az egész konyhát!

Kolbászos babos ragu

Két fej vöröshagymát hosszúkásra vágtam és a lábosba locsolt kevés olajon kicsit megpároltam. (Lehet füstölt szalonnával is indítani és annak a zsírjára tenni a hagymát, a vöröshagyma helyett használhatunk lilahagymát is.)

Egy szál füstölt kolbászt karikára vágtam és rászórtam a hagymás alapra, kevergettem egy kicsit, hogy a zsírját kiadja. Három gerezd fokhagymát durván felszeletelve, az Artemisz babokat kb. egy cm-esre vágva belekevertem. Felöntöttem egy kis fehérborral és vízzel, csak annyival hogy el se lepje, tettem bele egy kevés zsályát, tekertem rá borsot, majd a fedővel lefedve, betettem a sütőbe. 170º-on kb. 15 percig pároltam (sütöttem?) majd megkevertem és három, rusztikusra vágott cukkínit adtam hozzá. Visszatettem a sütőbe, újabb 15 percre. A cukkínik leve szaporította meg a ragu levét, de ezt egyáltalán nem bántuk, mert kéznél volt három szépséges bagett.

Tunkolós bagett

20 dkg finomliszt + 20 dkg fehér rozsliszt + 2,5 dkg élesztő + só + langyos víz. Dagasztás után hamar megkelt, hiszen nyár volt, a bagett-sütőben ismét kelt egy kicsit, majd 210º-on megsütöttem.


2012. november 6., kedd

Artemisz levese


Paradicsomos bableves a legendás címlaptányérban

Meglátni és elvetni
Egy sokat ígérő márciusi napon bekalandoztam a kertészeti szakboltba és rögtön a bejárattal szemben szemembe ötlöttek a tasakok és rajtuk a felirat: Artemis bokorbab. Mivel addig nem hallottam erről a babfajtáról, biztos voltam benne hogy már megint az istenek viccelődnek velem, ezért azonnal vettem a lapot, vagyis a babot. Annál is inkább, mert akkor már pár hete könyvszerkesztési kapcsolatban álltam az Artemisz kiadóval.


Ahogy kicsit felmelegedett az idő, tetőkertemben ültettem néhány (12) bokorral, és génmegőrző célzattal a kiadó soproni székhelyére is küldtem belőle. Mindkét helyen szépen fejlődött és egész nyáron termett. A nyár szenzációs eseménye volt, amikor a "saját levében" könyv munkálatai közben Artemisz istennő őz képében meglátogatta a soproni kertet és jóízűen befalatozott a termésből. Mit tehet ilyenkor egy könyvkiadó? Megadóan bevési a könyvelésébe: "istenáldozat".


Hogy kerül Artemisz az asztalra?
Ő a legnehezebben megfogható, körülírható görög isten, Zeusz és Létó lánya, Apollón ikertestvére, egyszóval jó családból származik. Sokoldalú és szenvedélyes, vad érzéki táncokat lejt nimfáival, fogékony minden művészetre, táncra, zenére; a vadászatot sportos szemlélettel közelíti meg: védelmezi az állatokat és kíméletesen öli meg őket. Ha gasztroblogger lenne, tisztelettel meg is főzné-sütné valamennyit. Ő a Hold szűz istennője, segít a szülésnél, védelmezi a nőket és a gyermekeket. A vadállatok úrnője, a növényvilág, az erdők védelmezője. Gyakori jelzői: iokheaira (nyilakat ontó) és keladeiné (zajongó, vadászati zajokat keltő). Kettőssége engesztelhetetlenségben és lányos szelídségben mutatkozik meg.
Legnagyobb kultusza a kis-ázsiai Epheszoszban (Ephesus, Efezus) alakult ki. Kr.e. a VI. században olyan gyönyörű templomot építettek tiszteletére, hogy az az ókor hét csodájának egyike lett. De aztán jött egy őrült aki felgyújtotta, állítólag azért, hogy neve fennmaradjon. Fenn is maradt, de most itt bosszúból nem írom le. A templomot újjáépítették, később a gótok dúlása végleg megsemmisítette. Amikor én ott jártam, a Kr. utáni XX. században, a templomrom maradék oszlopán egy gólya fészkelt. Sic transit gloria mundi.


De visszatérve az asztalhoz… 
Ez a növény a romano babok családjába, a zöldhüvelyű babok közé tartozik, középkorai érésű, 13-15 cm hosszú hüvelyű, bőtermő holland fajta. Szálkamentes, szép középzöld színű hüvelye egyenes, lapos és kb. 1 cm széles. A nyári hőséget jól tűri, de jobban szereti, ha legalább vízzel rendszeresen áldoznak nekik.
Szinte hihetetlen, hogy mennyire friss, roppanós, valóban szálkamentes ez a babfajta! Mindent kipróbáltam belőle a levestől a ragukon és salátákon át a pitéig, termesztését és fogyasztását őszintén ajánlom mindenkinek. Ha esetleg nem mondanék igazat, úgy Artemisz nyilai sújtsanak le a zöldségpárolómra!


Paradicsomos bableves

kb. 50 dkg artemisz bab
3 nagyobb paradicsom
1 fej vöröshagyma
kevés olaj
só, 1-2 tk. őrölt római kömény, csípős paprika (ez elmaradhat)
egy marék - levesbe való - tészta
1 ek. kukoricakeményítő

Artemisz városa adta az ötletet ehhez a leveshez. Epheszosz ma már Törökországhoz tartozik, és a méltán nagyhírű török konyhából ismerem a paradicsomos bableves hagyományát. Hogy hogyan készül, nem tudom, de én így készítettem:

Egy fej vöröshagymát kockára vágtam és kevés olívaolajban megfuttattam. Rátettem a felvágott babot, összeforgattam és kicsit hagytam párolódni. A kicsumázott paradicsomokat félbevágtam és arccal lefelé belehelyeztem a fazékba, kevés vizet öntöttem rájuk. Lefedtem az edényt, így a gőzben néhány perc alatt ledobták a héjukat, amit lehúztam róluk és kidobtam. Szétnyomkodtam, elkevertem a paradicsomokat a babos-hagymás alappal, beledobtam egy csípős paprikát és felöntöttem vízzel. Sóval és római köménnyel ízesítettem. A végén egy marék tésztát is főztem bele és egy kis kukoricakeményítővel besűrítettem.
Artemiszre mondom, nagyon finom volt!