Az a fényes málnás nap

 

A csütörtök majdnem tökéletes júliusi nap volt! Simán megtaláltam a helyet ahol átvettem a málnát, pont hazaértem a nagy zuhé előtt (aznap tehát locsolnom sem kellett), és kaptam egy üveg málnalikőrt Dél-Franciaországból. Fantasztikus zamatai vannak, sokkal finomabb mint amit egyszer egy belga áruházban vettem! Jó érzéssel töltött el, hogy gördülékenyen haladnak az események, még éjjel meg tudom főzni a málnalekvárt és előkészítem a szörpöt, így másnap bőven lesz időm a baracklekvárra. Egyszóval minden olyan volt, mint egy csodálatos málnás napon. Ott szúrtam el, hogy bementem a spájzba és észrevettem az egeret...

Organikus épített környezetünk velejárója, hogy úgy jön-megy a természet, mintha itt sem lennénk, és ha valaki dohog a hívatlan vendégállatok láttán, mindig figyelmeztetem: mi vagyunk a betolakodók, ők voltak itt előbb! Felvilágosult világnézetem fénye bizalom formájában csillant vissza az egér gombszeméből. Ugye nem kell tartania semmi rossztól, elismerem az ő elsőbbségét is, és betartom a társadalmi szerződést? Hát nézd, egérke, tisztellek téged, élni és élni hagyni, de talán poroljuk le inkább a "vissza a természetbe!" elvet.

A kupica málnalikőr nem adott elég bátorságot ahhoz, hogy egyedül tartassam be az elveket, jobbnak láttam felébreszteni a többieket, akik meg jobbnak látták legyinteni és tovább aludni. Éjszaka megpróbálkoztam a csapdákkal: a dióval kitámasztott cseréppel és az egérfogóval. Egy darabka sajt neki, egy nekem, a legjobb fajtából. Igazán megadtam a tisztességes fegyverletétel és eltávozás lehetőségét, de nem akart élni vele. Durvább eszközökhöz nyúltam, a két szolgálatban levő macskát betuszkoltam a spájzba. Nem értették mi a feladat, miért kellene pont most és itt demonstrálni a táplálékláncot, ahova eddig tilos volt bemenniük. Amint az ajtórés macskafejnyire nyílt, elillantak.

A végzetes napon gyakorlatilag mindent kipakoltunk a kamrából, ami azért volt rettentő feladat, mert egy hobbiszakácsnak legalább ötezer aprósága van, csupa-csupa "egyszer valamire csak jó lesz" dolog. Aztán rövid dulakodás után egy ájult egeret dobtunk ki a kertbe. Két napig tartott a visszapakolás, fertőtlenítés, selejtezés – málnaszörp- és baracklekvár készítéssel kísérve. A kétnapos hajtóvadászat alatt összedobtam egy kis töltött cukkinivirágot, hozzá mártást, párolt rizst, de akkor már legyen egy kis friss nyári fejtettbab leves is, és Lúdanyó tejfölös meggyese. Az első napon mángoldból készült főzeléket ettünk.

A helyszíni szemle alapján megállapítottam, hogy egerünk kifinomult ínyenc volt: újkrumplit, Lindt csokit és meggyet evett. Erre azért büszke vagyok!

Töltött cukkinivirág

Az előkészítés folyamata itt olvasható. Egy kisebb csokor petrezselymet apróra vágtam két gerezd fokhagymával és egy kis oregánóval.  Két darab puha mozzarellát összenyomkodtam, és belegyúrtam a zöldfűszereket. Ezzel a masszával töltöttem meg a virágokat, majd sörtésztába forgattam őket és forró, bő olajban megsütöttem. Laza majonézt készítettem mellé, amibe apróra vágott hagymát és kapribogyót tettem.

Ha lett volna időm az egérvadászat mellett, akkor maradék krumplipüréhez olajos, sós szardíniát kevertem volna egy kis aprított snidlinggel és azt is beletöltöttem volna. Vagy a fűszeres fetakockákat nyomtam volna össze, de azokat meg krémmé alakítva elvittem egy jó kis gasztrosznobber buliba. Mert az is volt közben.

Egy kosárnyi kaland

Egy kosár, egy szüretelőolló és egy fényképezőgép. Ezekkel felszerelve vág neki egy elszánt gasztrokalandor a garázstetős függőkertnek! Abból kell főznie, amit ott talál, hiszen a legközelebbi élelmiszerbolt több mint 700 méterre van, a hőmérő pedig 36 fokot mutat. 

Az expedíció eredményesen zárult, két napig volt mit enni, miközben az éhes szemeknek is igen jólesett a látvány.

 

Gasztrokalandozás a Múzeumok Éjszakáján

Fegyelmezett és másokra tekintettel levő emberként bizonyos helyzetekben képes vagyok teljesen félretenni a gasztronómiai iránti rajongásomat. Akkor is, amikor a családdal összehajolunk a Múzeumok Éjszakája program fölött és megtervezzük a menetrendet. Tényleg nem verem az asztalt, hogy irány a Vendéglátóipari Múzeum, hiszen ma is milyen türelmesen kivárták, míg lefényképeztem a tojásos nokedlit. Fő szempont ezen a hársfaillatú júniusi éjjelen az, hogy mindenki eljusson az érdeklődésének megfelelő helyszínekre és mindannyian jól érezzük magunkat. Irányadó témakörök nálunk a művészetek, különösen a képzőművészet és az irodalom, a műszaki- és természettudományok, valamint minden más.

Arról tényleg nem tehetek, hogy bárhol járunk, egyszer csak ellenállhatatlan erők húznak egy bizonyos irányba.  Tegnap is, amikor Csinszkáék lakásába ugrottunk fel egy kis házibuliba – úgysem jártam náluk már vagy 20 éve –, egyszer csak azon kapom magam, hogy kint vagyok a konyhában, ahogy minden jó buliban. Papírmasé figuraként ott mosolyog Ady, Babits, Kosztolányi és Móricz. Nagy kedvencembe, Móriczba karolok bele egy közös fénykép erejéig, de aztán gyorsan kimenekülök vonzásából, nehogy szájtjára vegyen Nyáry Krisztián!

A Törley pincészet új látogatóközpontjában fel és alá bugyborékolunk az installáció keretét adó pezsgősüvegből a dugóba, és vissza. A gyár története Magyarország elmúlt száz évével dobbant együtt, egyszer fent, egyszer lent, talán ezért is döntünk úgy: ki tudja mit hoz és mit visz a jövő, hörpintsünk fel gyorsan néhány pohár finom száraz pezsgőt! 

A MÁV-GÉPÉSZET Zrt. Személykocsiműhelyében álmosan hallgatom csoportvezetőnk előadását a légfékezésről, a hidraulikus emelőkről és más műhelytitkokról. Felmászom a titokzatos motorvonatra, az Ezüst Nyílra, amellyel Kádár elvtárs utazgatott, körötte csend amerre ment, és néma tartomány. Azt meg kell hagyni, igényes formatervezők és kézművesek készítették ezt a járművet!

De mit nekem történelem, amikor ismét érezni kezdem a delejes vonzást! Egyszer csak megpillantom az Utasellátó személykocsiját, és kiszakadva a csoportból áhítattal indulok el feléje. Társaim közben munkavédelmi kobakban alámerülnek a szerelőgödörbe, tesztelik a modern IC üléseket és fogalmuk sincs arról, hogy én közben milyen csodákat látok. Az Utasellátó vállalat megelevenedett történelmét! 

Sajnos tárlatlátogatásom végén kiderül, június 15- től a MÁV megszünteti az utasok étkeztetését belföldi vonalain, a 64 éves vállalat történetének mélypontja ez. Bennem mégis nagy remények élnek, bár tudom, hogy napjainkban vonattal közlekedni nem elegáns dolog, mégis talán eljön az idő, amikor Európán belül kulturált körülmények között, gyorsan és pontosan zakatolunk egyik városból a másikba, közben pedig hazai porcelángyáraink modern étkészleteivel terítenek nekünk. 

Ha hűs, száraz Törleyt is kínálnak majd, én biztosan vonattal megyek!

 

 

 

 

 

 

  

Terítéken

A tiszta kerti asztalt leterítettem a tiszta terítővel, és visszamentem a tányérokért. De nem elég gyorsan... 

Magyaros verrine tál

 

Grenadine gasztrokolléga kedvenc műfaja a verrine. Az ő pohárkrémei ihlették ezt a világújdonságot: kolbász verrine és kenyérben sült kolbászkrémes verrine; mustár- és torma verrine-nel tálalva.

Mindenkinek nagyon ízlett, a vendégek hamar a verrine fenekére néztek! Tálaláskor rozés és bodzaszörpös verrine-t kínáltunk mellé!

A fotel - föld viszonylat

Kertészkedés után mindig alaposan mossunk kezet!

Március közepén egyszer csak a tavasz mögém lopakodott, megmarkolta a fotel támláját és zutty, kiborított belőle! Felkászálódtam, összeszedtem a lehullott könyveket, majd elindultam megkeresni a kertésznadrágomat. Igen, van ilyenem, s bár az építőiparból származik, de legalább zöld, sok zsebe van, és ami a legfontosabb: nem kell minden lehajolás után deréktájon szerelést igazítani. Bírja a guggolást, térdelést, sarazást, szóval mindenféle kerti sportágat. Miközben öltöztem, az jutott eszembe, milyen érdekes, ahogy megjön a jó idő, az emberek pillanatok alatt levetkőznek. Gátlástalanul tárják elénk a gusztustalan bőrhibákat, rémisztő lábujjak kandikálnak ki a divatos papucsokból, az ápolatlan embertestek átlépik a télikabátok által addig gondosan őrzött határt. Sajnálom, hogy a férfilábakra nem szokás kritikai megjegyzést tenni, ezt valahogy elfelejtették kivívni szüfrazsett anyáink.

 

Snidling - teljes díszben

Bezzeg a természet ilyenkor öltözik fel! Elhúzom a nedves avart a snidlinghajtásról, pár nap alatt rendbe szedi magát: világosból sötétzöld lesz, erős és ízletes, néhány hét alatt megjelennek rajta a csodás lila hagymavirágok. A fák is virágoznak, majd hóesést imitálva elhullatják szirmaikat. A petrezselyem csak egy kis fazonigazítást kér, levágom az elhalt leveleket, már jön is a sok friss levél. A fodor-, és borsmenta alattomban elterjedt a föld alatt, most harsogóan tör fel a legváratlanabb helyekről. Az aznapi szomjúságot egy mentás-gyömbéres limonádéval gyűröm le, este ugyanezzel köszöntöm a tavaszt – kiegészítve egy kis ginnel és jéggel.

A tavaszi első magvetés idejére nagyon szellemes meghatározást használnak a kertészek: „az akkor jön el, amikor már rá lehet menni a földre.” Azaz, amikor a sár nem húz le, nem tapad rá az ásóra, kapára és el lehet gereblyézni a földet szép egyenletesre, morzsalékosra. „Olyan lett, mint a biliárdasztal”, - csettint ilyenkor egy elégedett paraszt akkor is, ha a helyi kocsmában csak csocsó van.

A veteményezés időrendje kirajzolódik a kert-tervből, vagy akár a magos zacskók hátuljáról is, ehhez olvasni sem kell tudni, kis piktogramok jelzik a tudnivalókat. A Kanadából kapott magokon bezzeg angol szöveg van, méghozzá az hogy „vetés: a virágzás előtt 8-10 héttel”. Ez pont olyan, mint a sütőm, amit fordított időrendben kell beprogramozni. Meg hogy „vetés: az utolsó fagy után”. Ez jó! Ha tudnám melyik az utolsó fagy, már rég átvettem volna Bálint gazdától a koronát és maszek meteorológiai trafikomban pénzért árulnám a tuti fagytippeket. De hogy ne bukjak nagyot, úgy fogalmaznék, hogy „a fagytól tartani nem kell félnetek jó lesz ha lesz ha nem én nem ellenzem!” Ha kiderül, hogy valamelyik ügyfelem túl gyenge szövegértésből, akkor Pongrác, Szervác és Bonifác irgalmazzon nekem!

Amikor a cukkini fenekén még ott van a (csávázott) tojáshéj!

Csiga sörkert

 Kedves Vendégeink!

Szeretettel köszöntjük önöket a nemrég felújított Csiga sörkertben! 

Felejtsék el a korábbi évek vállalhatatlan színvonalát, amikor azokkal a gusztustalan műanyag poharakkal vártuk önöket! Idén, egy kisebb beruházás keretén belül csodálatosan modern, tájba illő, öko-bio söröspavilonokat állítottunk fel. Mint bizonyára észrevették, ezek az építmények fedettek, rejtő színükkel tökéletesen illenek a virágágyásokba, így exkluzív körülményeket tudunk biztosítani minden házatlan vendégünknek.  

Használati utasítás: szíveskedjenek a liliomokat és az előnevelt salátákat gondosan elkerülve megközelíteni a pavilont; kérjük, hogy elhaladás közben ne itt kezdjék meg a fűbe harapást!  Legyenek kedvesek felkúszni az épület oldalán, majd a tető alatt átbújva vessék a langyos sörbe meztelen testüket! Ott aztán annyit vedelhetnek, amennyit bírnak, de kérjük, utána azonnal szíveskedjenek elhalálozni! Amennyiben antialkoholisták, a fulladásos halált is választhatják, a hároméves pénz-visszafizetési garanciánk ez esetben is érvényes.

Bízunk abban, hogy mindannyian vidáman csúszkálnak majd az örök nyálmezőkön!

Köszönjük.

Sörkorcsolya: füstölthalas krém

Tálalható elegáns hosszúkás poharakban, vagy apró pirítós kenyerekre téve. A hab tetején néhány szál kapor nagyon jól mutat és finom is.

30 dkg füstölt hal (makréla, tokhal), 10 dkg vaj, 2 dl tejszín, néhány csepp tabasco szósz, frissen őrölt bors, néhány szál zöld kapor, pirítós kenyér vagy sótlan stangli

A halat néhány percig párolom gőzben, vagy kevés olajban és vízben, csak annyira hogy a húsa felpuhuljon. Miután kihűlt, lehúzom a bőrét és minden csontot, szálkát eltávolítok belőle, a húsát elmorzsolom, villával szétnyomkodom.

A vajat habosra keverem, pár csepp tabascot és frissen őrölt borsot teszek bele, és hozzáadom a halat, igyekszem jól elvegyíteni őket. A tejszínt felverem és óvatos mozdulatokkal, kis adagokban belekeverem a halkrémet.

 

Csirke bonapartista módra

A csirke éppen fedezékben van a ragu alatt!

Bizonyos okok miatt, melyeket még nem árulhatok el, mostanában át kellett néznem az egész blogot, kiemelni belőle bizonyos szövegrészleteket és kicsit reszelgetni rajtuk. Így, négy küzdelmes év után, felülről szagolhattam bele a „saját levében” párolódott dolgokba. És most tűnt csak fel, hogy ez bizony ez egy ízig-vérig bonapartista gasztroblog! Na jó, vérig nem, de ízig mindenképpen, hiszen Napóleon integet mindenfelől, vagy emeli poharát valamire. Két eset lehetséges: maradandó sérüléseket okoztak bennem történelmi tanulmányaim, vagy ő volt olyan nagy ínyenc, hogy emléke megkerülhetetlen egy gasztroblogban. Ezt döntsék el majd a blogtörténészek.

A „Csirke marengói módra” biztos siker az ebédlőasztalon, pedig születése éppúgy a véletlennek köszönhető, mint sok más híres recepté. Egyesek ugyebár az almatortát ejtették le és fordították meg, mások a kelt tésztát csöppentették a forró olajba, megint mások finomnak és egészségesnek kiáltották ki a megsavanyodott káposztát. És van egy tippem a tojásos nokedlire is, valaki valahol valamikor valamiért összekevert két ételmaradékot.

Az osztrák és a francia csapatok 1800. június 14-én csaptak össze – az addig történelmileg jelentéktelen – észak-itáliai Marengo falu mellett.  Az ütközet reménytelen vállalkozásnak tűnt a francia sereg számára, az osztrákok viszont annyira magabiztosak voltak, hogy már a csata befejeződése előtt, délután három órakor követet küldtek Bécsbe a győzelem hírével, a katonák pedig leültek ebédelni. Csakhogy közben a franciák fordítottak, dacára annak, hogy felszerelés- és emberhátrányban voltak.  (Figyelem! Buktató vizsgakérdés! Marengónál sírt Napóleon először nyilvánosan, mikor megtudta, hogy kedvenc tábornoka Desaix elesett a csatában. Másodszor is bajtársat siratott, évekkel később Lannes tábornokot.)

Az osztrák hadak vezetőjét Melasnak hívták, ez azért jó hír a gasztrobloggereknek, mert ha tényleg az osztrákok győztek volna, és nem kerekedik ki a marengói csirke legendája, a Melas névvel még mindig lehetne mit kezdeni. De nem így történt, hanem úgy hogy amikor a futár meghozta a nem várt győzelem hírét a francia táborba, Napóleon szakácsa, monsieur Durand annyira megdöbbent, hogy a paradicsomos ragut véletlenül ráborította a sült csirkére. Új étel főzésére már nem volt lehetőség, fel kellett szolgálnia a vacsorát a vezérkarnak, hiszen mindannyian tudjuk mennyire meg tud éhezni az ember egy kiadós lovassági roham után. Azt viszont nem tudhatjuk, hogy a szakács főzőtudományának vagy kiváló kommunikációs érzékének köszönhette-e, hogy simán el tudta adni az új receptet főnökének, az első konzulnak.

De mivel ez nem egy felületes kereskedelmi gasztroblog, hanem szigorúan hagyományőrző közszolgálati ízszertesugárzó netintézmény, álljon itt a kevésbé romantikus verzió is: Durand tudatosan megtervezett menüvel ünnepelte a csata estéjét, és abból főzött, amit a hadtáp biztosított neki: csirkéből, paradicsomból, gombából, olajbogyóból, rákból, vajból, zsemléből, tojásból. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy egy isten háta mögötti katonai táborban, néhány nappal a Szent Bernát-hágón való átkelés után, ha más nem is, de friss rák, zsemle és tojás biztosan akad.

Marengói csirke kicsit másképpen

Az eredeti recepttől kicsit eltérően készítem ezt az ételt, és ha van egy kis aszaltparadicsomos maradék olaj, akkor még inkább eltérek. 

A feldarabolt csirkét kicsit besózom és állni hagyom. Majd lisztbe forgatom és olajban hirtelen mindkét oldalát megpirítom. Beleteszem egy tepsibe, borsot tekerek rá, kevés vizet öntök alá és 190º-on sütöm kb. 25 percig lefedve, azután fedő nélkül. Közben elkészítem a ragut, amibe majd a végén beleteszem a húsdarabokat. 

5 dkg vajat és egy kis olajat (ha van az aszaltparadicsomosból!) serpenyőben összeolvasztok, beleteszek egy fej apróra vágott hagymát és 40 dkg karikára vágott gombát, így pirítom őket együtt. Kb. 10 perccel később beleforgatok 4 gerezd felaprított fokhagymát, és ráöntök 1 doboz hámozott-paradicsom konzervet, ha paradicsomszezon van, 6 db érett, leforrázott és meghámozott paradicsomot. Ha van aszaltparadicsom, azt is teszek bele néhány darabot, felaprítva. Lassú tűzön párolom és közben hozzáadok egy marék magozott és félbevágott fekete olajbogyót, sót, frissen őrölt borsot, 1 dl fehérbort és a legvégén fél csokor felaprított petrezselymet. 

A csirkéket kiveszem a pecsenyeléből, a pecsenyelevet beleszűröm a paradicsomos mártásba és még egyet forralok rajta. A húst beleteszem a mártásba és leveszem a tűzről. Polentával tálalom. (Vízben megfőzött kukoricadara, amelybe a végén vajat és reszelt parmezánt keverek.) 

Lazac Wellington módra

Egy király likőr