Zömök Jucika és a zöld macskák a paradicsomban

A hobbikertészek nem várják meg a medve februári döntését, már januárban éledezni kezdenek, maggyűjteményüket lapozgatják mint egy könyvet, és a kertészboltokat járják, hogy beszerezzék a teljes muníciót. Az új magos zacskókat beillesztik a gyűjteménybe, aztán újra átlapozzák, átrendezik és ez így megy napokon át, s közben a kertészek paradicsomában érzik magukat!

Bizony ám! És pont a paradicsom az, amit időben el kell ültetni, hogy április-májusra életerős palánta nevelődjön az apró magokból. Lehet majd palántát venni is, ha eljön az ideje, de a saját nevelésű az egészen más, az olyan mint a saját tenyészetből származó kiscsikó, amelyik nagykorában megnyeri az epsomi derbyt és a díjosztáskor elégedetten kacsinthatunk ki az az évi extravagáns kalapkreációnk alól.

A magok elültetésének sokféle módja van, a tejfölös pohártól a speciális ültetőcserepekig, de a legviccesebb kétségkívül az ültető- vagy tőzegkorong, amely ha nedvességet kap, pillanatok alatt megnő mint a bolondgomba. Ebbe kell kb. két magot belenyomni, lefedni, napos, meleg helyre tenni és minden nap lesni, hogy mi van. 

Ha a korongoknak speciális doboza van tetővel, az a legjobb, mert pont rápasszol és rá lehet írni a fajta nevét. Pl. hogy „Zömök”, „Kecskeméti jubileum” „Jucika”, „Lucullus” stb.  Nekem idén így adódott egy Zömök Jucika feliratú dobozom, de már levettem a tetőt, mert a csírázás túlhaladta ezt, így nem kell kinevettetnem magamat, ha valaki netán arra járna és rápillantana. Nem jár, csak én járok, nekem kell az odakészített spriccelővel életben tartanom a Jucikáékat. Akik egyébként abban az ablakban nevelkednek, amelyik pont a fém háztetőre néz, oda, ahol a paradicsomok fognak nyár végén aszalódni, ha minden jól megy és lesz termés meg forró háztető. Vagyis ha paradicsomi állapotok lesznek.

A tavalyi aszalt paradicsomok utolsó adagjait még élvezzük, hétvégén reggelire ráteszek egy-két karikát egy kis kovászos bagettre, mellé néhány szelet brie sajt, aztán a maradék olajba, ami fantasztikusan paradicsom ízű, bele lehet mártogatni a kenyeret. Mennyei! Vagyis paradicsomi!

A megújuló energiaforrásként működő fém háztetőnket, a fenntartható fejlődésért küzdő zöld macskáink a legmesszemenőbbig kihasználják. Ha kisüt a nap, a szél által összesöpört falevelekkel "szigetelt" tetőre kuporodnak és jóízűeket alszanak. Macskaparadicsom ez a javából! De már csak hat hónapig, mert akkor az aszalótepsik kerülnek a helyükre. Nekik pedig sicc lesz!

A tőzegkorongokról itt van egy szakértő kis cikk.

Két hozzávaló: geöffnet és gesperrt

A hólapátolás kellékei

Szégyenkezve húzom a nyakamat, mert tudom hogy az emberek általában szeretnek vagy szeretnének rendszeresen síelni, különösen akkor ha olyan gyenge telekben van részünk, mint az idén, bár ki tudja mit hoz még a március! Tehát csak szűk körben merem kifejteni, hogy mivel ez a sport olyan jelzőkkel írható körül, miszerint: hideg, gyors, nedves, meredek, veszélyes és nagyon drága – hát akkor meg miért olyan vonzó? Bächer Iván is megmondta, hogy ha Isten azt akarta volna, hogy az ember síeljen, akkor sílécet teremtett volna a lábainkra. És ha még hozzáveszem, hogy a családanyákra micsoda nagy feladatokat ró ez a sport! Síruhába öltöztetett gyereket gyorsan megpisiltetni – a lehetetlen kategóriájába tartozik. Az utazás előtt napokig tartó pakolás, a felszerelés összekészítése, egy kis süti meg egy kis főzés, kint pedig a hosszan tartó reggeli készülődések, és ha kétszer elsoroljuk beöltözéskor a cseklistát, akkor is megszólal valaki 2000 méteren, hogy "nincs egy zsebkendőtök?" Vagy hogy "nem te tetted el a felvonóbérletemet?" 

Másrészt szoros hasonlóságot látok egy másik nedves sporttal, a horgászattal. Nem jön a hal ha fúj a szél, vagy ha éppenséggel túl csendes a víz, ha erősen süt a nap, de akkor sem ha túl hideg van. Hát ugyanígy nem lehet síelni erős napsütésben, szürkületben, hóesésben, esőben, ködben. Ködben, dacára a mínusz 10 foknak, képes vagyok elveszteni a hidegvéremet, bepánikolok a tejbe esett légy érzéstől és menekülnék lefele, de nem tudom, hogy az merre is van pontosan, és egy tágas fennsíkon is klausztrofóbiás rohamot kapok attól, hogy csak én vagyok és a gravírozás a síszemüvegemen. Nincs ennél szorongatóbb és magányosabb érzés!

az első napon…

Idén abból is ízelítőt kaptam, milyen az, amikor a hó miatt nem lehet síelni, mert több napon át szakadatlanul esik, napi 70-100 cm-es újabb emelkedéssel. Az első napon leálltak a síliftek, aztán a közlekedés és az áruszállítás, aztán a vendégek cseréje lehetetlenült el. Gyorsan kiástuk a ház bejáratát, elkezdtünk barátkozni a harminc méteres körzetben elérhető embertársainkkal és beültünk egy hüttébe gőzgombócra és forralt borra.

Közben Zs. megüzente, ha tényleg nem áll el három napig az erős havazás és fennragadunk a hegyen, fogjak egy mormotát, azt a svájci hegyi parasztok ragunak elkészítve megeszik. Ki is mentem a ház elé kezemben a hólapáttal, hogy agyoncsapok egyet, de csak a helyi hentessel találkoztam, aki csöppnyi kis boltot üzemeltet, néhány órás délutáni nyitva tartással. Benne saját húskészítményei és alapvető élelmiszerek erősen redukált csomagolásban. A környéken dolgozó hókotrókezelők beugranak hozzá, le sem állítják a gépet a bolt előtt, a hentes csak kezükbe nyom egy császárzsömlét, benne egy vastag szelet húspástétommal. Megnyugodtam, mert sífelszerelésemhez hozzátartozik a hagyma, zsír, néhány fűszer, és más hozzávalók, és ha hentes is van, akkor baj nem lehet. De aztán mégis lett. 

A hentes kisboltja

a második napon…

A második napon a hentes már nem tudott feljönni a hegyre, a gépkezelők eltűntek a hófalak mögött, a gesperrt (lezárt) utakat próbálták nyitottá (geöffnet) tenni. Mi pedig maradtunk a hó fogságában, körbevéve nemzetközi társasággal, hegyi teakonyhámban egy kis sült tarjával, lencsével, kis darab szalonnával, fél diós-csokis kuglóffal, 3/4 pohár tejföllel, néhány száraz zsömlével és hat tojással. Mint sokatlátott (gasztro)kalandor akciótervet készítettem, hogy hogyan tudnék eljutni a másik boltig és nekiveselkedtem utat ásni. 

Elszaladtam tejért és kenyérért

A kis hegyi bolt polcai ki voltak fosztva, friss tej és péksütemény nem volt. Csalódottan vizsgáltam a boltocska hűtőjét, benne három dobozos gyerekkakaó és két doboz tejszín. Oldalba bökött egy osztrák úr, hogy mi lenne ha vennénk tejszínt, és vizet kevernénk hozzá? Az akkor tej lesz nem? Én inkább egy üveg sűrített tejet és egy csomag wasa kenyeret vásároltam, bár utóbbi nem igazán ment a hazai füstölt szalonnához, de vészhelyzetben mindegy. Hazahatoltam és ebédre lencsefőzeléket főztem, mert véletlenül volt nálam néhány friss babérlevél. 

Pihen a lapát

a harmadik napon…

A harmadik napon úgy tűnt, hogy kiszabadulunk. Ennek örömére reggel darabokra törtem a száraz zsömléket, a tojásokat felvertem a maradék tejföllel, a zsemletörmeléket beleforgattam és megsütöttem. Összecsomagoltunk. Geöffnet - gesperrt - geöffnet - gesperrt - ezt hallottuk a hatóságoktól, mert a lavinaveszély miatt percről percre változott az utak állapota, de elindulni nem tudtunk. Késő délután, a tizenötödik gesperrtnél a családfő kimondta: „Keressük elő a maradék lencsét!” Lencsefőzelék, soknapos tarja, wasa kenyér, csokis-diós kuglóf. Jóllakottan bepakoltunk az autóba és lementünk az útig. A hatóságok visszaküldtek bennünket a szállásra. Tisztálkodószerek és váltóruha nélkül, fél csomag wasa kenyérrel és negyed darab kuglóffal visszamásztunk a házig. Este elkezdtem felidézni a kovásztalan kenyér receptjét, és bár G. megüzente, hogy ahhoz jó ha forró sivatagi körülmények is rendelkezésre állnak, de reméltem hogy az indukciós főzőlap és a serpenyőm helyettesíti majd azt. 

Hatóságok akcióban

a negyedik napon...

A negyedik nap reggelén éppen hogy csak csipegettünk egy kis wasa- és kuglófmorzsát, és optimistán arra gondoltunk, hogy hamarosan egy remek autópálya-étteremben frissen roppanó kolbászt eszünk majd friss császárzsömlével és friss tejes kávét iszunk hozzá! „Gesperrt!” - intette le a rendőr minden reményünket az út felé mutatva, miután végre előrehatoltunk kb. 500 métert. Közel 5 órányi várakozás közben összebarátkoztunk a húsz méteres körzetben elérhető sorstárainkkal, láttam a boldog gyermekeket, akik felettünk laktak 200 méterrel és szállásadójuk – friss étel híján – vaníliaszósszal és chipsszel etette őket. Édesanyjuk felajánlott nekünk egy kis nutellás kekszet, de jobbnak láttuk tartalékolni. Volt egy pillanat, amikor az élet jeleit véltem felfedezni! A belehelt autóablakon kikandikálva megláttam, ahogy egy toporgó turista beleharapott egy fél szelet wiener schnitzelbe! Vagy csak a meggyötört képzeletem játszott velem?... "Geöffnet!" – jelezte a rendőr, és óvatosan elindultunk lefelé. 

a négy és feledik napon...

A négy és feledik nap délutánján mégiscsak megálltunk, mert egy fenyőfa feküdt keresztben az úton. "Gesperrt!" - intettem a mögöttünk araszoló autósoknak. 

Aztán jöttek a tűzoltók, nyomukban az osztrák híradó. Szétfűrészelték és félretolták a fát, fél szemmel a többi fát figyelve. "Tapsoljuk meg őket!" - kiáltotta a riporter és megtapsoltuk őket. "Wieder geöffnet" - nyilatkozta a tűzoltóparancsnok és nekilendültünk a lejtőnek. Lent az aggódó mentők, tűzoltók és rendőrök valamint a napok óta várakozó síelők hullámzó célbefutós üdvözlése várt bennünket.

Az ORF riportja

Innen aztán már csak röpke nyolc óra kellett, hogy megtegyük az ötórás utat. Közben a mögöttünk haladó honfitársaink újabb geöffnetekről és gesperrtekről adtak hírt nekünk, amit én már nagy részvéttel olvastam a telefonomon, egy meleg és barátságos autópálya-étteremben, miközben éppen letöröltem a szám széléről a wiener melange habját.

Na de most tényleg, írjam le ide a lencsefőzelék receptjét?!

Ezt már hazafelé a völgyben fényképeztem az út mellett,  de nem mertem kéni belőle egy bögrével

Ünnepi meglepetések

Remélem, nem haragszanak meg a hozzátartozóim, de számomra az idei (tavalyi) karácsony legnagyobb meglepetése az egyik kereskedelmi tévé adása volt, ahol 24 órában közvetítették az egész képernyőt betöltő kandallóban történő hihetetlenül izgalmas eseményeket. Egy főzéssel-sütéssel alaposan átitatott nap éjszakáján omlottam le a valódi kandalló mellé, és tésztagyúrásban megfáradt ujjaim rátévedtek a távkapcsolónak arra a bizonyos gombjára. Nem hittem a szememnek: a képernyőn ott lobogott a tűz, ropogott is (a fülemnek ezek szerint hittem), és időnként egy gondos férfikéz benyúlt oldalról és újabb hasábot tett rá. Ez a hatás ért szemből, oldalról az igazi kandalló, amihez sajnos nem volt gondos férfikéz, illetve volt, de már régen lefeküdt a gazdájával együtt, így nekem kellett időnként felkászálódni, odalépni a tűztérhez és bedobni a fát. Az igazi kandallóval másnap további gondok szoktak lenni, ki kell hamuzni, néha ki kell tisztítani, körülötte összesöpörni, stb., míg a tévés tiszta, füst- és illatanyagmentes, és az ózonlyukat sem növeli. Ideáig jutottunk hát, gondoltam tévénézés közben, hogy már a kultúrán kívül a meleget is közvetítik! Vagy helyette.

A karácsony másik meglepetése, ami persze nem az, mert ezt az emberiség évezredek óta tudja: hogy az alkohol mindent visz! Nem az üveges, vagy a poharas, mert az olyan nyilvánvaló és direkt, hanem a rejtett! Ünnep előtt hetekig sütögettem az adventi aprókat, a célegyenesben a krémes süteményeket és az utolsó előtti napon ráeszméltem, hogy nagyon sok kiszáradt aszalt gyümölcs halmozódott fel a kamrában. Vagy hárommaréknyit nagy nehezen összeaprítottam, és felöntöttem másfél dl rum és pálinka keverékével. Lefedtem, hogy a kellemes illatok ne izgassanak és ne párologjanak. Bíztam abban, hogy a gyümölccsel átitatott alkoholt másnap majd sutyiban felhörpinthetem. Sajnos másnap a lé eltűnt, viszont a gyümölcsök életre keltek, kinyílottak, megduzzadtak, tombolt bennük az élet. Az aszalás a múlté lett, még mondja valaki hogy az idő kereke nem visszafordítható!

Valamilyen ösztöntől vezérleve a „friss” gyümölcsöket belegyúrtam egy kekszmasszába (25 dkg kekszmorzsa, 10 dkg vaj, 8 dkg porcukor, két ek. kakaópor, de mindenből csakis a legjobbat használva!), az így kapott „bonbonokat” hosszúkás alakúra formáztam, majd csokiba mártottam és kidíszítettem. Csillogó kapszliban léptek fel és az ünnepek legnagyobb sikerévé váltak. Elszánt antialkoholista vendégeink is falták, mintha így akarták volna bepótolni, amit az elmúlt években elmulasztottak meginni. A sütifalatkák egy részét még masszaállapotukban lefagyasztottam és a szilveszteri utóbuli előtt díszítettem. Nesze neked balatonakali mandulából gyúrt bourbon vaníliás kifli és a többiek!

(a szerk. megjegyzése: a kandallós jelenségről Grecsó Krisztián is írt a mostani ÉS-ben!)

Több mint Hobbi

Az ismétlések elkerülése végett nem fejtegetném, hogy micsoda izgalmasan csomózott kapcsolati hálóba kerül, aki ráfekszik az internet hullámaira és hagyja hogy hatások érjék, miközben jelenlétével ő maga is hat másokra. Ezek a kapcsolatok átívelnek földrajzi és társadalmi határokon, miközben ténylegesen és átvitt értelemben is hoznak a konyhára. Az elmúlt héten pl. fagyasztott őz- és vaddisznó hús érkezett, másnap olajos török paprika, továbbá néhány fotó bizonyos könyv terjedéséről:

Jött néhány jó szó is, hogy igény van több gasztrokalandor posztra, köszönöm, igyekszem! És jött egy könyv is, magánkiadásban, szűk körben terjesztve: 

A Svédországban élő kolléga könyve nagy örömöt okozott nekem. Azért merem a kolléga szót használni – mert ő „A” Hobbiszakács, az igazi, aki egyéni hangvételű blogot vitt éveken át, hobbiszakácsi mivoltát diplomával is tudja bizonyítani –, nos ő személyesen hatalmazott fel, hogy én is viselhetem ezt a nevet. A karácsonyi készülődés közben időnként lehuppantam a könyvével és nagyon jó volt újraolvasni a régi bejegyzéseket, bár sajnos a fotókból kevesebb csillanhat csak meg, de a netes felületen lehetőség van a visszakeresésre. 

A szerzőnek már korábban is nagyon sokat köszönhettem! Például a gyorssegélyként postán küldött bakcsoj (pak-csoj) magokat; azt hogy magasra tartja és tovább viszi az irodalmi szakácskönyv megtépázott zászlaját; hogy bemutatott a svéd Bocuse-nak; hogy megtanított arra, hogyan kell illendően azaz cuppogva-szürcsölve-szívogatva enni a svéd rákot, amely tudományt ki is próbáltam a kék-sárga bútorbolt éttermében, azóta nem árulnak ott főtt rákot, csak lapraszerelt, néma fagyasztottat, szürcsöljön otthon aki akar! Jelenleg gyakorlom még a hümmögve-mormogva történő kávézást, ez még nem megy igazán jól, de jelentkezem amint belejöttem. A könyv, vagyis a szerzője megerősített abban is, hogy a gulyáslevesnek igenis mágikus hatása van, és az erjedéstől felfújódott konzervdobozban rohasztott hering több mint elsőcsapásmérő vegyi fegyver, valójában egy híres svéd ínyencség. Hobbiszakács írásai újabb csomókat kötnek azon a bizonyos hálón, összehozva családok, barátok, népek kultúráját – receptekben, történetekben és fotókon is. És bár a gasztroblog mostanában pihenő üzemmódban van, a szerző fotóblogon keresztül közvetíti nekünk a világot. Jó étvágyat hozzá, illetve kellemes nézelődést minden érdeklődőnek!

"Az első erotikus étkezés Ádám és Éva nevéhez fűződik. Az előétel gránátalma volt, a főfogás pedig laposra klopfolt kígyó grillezve, paradicsomos szósszal. Utána jött a fekete leves."

"Egy jó ebéddel még a legjobban menő országot is tönkre lehet tenni!"

"A gőzölgő koponyát az asztal közepére raktam, és átengedtem a kezdeményezést a vendégnek. Jessica gyakorlott kézzel lefejtette a bőrt a koponyáról. Úgy dolgozott, mint egy plasztikai sebész arcfelvarrás közben. A bőrt eldobta, a szemeket kiporciózta, - önzetlenül lemondtam a jussomról - a pofaizmokat és a bégető izmokat pedig kupacba gyűjtötte."  

Karácsony

Libabonbon

Miközben egyre többen kutatják, hogy az étrend miként járul hozzá a negatív pszichés állapot kialakulásához, én továbbra is azt keresem, hogy a pozitív állapotot mi segíti elő. Nagy befektetést nem igényel a kutatás, megkérdezem a vizsgált személyeket hogy mit szeretnek enni-inni, illetve a magamon végzett kísérletek során ráfókuszálok az agyam által elővetített finomságra és már ugrok is azt elkészíteni. Tudományos tényként megállapítom, hogy ez a vetített kép mindenkinél más és más, van akit a halkonzerv tesz boldoggá, van akit a csokitorta. De mit egyen a húsevő, ha édes kis finomságra vágyik?

Mostanában sajnos rájár a rúd a húsevőkre, ahogy a fehérliszt- és cukorevőkre is, de azt üzenem magunknak, tartsunk ki, nem született még olyan tény a táplálkozástudományban, ami előbb-utóbb meg ne dőlt volna, úgyhogy zsírra fel barátim! Egye mindenki azt, ami boldoggá teszi! Együnk libabonbont! 

A libabonbon a libasült és a gumicukor találkozása a konyhapulton. A hús sütése után szűrjük le a finom libazsírt, amit később házikenyérre kenve lilahagymával elfogyaszthatunk, ha még kéjesebb érzésekre vágyunk, a tányért helyezzük az asztalon heverő életmód magazinra. De eltehetjük a zsírt hűvös kamrába vagy a hűtőszekrénybe is, hogy aztán kéznél legyen mint finom főzési alap. Haladó hedonisták süssenek krumplit benne! De szerencsére még ott a pecsenyelé, benne a fantasztikus pörkanyagok, amikre már rágondolni is gyönyörűség. Amennyiben nem készítünk belőle egy remek mártást, lehet belőle akár "bonbon" is. Csak szűrjük le, hogy viszonylag tiszta legyen, kicsit melegítsük fel és töltsük formába. Néhány óra alatt megdermed. Szép látvány, nem rontja a fogakat, cukorbetegek, tej- és lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Zselatintartalma jót tesz a kötőszöveteinknek, ez nem biztos hogy igaz, de nagyon jól hangzik. Meleg pirítóson érdemes szétnyomni. Ha senkinek sincs hozzá gusztusa, akkor mégiscsak dobjuk bele abba a bizonyos elmaradt mártásba, és forraljuk be egy kis vörösborral, vagy sherryvel. Utóbbiak biztosan elősegítik a boldogságérzést, rövid ideig biztosan.

Konyhakerti filozófia - és egy recept

 

Az idei nyár még a mi kis hűvös kertünkben is nagyon meleg volt. A növények pillanatok alatt átálltak túlélő üzemmódba, melynek lényege a minimális szaporodás és a nagy levélfelületek – azaz a párolgás – csökkentése. Szomorúan lógattam locsolócsövemet, mert jól tudom, hogy az abból jövő víz úgysem ér fel egy jó áztató esővel. Valahogy az egész konyhakert megrekedt egy általános júliusi állapotban és sehogy sem akarta végigvinni a szokásos protokollt.  Éreztem, felborult a kis világom, bár a globális felmelegedésben nem hiszek, valami magyarázat és útmutatás mégiscsak kell a jövőre nézve.

Arra gondoltam, hogy itt hagyok mindent és zarándokútra indulok, melynek végén feltárul előttem az élet valamennyi titka és mellesleg írhatok erről egy csodaszép regényt. De a zarándokutakat is erősen süti a nap és sokba kerülnek. Akkor meg talán be kéne ülni egy laptoppal valamelyik gyorskávézóba és ott megfejteni a megfejtendőt és mellesleg minden gondolatomat azonnal megosztani az olvasóimmal. De nincs laptopom. Netán beválogatódni egy valóságshowba és ország-világ előtt megvilágosodni a valódi értékek felől? De hát utálok szerepelni. Így nem maradt más, mint ücsörögni a kert árnyékos zugában és elmélkedni. És ott, az Artemisz bab és a mángold között, egyszer csak minden világos lett! Láttam az utat, a fényt és a szomszéd kutyáját. Jeleket kaptam, hogy osszam meg mindenkivel kerti filozófiai rendszerem és életvezetési bédekkerem alapköveit.

• Van, ami kihívás, és van, ami nem az. Az élet kihívás. A kertészkedés kihívás. A kertészkedés az élet. Az élet kertészkedés. De mégis tudnod kell különbséget tenni az élet és a konyhakert között. Higgy magadban, ha nem vagy kertész, akkor is!
• Találd meg az erőt magadban ahhoz, hogy fel tudd emelni az ásót. Minden egyes rög maga az élet. A rög a mag bölcsője. A rög boldoggá teszi a magot, a kukacmentes répa meg téged.
• Indulj el az úton, és soha ne térj le róla! Ha az mégsem a te utad, mert a szomszéd beépítette, fordulj ügyvédhez!
• Haladj rendületlenül, fejedet makacsul leszegve, csak a következő lépésre koncentrálj! Ez tetőkerti gazdálkodásnál elég veszélyes, de izgalmas.
• Mindent alakíts át azzá, ami boldoggá tesz! Törd fel az ugart, de légy vele őszinte, ne áltasd azzal, hogy virágoskertté lesz. Találd meg az erőt magadban, mert ha nincs benned elég, rohadt nagy izomlázad lesz a kapálás másnapján.
• Ahhoz, hogy meg tudd tenni az első lépést a tetőkertben, lábaddal félre kell söpörni a macskát. Bízz benne. Akkor is, ha fekete és átszalad előtted. A macska maga az élet. Az élet sokszor egy nagy tarka macska. Elől kezdődik, és hátul végződik. Egyszer minden macskának meglátod a farkát.
• Lehet pihenni, de tudni kell, hogy mikor kell felállni, és menni tovább, haladni a gyomlálással. Lehet kertészkedni csukott szemmel, de meglehetősen balesetveszélyes. Láss és nézz! Nézz és láss!
• Az erő benned van. Ha veled van, az már plágium valamelyik filmből.
• Vannak időszakok, amikor az élet elválaszt a kerttől. De csak azért, hogy mindketten megértsétek: a gaz az úr!
• Engedd el az elvárásokat. Iratkozz le Bálint gazda hírleveléről! Légy önmagad, légy te magad a kert!  Legyen a kert te magad! Sodródj! Ne azért szeresd, hogy ő majd viszonozza ezt. A céklának nincs szíve. De az őszi retek, az igen! Hagyd, hogy úgy szeressen, ahogyan neki jó.
• A csiga maga a jel. Hagyd, hogy végigjárja az ösvényt a maga tempójában a salátáig. Ez az ő útja. Hogy a fene enné meg valamennyit.
• Újra és újra fel kell kelned! Lábra állni, lépni egyet, ha elesel, leporolni magad, újra és újra. Ha a kaszába lépsz, lehet hogy nem kell többé felkelned. De akkor is tudd, hogy képes lettél volna a folytatásra. Tudd, hogy csak egyszer hibáztál. Csak egyetlenegyszer. Az sem kevés.
• Nem kell látni a holnapot ahhoz, hogy tervezhess és boldog lehess. A meteorológiai előrejelzést annál inkább.
• A hit a legfontosabb. Minden kaput kinyit. A szerszámos kamráét is. Csak higgy abban, hogy a zsebedbe tetted a kulcsát.
• Tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie, el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem ő, akkor más. De lehet, hogy mégis.
• Ne félj a sebtől. A seb és a fájdalom megerősít. A vérmérgezés elgyengít. Használj Betadine oldatot!
• Ne rohanj nagyon előre, élvezd a pillanatot és időben végezd el a kerti munkát! Ha kapkodsz, a fagy bosszút áll rajtad. A fagy az élet. Meg a tűz. De tűz sosincs a kertben.
• A szíved a legjobb detektor. Van, ami szemmel szinte láthatatlan. Például a levéltetű.
• Van az a pillanat, ami hirtelen mindent szétszakít és új értékeket teremt az életedben. A kertészek ezt jégesőnek hívják. De te ne add fel! Az élet is csak egy gyorsan lecsapó jégeső. Mire felocsúdsz, már vége is van, csak a nyomok maradnak. 
• A kártevőkben nem válogathatsz. A kártevők a sors követei. Szeresd, fogadd el őket, bármilyen nehéz is! Nevezd magad biokertésznek, akkor könnyebb elviselni őket! A vágyakozás mindent megöl, kivéve a kártevőket.
• Némely pasi és csaj olyan, mint a póréhagyma. Csak hántod, hántod le a rétegeket, míg eljutsz a semmihez.
• Az életet nem siettetheted. Az élet maga a lassúság. Türelmet kíván. Vagy műtrágyát. Ha ezt képes vagy elfogadni, jó kertész leszel.
• A fűkasza olyan, mint az élet. A fűkasza meg olyan, mint a szegélyvágó. Ez az élet misztériuma.
• Ne kérdezd, hogy miért éppen te. Ne kérdezd, hogy miért éppen a zöldbab. A halál sem kérdezi.
• Az ölelés szent dolog. Amikor ölelsz, önmagad vagy, ahogy akkor is, amikor nem ölelsz. Ilyenkor lelked és karod megnyílik, ezért tedd le kezedből a metszőollót. A sors sem más, mint egy metszőolló, egyszer békésen összecsukva, máskor fenyegetően szétnyitva. De te soha ne késs le a metszésről!
• Döntés kérdése minden kertészeti tevékenység. Mosollyal, hálával és hittel felvértezve indulj neki, ahogy az életnek is, avagy sem. Meg az őszinteség. És a szeretet.

Mángoldos tészta, egy kis kiegészítéssel

Egy nagy csokor mángoldot levelenként alaposan megmostam, majd egy nagy fazékba tettem. Hideg vizet öntöttem rá és felforraltam. Pár perc forralás után a leveleket leszűrtem, kinyomkodtam. Egy nagy serpenyőben kevés olajon két gerezd összezúzott fokhagymát megfuttattam, rádobtam a durvára vágott mángold leveleket. Kicsit pároltam,  majd felöntöttem 3 dl tejszínnel. Sóztam, borsoztam és szerecsendiót reszeltem rá. Pár perc forralás után a mártás besűrűsödik, ha nem, egy kis kukoricakeményítővel lehet segíteni rajta.

A tésztát kifőztem és a mártásba forgattam.

A megtisztított tintahalat karikára vágtam, kukoricalisztbe forgattam és bő olajban kisütöttem. Enyhén megsóztam és a tészta mellé kínáltam. 

Képek a kertről:

A gasztrokalandor naplója sok izgalmas kerti történettel ott lapul a vetőmagok között! Megrendelhető a könyv honlapján: http://sajatleveben.hu/konyv.html 

Gyorskaják, gyors autók

​

Szeptemberi frankfurti utam felért egy önismereti tréninggel. Azzal kezdődött, hogy indulás előtt lerobbant az autónk, és bár ugyanolyan márkájú bérautót kaptunk, de például a rükverc pont az ellenkező irányban volt és a nagylelkű autógyár még egy hatodik sebességgel is megtoldotta a járgányt, ez már épp elég volt ahhoz hogy pánikrohamot kapjak, hogy ezt én nem tudom vezetni, mire azt mondta a család: ó, azalatt az ezer kilométer alatt majd belejössz! És így is lett. Egyébként meg minek rükverc, ha nyílegyenesen megyek keletről nyugatra, ráadásul hat sebességgel a fenekem alatt? Annyira azért nem szerettem bele az autózásba, hogy még a nemzetközi automobil austellungot is felkeressem, főleg hogy már napokkal előtte hallgattam a fiúk lelkes eszmecseréjét a várható dízelhibridekről, lekapcsolható hengerekről, tanulmányautókról. Ők pedig, hálából hogy nem mentem velük, lefényképezték az egyetlen dolgot, ami szerintük az autószalonon felkeltette volna az érdeklődésemet, hiszen én csak egy egyszerű gasztroblogger vagyok. Ez az:

Halsütés a büfében

Indulás előtt kikérdeztem ott élő magyar barátaimat, hogy mit vigyek nekik innen, a magyar konyha szívcsakrájából, és ők az alábbi listát küldték: 

• háztartási keksz,
• paprikás szalámi,
• petrezselyemgyökér,
• sajtos tallér,
• szilvalekvár,
• Olympos citromlé, 
• ha hűtőtáskát is viszünk, akkor belsőségeket. 

Nyomorult egy életük lehet szegényeknek, gondoltam csomagolás közben, s elfacsarodott szívvel bujdosónótákat kezdtem dúdolgatni. Mert ilyen együttérző vagyok.

Azért a fejlett nyugat most is elbűvölt, megtudtam, hogy létezik olyan testápoló, amit zuhany alatt kell magunkra kenni és olyan dezodor, ami 48 órán át hat – azt nem sikerült kiderítenem hogy közben kell-e mosakodni, vagy nem. Itthon megtudtam, nálunk is van ilyen, sőt, reklámozzák a kertévékben, csakhogy azokat nem nézem, nem azért mert sznob vagyok, hanem mert nem bírom az erős fény- és hanghatásokat. Ilyen szellemi restségben persze nem lehet élni, ezért azóta nyitottabb szemmel figyelem a kozmetikai reklámokat, onnan tudom, hogy létezik olyan is hogy 3D szempilla! Meg 4D! Szempillacsináló üzletben rakják fel a páciensre és feltételezem, hogy térben és időben értelmezhető. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy ők ezt már születésem előtt megadták nekem. Azóta is hordom az elsőszettes szempilláimat, többet bírnak mint 48 óra. Mert ilyen trendi vagyok! 

Ami az étkezést illeti, odafelé, Schärding határában, ahol az Inn árad, máshol apad, jutott eszembe, hogy otthon hagytam a nagy mennyiségben és nagy gonddal készített marokkói paradicsomos padlizsánsalátát, és valamiért azt hittem hogy ha közlöm vendéglátóimmal hogy miről maradtak le, majd boldogok lesznek. De nem voltak azok, láttam az arcukon. Szerencsére nem értek rá sokáig bánkódni, mert folyamatosan vették ismerőseik telefonjait, akik egy nemrég elfogyasztott Dobos-tortáért hálálkodtak nekik, azzal hogy ők ilyen finomat még életükben nem ettek. Ugyanezt én nem mondhattam a helyieknek, miután megkóstoltam egy igazán menő helyen a curry wurstjukat, ami olyan nagy sokk volt, hogy a tőzsde előtti téren elfelejtettem megsimogatni a bikás szobor szarvát, emiatt azóta sötét fellegek gyülekeznek a határidős ügyleteim felett. Mert ilyen dekoncentrált üzletember vagyok.

A börzéről jövet teljesen véletlenül keveredtem el (ezt, ha szükséges eskü alatt is megerősíthetem!) a híres leveskockás cég gyorséttermébe és főzőstúdiójába, és percekig hezitáltam a bejáratnál, hogy bemenjek-e, mert mi lesz ha a német olvasóim, vagy a pult mögött rejtőzködő paparazzók felismernek, de olyan ellenállhatatlanul sárga- és leveskocka szagú volt a portál, hogy végül csak bementem, és tettem egy felderítő kört odabent, miközben rémülten hajtogattam az invitáló mondatokra: nein danke! nein danke! nein danke! Mert mégiscsak gasztrosznob vagyok.

Kézművesország

Világenciklopédia

Magyarország

államformája: köztársaság

területe: 93 036 négyzetkilométer

lakói: kézművesek

népesség: 9 906 000 kézműves 

népsűrűség: 106,4 kézműves/km²

nemzetiségek: roma kézművesek, szlovák kézművesek, német kézművesek, román kézművesek, ukrán kézművesek, horvát kézművesek, szerb kézművesek, szlovén kézművesek, egyéb kézművesek

vallási megoszlás: római katolikus kézművesek, református kézművesek, evangélikus kézművesek, görög katolikus kézművesek, baptista kézművesek, ortodox kézművesek, izraelita kézművesek, felekezeten kívüli kézművesek

Világgazdasági enciklopédia

Magyarország közepesen fejlett, nyersanyagokban és energiahordozókban szegény, de kezekben rendkívül gazdag ország. Kétszer 9 906 000 db. kézzel rendelkezik, mínusz a statisztikai hibahatár. 

A GDP megoszlása ágazatonként: ipar: 0%, mezőgazdaság: 0%, szolgáltatások: 0%, kézműves kisipar: 120%. 

A legjelentősebb kézműves termékek: bor, sör, pálinka, lángos, fagylalt, piac, csokoládé, szappan, lekvár, sajt, kenyér, pizza és minden más.

Értelmező szótár

kézműves termék: 1. kézi munkával vagy egyszerű gépekkel készített egyedi, kisipari áru; 2. kézműves ember által előállított termék

kézműves ember: dolgok előállításához a kezét használó személy, aki műveskedik, azaz kezeskedik (ugrás a Jogi szótárhoz!)

Jogi szótár

kezesség: a római jogban is ismert jogintézmény, kézművesek közötti szerződéseket biztosító mellékkötelezettség

kézművesség: 1. jogszabályban körülhatárolt módon csak kezet igénybe vevő előállítási folyamat, tevékenységi kör, 2. élet elleni bűncselekmények minősített esete

Műszaki enciklopédia

kézműves: tevékenységéhez gépet nem használ, a gép maga a métely, illesztékeiből kenőzsír csöpöghet ki, belsejéből káros elektromágneses sugárzás hatolhat ki, műanyag- vagy fém burkolatán szabad gyökök cikáznak, nem rendeltetésszerű használat esetén súlyos károsodást okozhat (ld. szakács szétroncsolódott keze a konyhai aprítógépben).

Etikai szótár

kézműveskedni: kézzel készíteni, művelni bármit maga a megfellebbezhetetlen minőség és garancia. Géppel tervezni, gyártani, csomagolni, terjeszteni = undorító, asztalra nem való dolog. 

Orvosi szótár 

kézművesség: (lat.: ars manus) a kéz – mint az egyik legfontosabb végtag, mely a vállakból ered, közvetlenül a fül alól, szervi összefüggésben a fejjel – maga az egészség, főleg ha tiszta és kettő van belőle. Mivel az ujjak használata erősen koordinált finom-motoros mozgást igényel, a kézzel készített termék csakis kifinomult, tehát egészséges lehet.

Pszichológiai kislexikon

Kutatások szerint a kézműves kifejezés hat a legpozitívabban a lélekre. Már a szó puszta hallatán is elgyönyörödik az ember, érzi ahogy az egészség jár benne fel és alá, miközben természetanya ölében ring, és tüdeje megtelik friss levegővel. Láthatatlan műves kezek védelmezőn ölelik át, s fülébe suttogják a negédes szavakat: öko, bio, natur.

Filozófia kislexikon

A kézművesség mint olyan, a modern világtól való pragmatikus leszakadást feltételezi, de nem követi az én belső szerkezetének rendszeres feltárását és totális feladását. A kézhasználat alapja az okság, mely vagy a jelenre, vagy a múltra, vagy a jövőre vonatkozik, és folyamatosan tart kapcsolatot a külvilággal, az ok időbeli ideáival. Ontológiailag nehezen kezelhető irányzat, de a kézművesség transzcendens létállapota a kanti percepcióba szervesen integrálható. 

Egyetemes történelmi enciklopédia

Egyes tudósok szerint a kézhasználat visszalépés a történelmi fejlődésben, bár az leginkább lábbal történik. A kézművesek XXI. századi forradalma az ipari forradalom eredményeinek arculcsapása, szükségképpen magával hozza a nagy francia forradalom újraértelmezését is. E szerint a forradalom két szakaszra osztható: 1. kézműves korszak (puszta kéz, kiegyenesített kasza, cséphadaró) 2. gépesített korszak (guillotine, macskakőhajító szerkezetek). 

Hasonlóképpen meg kell különböztetni a háborúk két fajtáját: a kézműves csaták igényesen kivitelezettek és egészségre ártalmatlanok voltak, míg a gépesítés a haditechnikában pusztulást és halált hozott.

Közgazdasági szótár

Kézműves élelmiszer-termelés: akinek kezdetleges élelmiszer-ipari vállalkozásához még nincs elég tőkéje, vagy nem tudja visszaforgatni a nyereséget, számolhat azzal, hogy a beruházás és fejlesztés megreked, piaci versenyképessége reménytelenné válik. A sikeres kézművesek néhány évtizedes intenzív termeléssel eljuthatnak odáig, hogy míg egyik megfáradt kezüket a reumatológus kezeli, a másikkal elégedetten böngészhetik a tőzsdehíreket. 

Néprajzi lexikon

kézműves termék: kézművesek által készített használati tárgy, vagy házi körülmények között készült élelmiszer. A kézműves termék jellemzője a szabálytalanság, természetesség, ál-nacionalista avíttság, mesterséges skanzen-jelleg, nehezen behatárolható minőség.

Élelmiszer-ipari lexikon

Kézműves élelmiszer-előállítás: ellenőrizhetetlen, megfoghatatlan forrásból és eszközökkel történő házi élelmiszer-előállítás és/vagy feldolgozás, amely nem más, mint a fogyasztó érzelmi manipulálása dédanyáink kamrájának felidézésével.

I. sz. melléklet:

Kézműves szakmák szolgáltatói jegyzéke

tűzoltó (ég a keze alatt a munka), postás (kézbesítő), küzdősportoló (ökölbe szorul a keze), esküvőszervező (megkéri a kezét, kéz a kézben), üzletkötő (kezet ad), jogügyleti kivitelező (kezeskedik), tetováló (meglátszik a keze nyoma), amputáló sebész (szabad kezet kap, lecsapja a kezéről), használtcikkes (kéz alatt vesz), masszőr (keze közé kerül), kalauz (jegykezelő), hentes (itt a kezem, nem disznóláb), kirakatrendező (semmit a kéznek), uzsorás (fukar kézzel mér), tolvaj (ragadós a keze), szállítmányozó (kézipoggyász szállító), fejvadász (kezet emel valakire)

Gyümölcsös misszió

Amikor a nyár utolsó hétvégéjén, egy rokonnak hála, körtesújtotta területté változott a konyhám és saját hibámból eredően nagy mennyiségű őszibarack, paradicsom és zöldpaprika lepett el, közben eszembe jutott, hogy a vizes-sós uborka és a csalamádé projektet is fel kéne pörgetni, így aztán egy egész hétvégét töltöttem a növények feldolgozásával, miközben főztem, sütöttem, levezetésként pedig egyéb házimunkákat végeztem, szóval már csak abban bízom, hogy kemény tél lesz és nem hiába dolgoztam.

Meghozta gyümölcsét az évek óta tartó őszibarack misszióm, melynek lényege, hogy meggyőzzem a környezetemet arról, hogy a fehér húsú fajták a legzamatosabbak. Ebben korábban megerősített egy idős bácsi, aki a Fertő tó mellett árulta terményeit és miután az osztrák vásárlók – kosarukban a narancssárga barackokkal – odébb álltak, egy hatalmas „na ugye!” felkiáltással fogadta kérésemet, mely szerint én inkább a fehér húsúból kérek. Ezen a mostani hétvégén pedig Nyárlőrinc környékén, miután 2 -2 kg-ot válogattam egy barackültetvény kétféle fehér húsú fajtájából, megkérdeztem az árusító nénit, hogy melyiket ajánlja a sárga húsúak közül, azt válaszolta, hogy „a fehér húsút”. 

A gyümölcsök fogyasztását most azért is előtérbe kell helyeznem, mert a nyár utolsó napján, pont egy ilyen gyümölcsös beszerzéssel fűszerezett munkautazás végén egy híres alföldi csárdában vacsoráztunk, ahol a pincér végigmért és ezt kérdezte: „ugye a pacalból egy egész adagot hozhatok?” 

Karamelles körtés sütemény

Sütöttem egy diós piskótát 4 tojásból. Egy kisebb tepsit kibéleltem sütőpapírral és bekapcsoltam a sütőt 175º-ra. Négy tojás fehérjét felvertem robotgéppel, alacsonyabbra kapcsolva hozzáadtam 3 ek. cukrot, a legalacsonyabb fokozaton a négy tojássárgáját, csipet sót. Kézi habverővel beleforgattam 3 púpos ek. réteslisztet és 3 ek. darált diót. Megsütöttem.

Két ek. cukrot megolvasztottam egy nyeles edényben, amikor karamellizálódott, beleöntöttem 3 dl tejet és hagytam, hogy az égett cukor feloldódjon benne. Közben 1 dl tejszínnel összekevertem egy zacskó karamelles pudingport és egy ek. cukrot, majd a karamelles tejhez öntöttem. Felforraltam hogy besűrűsödjön, levettem a tűzről és 5 dkg vajat kevertem el benne.

5 nagyobb körtét megtisztítottam és cikkekre vágtam. Kevés vajon enyhén megpároltam, két löttyintés barnarumot hozzáadva. A kihűlt piskótát meglocsoltam a körte párolásakor keletkezett lével, rátettem a megpuhult körteszeleteket és befedtem a karamelles krémmel. Durva csoki reszeléket szórtam a tetejére és néhány órán át hagytam, hogy összeérjenek az összetevők. Nem állt el sokáig…

Diákvigasztaló

Nem tipikus vasárnapi ebéd, de remek megoldás az orrukat lógató diákok vigasztalására. Az elismerés hangja ezt üzente: "Ilyet tegyél el mindennap tízóraira!"

A hamburgerzsömlét Limara receptje alapján készítettem, az eredmény sem látványra, sem ízre nem hasonlít a boltokban kapható, hetekig elálló, celofánzacskós zsemléknek látszó tárgyakhoz. A hús jó minőségű marha és borjú volt, a zsírosabb részekből, csak egy kis só, bors, némi apróra vágott vöröshagyma és egy ek. worchester szósz került bele, másfél napig érlelve, kétszer átkeverve. A sütést vas lapon végeztem,  igyekeztem nem kiszárítani a húst, egyeseknek sajtot is olvasztottam a húspogácsára. A kertből a nem lédús, de nagyon édes paradicsomot hoztam az asztalra, a lilahagymát órákkal korábban felszeleteltem és enyhén besóztam.

Holnap iskolakezdés, de a mai tananyagot már tudják: a hamburger is lehet egészséges étel. 

Azt meg csak sejtik, hogy azért mindennap nem ez lesz...

A szálkák védelmében

Szeremley Borház Badacsony: bőrén sült fogas, grillezett zöldségek, verjus mártás

Kitartó és elmélyült biciklizés, úszás és gyaloglás után sem tudtam kideríteni, vajon ki vagy mi gerjeszti mostanában a balatoni vendéglátás újjászületését? Egyáltalán felülről gerjesztik-e, vagy alulról jön már olyan nyomás, hogy szakítani kell a mikróban melegített hal és lángos hagyományával? 

Pár évvel ezelőtt elsirattam a balatoni klasszikus halsütést, azon belül a keszegsütést és felszólítottam olvasóimat, hogy legyenek tudatos keszegvásárlók, vagy legalább keszegkeresők, hátha ezzel keszegsütésre sarkallhatnánk a halsütőket.  Most azt látom, jobb helyeken már be sem engedik a hekket a forró olajba, csakis a helyi halakat: fogast, süllőt, keszeget, gardát, busát, pontyot, sőt, már igazi jégtálcás halkínálót is láttam, ettől egészen tengerparti hangulatba kerültem. Persze kérdéses, hogy a rengeteg süllő és fogas honnan származik, tényleg a Balatonban ívták-e őket a szüleik, vagy a halkeres furgonból kerültek-e ide, mert azért reggel a kikötőkben nem láthatunk gazdag zsákmánnyal befutott halászhajókat, és mi családilag is csak 2 db/év fogast vagyunk képesek kipecázni a tóból. Na de azoknak van ám íze!..

Tehát a keszeg visszakerült a tányérra, és ahány ház…na nem, annyi nem, de kétféle sütési mód figyelhető meg. A többség azt a hagyományt viszi, mely szerint sűrűn be kell irdalni és ropira sütni, így gyakorlatilag a fej kivételével az egész hal könnyen bekebelezhető. Sajnos van aki a süllőt is csipszre vágja és így már a legendásan finom pofahúsa sem kanyarítható ki a pofacsontjából. Úgy tudom, a ropogósra sütést eredetileg csak az apró halaknál alkalmazták, de szerintem jobban járunk, ha az irdalás, sózás és a paprikás lisztben való hempergetés után nem sütjük agyon a halat, hanem megőrizzük azt a tulajdonságát, amiért imádjuk: az omlós, ízletes fehér húsát, amit egy mozdulattal le lehet húzni a nagyobb szálkákról („bordákról”).  Saját fülemmel hallottam, amikor a szigligeti Oszi bácsit valaki megkérdezte, hogy ő úgy süti-e a keszeget, hogy aztán az egész megehető lesz, erre ezt válaszolta:  „Akkora a nagy szálkája mint egy gyufa, azt csak észreveszed, nem?!”

Nos, én a szálkákkal vagyok! Ezt szívtam magamba az anyatejjel, megtanultam lehúzni a húst a csontról, kivenni az y-szálkákat, ha mégsem sikerül, hát kicsit köhécselek, krákogok, könnybe lábadok, de megéri! Ropogtatásra ott a farok- és oldalúszó, már a gondolatára is megindul az ember nyálelválasztása.  Érdekes, hogy a halak fűszerezésénél nem láttam a lisztben a paprikát, vagy csak a színe volt túl világos, nem tudom, de előfordult, hogy ugyanabban a sómennyiségben forgatták meg a hekket, mint a nyurga keszeget, ettől aztán eléggé sós lett. Van, ahol borsozzák is, nem is kicsit, de ha két héttel később jár arra az ember, szerencsére pont kihagyják belőle. Valaki titkos fűszerkeverékkel dicsekszik egy gasztro tévéműsorban – jaj ne! Jó halnak nem kell ízfokozó! (Megjegyzés: ha az egyébként szimpatikus halsütő szakember legközelebb nem a fűszeres liszt fölött fújkálná a darazsakat a chemotoxszal, bátrabban ennék nála jövőre is.)

Egyik útitársam szerint nagy előrelépés lenne valami változatosabb köret, saláta, mártás a balatoni halak mellé, nem tudom, nekem nem hiányzik, de a kenyérhez ragaszkodnék, köztudottan az viszi le a legjobban a torokban megakadt szálkát. Külön téma lehetne, hogy a gyors érlelésű műanyaghordós ecetes uborkát miért hívják minden balatoni halas büfében kovászos uborkának? Igazi, élő kovászos uborkát láttam pl. a csopaki Víg Molnár csárdában, abból készült a hideg kapros leves, amit éppen elégedetten kanalaztam, miközben kihelyezték a napra, a külső kemence padkájára az utánpótlás uborkát.

Víg Molnár!

Beszélhetnék még a tó körül szaporodó jobbnál jobb éttermekről, a magukra találó csárdákról, és a lángososokról, akik között még mindig van, aki nem mondott le a növényi sajtról, a hígított tejfölről és a végletekig eldiffundált fokhagymáról, de egyszer őket is utoléri a végzet, ahogy a hekket is! Néhány helyen ki lehet választani a halat, amit majd megsütnek nekünk, s e pillanattól kezdve a keszegek a keresztségben megkapják leendő gazdájuk – János, Gábor, Tamás stb. – nevét, vagy legalábbis ezt üvölti a pénztáros, amikor elkészül a rendelés. Sok évtizedes balatoni tapasztalattal a hátam mögött mondhatom, nem emlékszem arra, hogy hekknek valaha is tisztességes keresztneve lett volna. És remélem, hogy most már nem is lesz.

Csak a legszükségesebbek