„Azt a hedonista mindenit!”

Ez a címben szereplő mondat jött vissza erre az sms-re: „Reggeli: friss spárga tanakajdi barnatyúkos tojással, tiroli speck sonkával, saját retekkel, olívás kenyérrel. Ebéd: tanakajdi kendermagos tojásos szélesmetélt, tenger gyümölcsei feltéttel, friss tavaszi petrezselyemmel”. A címzett barátnőm fáradtságot és nehézséget nem ismerve hozta a tojásokat Vas megyéből, és megsétáltatta mind a harmincat szerte a városban: boltban, egyetemen, múzeumban. Biztosan állítom, mindez csak hozzátett a tojások ízéhez!

Miután őt másnap reggel kitettem egy metróállomásnál hogy vissza tudjon vonatozni a tyúkjaihoz, végigszaladtam a piacon, ahol így a szezon vége felé végre igazán friss spárgát találtam. Az áruházban pedig a "tenger gyümölcsei" éppen le volt árazva, ezért döntöttem amellett hogy ebből készül az ebéd. 

Nagyanyáink hagyományát követve, amíg a víz felforr és a feltét elkészül, pont meg lehet gyúrni a tésztát. A maradékot megszárítottam és eltettem az ínséges hétköznapokra. A gyúrást nagyon segíti a gépesítés, nem kell a sodrófával bajlódni, elég ha a gépen fokozatosan egyre szűkebbre állítom a nyújtóhengerek távolságát, majd egy másik szerkentyűfejjel formára szaggatom a tésztát.

Megbeszéltük a barátnőmmel – sok egyéb mellett – a csigakérdést is, és egyetértettünk abban,  hogy a vörös spanyol csigáktól undorodunk, de az éti csigához és mindenféle házas csigához pozitívan viszonyulunk, biztosan az óvodai nevelés miatt, ahol azt közvetítették nekünk, hogy ezek bizony édi kis állatok, ezek szerint paraszt egy sem volt az óvónők között, persze ez az attitűd nem akadályoz meg bennünket abban, hogy minden csigát átröptessünk a szomszéd kertjébe.  Én azért, mert ott túrnak a vaddisznók és azok megeszik a csigákat, és egyszer majd mi is a vaddisznókat, addig is hadd fejlődjenek szépen. A barátnőm szerint a rigók is megeszik a házas csigákat, a saját szemével látta, tehát amíg a disznók el nem érik a lövősúlyt, legalább rigótojást kéne szerezni! Különben meg Petőfi kedvenc étele a vajas csiga volt, Illyés meg Petőfit kutatta, és a francia barátai őt is megtanították a tihanyi kertjében fellelt csigák elkészítésének módozataira. Most ezzel nem tudom mit akartam mondani, de így volt, az biztos.

Szélesmetélt a tenger gyümölcseivel

A tészta: 30 dkg egyszerfogós réteslisztet mértem a deszka közepére, majd hozzákevertem 3 lazán felvert tojást. Összegyúrtam, letakarva kicsit pihentettem, majd kinyújtottam és csíkokra szaggattam. Lobogó sós vízben főztem ki.

A mártás vagy feltét: egy közepes wokba olívaolajat löttyintettem, amikor felforrósodott, beleöntöttem a tenger gyümölcseit és gyakran megrázogattam. (Rázva-dobva, ahogy illik!) Közben két gerezd fokhagymát is belereszeltem és felöntöttem 2 dl tejszínnel. Egy nagy marék friss petrezselyemzöldet szórtam bele és kukoricakeményítővel kicsit besűrítettem.  Sóztam és pár csepp citromlével ízesítettem.

Hedonista reggeli

A csigák elleni harci eszközöm itt megtekinthető!

Dupla zöld

 

Zöldül a kert! Ahogy megjöttek az igazi április esők, megindultak a magok a földből, jelezve a kertésznek, hogy elmehet a fenébe a csapvizével és a locsolócsövével együtt, mert ami abból spriccel kifelé, az nem eléggé finom egy érzékeny lelkületű növénynek. Zöldülésben a paradicsom palánták vezetnek, mert a magjukat már február elején elvetettem. 

A palántákat edzeni kell, ez köztudott. Több héten át az volt az edzésterv, hogy ha jó volt az idő, reggel kitettem őket, este meg behoztam, közben sokat emelgettem, hajolgattam, rakosgattam, átmásztam az erkélykorláton, majd vissza. Most látom így leírva, hogy kinek is az edzésterve ez tulajdonképpen?! Ők közben kényelmesen ücsörögnek a cserepeikben, támaszkodnak a karóknak és várják a kiültetést, de ezt a fent említett áprilisi esők jelenleg hátráltatják. Addig is a csőszre bízom a palánták őrzését. Ő kicsit lusta és kövér, de fél szemét mindig a növényeken tartja. 

Findusz, a csősz

Palántanevelde

Ha a másik szemét meg a kerti papucsomon tartotta volna, akkor nem tűnt volna el a pár fele még ősszel a teraszról. 

Őszi fél papucs

A kerti papucsnak különben a világon semmi értelme, mert kertbe kertésznadrágban és bakancsban vagy csizmában kell menni, de a papucs arra kiváló, hogy az ember belelépjen és kilépjen egy kis zöld-fűszerért. Na de hogyan, ha a fránya vaddisznó vagy valami egyéb játékos jószág ellopja a papucsot? Tavalyelőtt is eltűnt az egyik fele, de pár nappal később megtaláltam a kerítés tövében. A mostani veszteség viszont végleges. De mit csinál az a vaddisznó-populáció – amelyikkel már két éve együtt élünk – egy fél papuccsal? Állítólag okos állatok, az összes vadász ismerősöm ezt állítja, de hogy számolni nem tudnak az biztos! Mert ezzel a lopással nekem csak egy papucsom hiányzik, nekik bezzeg tizenöt! (Összesen tizennyolc csülkünk van, csak az enyémek nem vadak.) 

Már lemondtam arról, hogy az önkormányzat segít megszabadulni tőlük, néha csak úgy megszokásból írok a vadfelelősnek egy e-emailt és ennyi. Gondolom, a leveleimet kinyomtatják, feltűzik egy faliújságra és a délutáni kávézás közben térdüket csapkodva hahotáznak rajtam. Bizonyára gúnynevem is van már, de ezt nem akarom tudni. Közben esténként, amikor az állatok rajtunk keresztül vonulnak át a szomszédba túrni, kilépek a teraszra és tapssal, füttyel elzavarom őket. Először megnyúlt pofával megnéznek, majd menekülőre fogják és nekiiramodnak a lejtőnek. Megható, ahogy bevárják egymást, minden akadály után visszanéznek, hogy átjutott-e mindenki. Mindig megindít ez a disznóságos viselkedés, ez a kondaszellem.

Spenót, zöld, papucs (új!)

Piros!

A legzöldebb zöld egyelőre a tavalyi petrezselyem és az idei spenót. Nagyon gyakran készítek mártást a petrezselyem zöldjéből, halételekhez szinte mindig. Most, amikor jó kis csípős rántott csirke szárnyakat sütöttem, aminek a bundája összetört kukoricapehely és a szilveszterről maradt tortilla morzsája volt, az jutott eszembe, mi lenne ha a zöldség gyökerét is felhasználnám a mártáshoz?

Dupla petrezselyemmártás

Öt szál petrezselyemgyökeret kockára vágtam és két diónyi vajon egy kis vízzel puhára pároltam. Összeturmixoltam a főzőlevével együtt, visszatettem a tűzre és beleszórtam egy csokor apróra vágott zöldpetrezselymet. Forraltam egy kicsit, hogy a zöldjéből is kijöjjenek az ízek, majd besűrítettem kukoricakeményítővel. Megsóztam és pár csepp citromlével ízesítettem. Egészen más az íze, mint a zöldjéből készült változatnak, erőteljesen átjön a gyökér édes, fűszeres íze, amit annyira szeretek.

A szószos tálka az Artemisz kiadó karácsonyi ajándéka!

Tábori konyha 1942

Don-kanyar, 1942. A fénykép hátulján ez áll: Tábori konyha. 

A képen valószínűleg a katonai főzőüst és egy un. főzőláda látható.

A képről és a hozzá fűződő történetről itt olvashatsz!

Saját füvében

 

Néhány m² föld, vagy 1-2 virágosláda, esetleg ültetőzsák, aztán 1-2 zacskó vetőmag, egy olló, egy szakácskés vagy más aprítóeszköz, és egy tucat műanyag dobozka – ennyi kell ahhoz, hogy egész télen és még most, tavasz elején is legyen a mélyhűtőben bőven zöldfűszerünk. Van két unalmas szakasz a folyamatban, amikor úgy tűnik, soha nem fognak kikelnek a magok, főleg ha a kertész nem olvasott még utána annak, melyik növény magja csírázik kifejezetten a fényre (pl. bazsalikom!). Aztán ha beindul a fejlődés, és a zöldek növekednek mint a dudva, nem győzi az ember csipegetni, súlyosabb esetben sarlózni őket. A tartósítás egyik módja a szárítás, csak le kell mosni erős vízsugár alatt a növényeket, lerázni róluk a felesleges vizet, aztán felakasztva hagyni megszáradni, de nem tűző napon, inkább csak nyári, széljárta árnyékban. Azután jöhet az aprítás, majd papírtasakokban, vagy zárt üvegben sötét helyen kell tárolni őket. A fagyasztottnál is érdemes megvárni, míg a víz leszárad a növényről, hogy ne vízkristályokat tároljunk egész télen. (Ezért nem támogatom a jégkockás megoldást.)

Én már túlvagyok a konyhakert tavaszi nagytakarításán, azaz összegereblyéztem mindent, ami nem odavaló, családi összefogással felástuk és elgereblyéztük a földet, megkezdődött a veteményezés. Az áttelelő zöldfűszerek is kaptak egy kis pucolást és fazonigazítást, pl. levágtam az elszáradt vagy nagyon fás részeiket, magot szórtam melléjük, hogy legyen egy zsengébb generáció a sarkukban. Közben pedig rájöttem, hogy a zöldfűszer is csak ember! Mert mindegyiknek egyedi személyisége van, máshogy élnek és halnak, viselkednek.

Kis saját zöldfűszer-határozó

• Undok növény: a koriander, mert hamar felmagzik, akármit is csinál vele a kertész. Aztán mehetünk az ínyencboltba, hogy vegyünk egy-egy csokorral. Tiszta szerencse hogy a magját gyakrabban használja a magyar konyha, mint a zöldjét, amit az első találkozástól kezdve meg kell szokni és meg kell szeretni.
• Túlélő: a snidling, ami kora tavasszal feltör, mint a gejzír, és a virága is fogyasztható.

Mai állapot

• Szélsőséges politikus növény, azaz földalatti mozgalmár: a menta. Észrevétlenül terjed, aztán egyszer csak felüti fejét. De én nem bánom: bors-, vagy fodor, bármi jöhet! A menta valahogy számomra mindig az egészség és a tisztaság jelképe, a fertőtlenített harmóniáé, akárcsak a citrom.

• A rendíthetetlen: a zsálya. Ő is próbál egészségügyi jelmezbe bújni (ld. orvosi zsálya), pedig akár dísznövény szépségversenyen is indulhatna.

• Kicsi, szerényke, de erős és ahol ott van, ott nagyon ott van: a kakukkfű.
• A megbízhatóság mintaképe, mert még az én hideg kertben is áttelel: a rozmaring.
• Klasszikus mediterrán stílus: az oregáno.
• Klasszikus magyaros mediterrán növény, népdalok, raguk és levesek főszereplője: a majoránna.
• Akárhol megterem, mégis fizetek a magjáért és küzdök a termesztésével. A tömény izgalom, ami sokféle növény ízét egyesíti magában: a turbolya.  
• Ami egész évben kell: a zöldpetrezselyem. Metélő, moha fodrozatú, sima levelű – többféle van a kertben. Ha tudjuk, hogy enyhe tél várható, nem is kell lefagyasztani, mert áttelel. De sajnos nem tudjuk.

• A nyár és a gyerekkori falusi nyaralások illata: a kapor.
• Divatnövény, legalábbis nekem: a bazsalikom. Muszáj több színben is nemesíteni, nehogy elveszítse piacvezető pozícióját. Neki fény kell már a csírázáshoz is, mert annyira el van magától ájulva.
• A hűséges, amelyik télen a konyhában, nyáron a teraszon hozza a minőséget: a babér. Amint kezdődik a jó idő, edzem a kinti életre, tehát egyre több napsütéses órát tölt kint a teraszon.
• A népies vonal: a csombor (borsikafű).
• Amit pusztán elvből elutasítok, mert zavar a fene nagy népszerűsége és bosszant az, ahogy begyűjtik és árusítják a hozzá nem értő emberek: a medvehagyma. Ő meg bosszúból nem kelt ki a kertemben, pedig szakember barátomtól kaptam a magot azzal, hogy a mi erdős kertünkben pont jól fogja magát érezni. Hát nem. Hát jó. Ha így, hát így!
• A zellerimitátor: a lestyán. Fantasztikus mártások titkos összetevője.
• Az amúgy is összetartozó francia-orosz kultúrkörben a zöld kapocs: a tárkony. És bár fejet hajtok az orosz kultúra előtt, tárkonyban mégis inkább a franciát választom, termesztem.
• Amit csak az illatáért és a lepkék kifejezett kérésére tartok, és ahogy öregszem egyre jobban szeretem: a levendula. Ételbe nem teszem, mert nem tudok elvonatkoztatni a szappantól. De a lakás tele van kisebb-nagyobb levendulás zsákocskákkal. 

Zömök Jucika és a zöld macskák a paradicsomban

A hobbikertészek nem várják meg a medve februári döntését, már januárban éledezni kezdenek, maggyűjteményüket lapozgatják mint egy könyvet, és a kertészboltokat járják, hogy beszerezzék a teljes muníciót. Az új magos zacskókat beillesztik a gyűjteménybe, aztán újra átlapozzák, átrendezik és ez így megy napokon át, s közben a kertészek paradicsomában érzik magukat!

Bizony ám! És pont a paradicsom az, amit időben el kell ültetni, hogy április-májusra életerős palánta nevelődjön az apró magokból. Lehet majd palántát venni is, ha eljön az ideje, de a saját nevelésű az egészen más, az olyan mint a saját tenyészetből származó kiscsikó, amelyik nagykorában megnyeri az epsomi derbyt és a díjosztáskor elégedetten kacsinthatunk ki az az évi extravagáns kalapkreációnk alól.

A magok elültetésének sokféle módja van, a tejfölös pohártól a speciális ültetőcserepekig, de a legviccesebb kétségkívül az ültető- vagy tőzegkorong, amely ha nedvességet kap, pillanatok alatt megnő mint a bolondgomba. Ebbe kell kb. két magot belenyomni, lefedni, napos, meleg helyre tenni és minden nap lesni, hogy mi van. 

Ha a korongoknak speciális doboza van tetővel, az a legjobb, mert pont rápasszol és rá lehet írni a fajta nevét. Pl. hogy „Zömök”, „Kecskeméti jubileum” „Jucika”, „Lucullus” stb.  Nekem idén így adódott egy Zömök Jucika feliratú dobozom, de már levettem a tetőt, mert a csírázás túlhaladta ezt, így nem kell kinevettetnem magamat, ha valaki netán arra járna és rápillantana. Nem jár, csak én járok, nekem kell az odakészített spriccelővel életben tartanom a Jucikáékat. Akik egyébként abban az ablakban nevelkednek, amelyik pont a fém háztetőre néz, oda, ahol a paradicsomok fognak nyár végén aszalódni, ha minden jól megy és lesz termés meg forró háztető. Vagyis ha paradicsomi állapotok lesznek.

A tavalyi aszalt paradicsomok utolsó adagjait még élvezzük, hétvégén reggelire ráteszek egy-két karikát egy kis kovászos bagettre, mellé néhány szelet brie sajt, aztán a maradék olajba, ami fantasztikusan paradicsom ízű, bele lehet mártogatni a kenyeret. Mennyei! Vagyis paradicsomi!

A megújuló energiaforrásként működő fém háztetőnket, a fenntartható fejlődésért küzdő zöld macskáink a legmesszemenőbbig kihasználják. Ha kisüt a nap, a szél által összesöpört falevelekkel "szigetelt" tetőre kuporodnak és jóízűeket alszanak. Macskaparadicsom ez a javából! De már csak hat hónapig, mert akkor az aszalótepsik kerülnek a helyükre. Nekik pedig sicc lesz!

A tőzegkorongokról itt van egy szakértő kis cikk.

Két hozzávaló: geöffnet és gesperrt

A hólapátolás kellékei

Szégyenkezve húzom a nyakamat, mert tudom hogy az emberek általában szeretnek vagy szeretnének rendszeresen síelni, különösen akkor ha olyan gyenge telekben van részünk, mint az idén, bár ki tudja mit hoz még a március! Tehát csak szűk körben merem kifejteni, hogy mivel ez a sport olyan jelzőkkel írható körül, miszerint: hideg, gyors, nedves, meredek, veszélyes és nagyon drága – hát akkor meg miért olyan vonzó? Bächer Iván is megmondta, hogy ha Isten azt akarta volna, hogy az ember síeljen, akkor sílécet teremtett volna a lábainkra. És ha még hozzáveszem, hogy a családanyákra micsoda nagy feladatokat ró ez a sport! Síruhába öltöztetett gyereket gyorsan megpisiltetni – a lehetetlen kategóriájába tartozik. Az utazás előtt napokig tartó pakolás, a felszerelés összekészítése, egy kis süti meg egy kis főzés, kint pedig a hosszan tartó reggeli készülődések, és ha kétszer elsoroljuk beöltözéskor a cseklistát, akkor is megszólal valaki 2000 méteren, hogy "nincs egy zsebkendőtök?" Vagy hogy "nem te tetted el a felvonóbérletemet?" 

Másrészt szoros hasonlóságot látok egy másik nedves sporttal, a horgászattal. Nem jön a hal ha fúj a szél, vagy ha éppenséggel túl csendes a víz, ha erősen süt a nap, de akkor sem ha túl hideg van. Hát ugyanígy nem lehet síelni erős napsütésben, szürkületben, hóesésben, esőben, ködben. Ködben, dacára a mínusz 10 foknak, képes vagyok elveszteni a hidegvéremet, bepánikolok a tejbe esett légy érzéstől és menekülnék lefele, de nem tudom, hogy az merre is van pontosan, és egy tágas fennsíkon is klausztrofóbiás rohamot kapok attól, hogy csak én vagyok és a gravírozás a síszemüvegemen. Nincs ennél szorongatóbb és magányosabb érzés!

az első napon…

Idén abból is ízelítőt kaptam, milyen az, amikor a hó miatt nem lehet síelni, mert több napon át szakadatlanul esik, napi 70-100 cm-es újabb emelkedéssel. Az első napon leálltak a síliftek, aztán a közlekedés és az áruszállítás, aztán a vendégek cseréje lehetetlenült el. Gyorsan kiástuk a ház bejáratát, elkezdtünk barátkozni a harminc méteres körzetben elérhető embertársainkkal és beültünk egy hüttébe gőzgombócra és forralt borra.

Közben Zs. megüzente, ha tényleg nem áll el három napig az erős havazás és fennragadunk a hegyen, fogjak egy mormotát, azt a svájci hegyi parasztok ragunak elkészítve megeszik. Ki is mentem a ház elé kezemben a hólapáttal, hogy agyoncsapok egyet, de csak a helyi hentessel találkoztam, aki csöppnyi kis boltot üzemeltet, néhány órás délutáni nyitva tartással. Benne saját húskészítményei és alapvető élelmiszerek erősen redukált csomagolásban. A környéken dolgozó hókotrókezelők beugranak hozzá, le sem állítják a gépet a bolt előtt, a hentes csak kezükbe nyom egy császárzsömlét, benne egy vastag szelet húspástétommal. Megnyugodtam, mert sífelszerelésemhez hozzátartozik a hagyma, zsír, néhány fűszer, és más hozzávalók, és ha hentes is van, akkor baj nem lehet. De aztán mégis lett. 

A hentes kisboltja

a második napon…

A második napon a hentes már nem tudott feljönni a hegyre, a gépkezelők eltűntek a hófalak mögött, a gesperrt (lezárt) utakat próbálták nyitottá (geöffnet) tenni. Mi pedig maradtunk a hó fogságában, körbevéve nemzetközi társasággal, hegyi teakonyhámban egy kis sült tarjával, lencsével, kis darab szalonnával, fél diós-csokis kuglóffal, 3/4 pohár tejföllel, néhány száraz zsömlével és hat tojással. Mint sokatlátott (gasztro)kalandor akciótervet készítettem, hogy hogyan tudnék eljutni a másik boltig és nekiveselkedtem utat ásni. 

Elszaladtam tejért és kenyérért

A kis hegyi bolt polcai ki voltak fosztva, friss tej és péksütemény nem volt. Csalódottan vizsgáltam a boltocska hűtőjét, benne három dobozos gyerekkakaó és két doboz tejszín. Oldalba bökött egy osztrák úr, hogy mi lenne ha vennénk tejszínt, és vizet kevernénk hozzá? Az akkor tej lesz nem? Én inkább egy üveg sűrített tejet és egy csomag wasa kenyeret vásároltam, bár utóbbi nem igazán ment a hazai füstölt szalonnához, de vészhelyzetben mindegy. Hazahatoltam és ebédre lencsefőzeléket főztem, mert véletlenül volt nálam néhány friss babérlevél. 

Pihen a lapát

a harmadik napon…

A harmadik napon úgy tűnt, hogy kiszabadulunk. Ennek örömére reggel darabokra törtem a száraz zsömléket, a tojásokat felvertem a maradék tejföllel, a zsemletörmeléket beleforgattam és megsütöttem. Összecsomagoltunk. Geöffnet - gesperrt - geöffnet - gesperrt - ezt hallottuk a hatóságoktól, mert a lavinaveszély miatt percről percre változott az utak állapota, de elindulni nem tudtunk. Késő délután, a tizenötödik gesperrtnél a családfő kimondta: „Keressük elő a maradék lencsét!” Lencsefőzelék, soknapos tarja, wasa kenyér, csokis-diós kuglóf. Jóllakottan bepakoltunk az autóba és lementünk az útig. A hatóságok visszaküldtek bennünket a szállásra. Tisztálkodószerek és váltóruha nélkül, fél csomag wasa kenyérrel és negyed darab kuglóffal visszamásztunk a házig. Este elkezdtem felidézni a kovásztalan kenyér receptjét, és bár G. megüzente, hogy ahhoz jó ha forró sivatagi körülmények is rendelkezésre állnak, de reméltem hogy az indukciós főzőlap és a serpenyőm helyettesíti majd azt. 

Hatóságok akcióban

a negyedik napon...

A negyedik nap reggelén éppen hogy csak csipegettünk egy kis wasa- és kuglófmorzsát, és optimistán arra gondoltunk, hogy hamarosan egy remek autópálya-étteremben frissen roppanó kolbászt eszünk majd friss császárzsömlével és friss tejes kávét iszunk hozzá! „Gesperrt!” - intette le a rendőr minden reményünket az út felé mutatva, miután végre előrehatoltunk kb. 500 métert. Közel 5 órányi várakozás közben összebarátkoztunk a húsz méteres körzetben elérhető sorstárainkkal, láttam a boldog gyermekeket, akik felettünk laktak 200 méterrel és szállásadójuk – friss étel híján – vaníliaszósszal és chipsszel etette őket. Édesanyjuk felajánlott nekünk egy kis nutellás kekszet, de jobbnak láttuk tartalékolni. Volt egy pillanat, amikor az élet jeleit véltem felfedezni! A belehelt autóablakon kikandikálva megláttam, ahogy egy toporgó turista beleharapott egy fél szelet wiener schnitzelbe! Vagy csak a meggyötört képzeletem játszott velem?... "Geöffnet!" – jelezte a rendőr, és óvatosan elindultunk lefelé. 

a négy és feledik napon...

A négy és feledik nap délutánján mégiscsak megálltunk, mert egy fenyőfa feküdt keresztben az úton. "Gesperrt!" - intettem a mögöttünk araszoló autósoknak. 

Aztán jöttek a tűzoltók, nyomukban az osztrák híradó. Szétfűrészelték és félretolták a fát, fél szemmel a többi fát figyelve. "Tapsoljuk meg őket!" - kiáltotta a riporter és megtapsoltuk őket. "Wieder geöffnet" - nyilatkozta a tűzoltóparancsnok és nekilendültünk a lejtőnek. Lent az aggódó mentők, tűzoltók és rendőrök valamint a napok óta várakozó síelők hullámzó célbefutós üdvözlése várt bennünket.

Az ORF riportja

Innen aztán már csak röpke nyolc óra kellett, hogy megtegyük az ötórás utat. Közben a mögöttünk haladó honfitársaink újabb geöffnetekről és gesperrtekről adtak hírt nekünk, amit én már nagy részvéttel olvastam a telefonomon, egy meleg és barátságos autópálya-étteremben, miközben éppen letöröltem a szám széléről a wiener melange habját.

Na de most tényleg, írjam le ide a lencsefőzelék receptjét?!

Ezt már hazafelé a völgyben fényképeztem az út mellett,  de nem mertem kéni belőle egy bögrével

Ünnepi meglepetések

Remélem, nem haragszanak meg a hozzátartozóim, de számomra az idei (tavalyi) karácsony legnagyobb meglepetése az egyik kereskedelmi tévé adása volt, ahol 24 órában közvetítették az egész képernyőt betöltő kandallóban történő hihetetlenül izgalmas eseményeket. Egy főzéssel-sütéssel alaposan átitatott nap éjszakáján omlottam le a valódi kandalló mellé, és tésztagyúrásban megfáradt ujjaim rátévedtek a távkapcsolónak arra a bizonyos gombjára. Nem hittem a szememnek: a képernyőn ott lobogott a tűz, ropogott is (a fülemnek ezek szerint hittem), és időnként egy gondos férfikéz benyúlt oldalról és újabb hasábot tett rá. Ez a hatás ért szemből, oldalról az igazi kandalló, amihez sajnos nem volt gondos férfikéz, illetve volt, de már régen lefeküdt a gazdájával együtt, így nekem kellett időnként felkászálódni, odalépni a tűztérhez és bedobni a fát. Az igazi kandallóval másnap további gondok szoktak lenni, ki kell hamuzni, néha ki kell tisztítani, körülötte összesöpörni, stb., míg a tévés tiszta, füst- és illatanyagmentes, és az ózonlyukat sem növeli. Ideáig jutottunk hát, gondoltam tévénézés közben, hogy már a kultúrán kívül a meleget is közvetítik! Vagy helyette.

A karácsony másik meglepetése, ami persze nem az, mert ezt az emberiség évezredek óta tudja: hogy az alkohol mindent visz! Nem az üveges, vagy a poharas, mert az olyan nyilvánvaló és direkt, hanem a rejtett! Ünnep előtt hetekig sütögettem az adventi aprókat, a célegyenesben a krémes süteményeket és az utolsó előtti napon ráeszméltem, hogy nagyon sok kiszáradt aszalt gyümölcs halmozódott fel a kamrában. Vagy hárommaréknyit nagy nehezen összeaprítottam, és felöntöttem másfél dl rum és pálinka keverékével. Lefedtem, hogy a kellemes illatok ne izgassanak és ne párologjanak. Bíztam abban, hogy a gyümölccsel átitatott alkoholt másnap majd sutyiban felhörpinthetem. Sajnos másnap a lé eltűnt, viszont a gyümölcsök életre keltek, kinyílottak, megduzzadtak, tombolt bennük az élet. Az aszalás a múlté lett, még mondja valaki hogy az idő kereke nem visszafordítható!

Valamilyen ösztöntől vezérleve a „friss” gyümölcsöket belegyúrtam egy kekszmasszába (25 dkg kekszmorzsa, 10 dkg vaj, 8 dkg porcukor, két ek. kakaópor, de mindenből csakis a legjobbat használva!), az így kapott „bonbonokat” hosszúkás alakúra formáztam, majd csokiba mártottam és kidíszítettem. Csillogó kapszliban léptek fel és az ünnepek legnagyobb sikerévé váltak. Elszánt antialkoholista vendégeink is falták, mintha így akarták volna bepótolni, amit az elmúlt években elmulasztottak meginni. A sütifalatkák egy részét még masszaállapotukban lefagyasztottam és a szilveszteri utóbuli előtt díszítettem. Nesze neked balatonakali mandulából gyúrt bourbon vaníliás kifli és a többiek!

(a szerk. megjegyzése: a kandallós jelenségről Grecsó Krisztián is írt a mostani ÉS-ben!)

Több mint Hobbi

Az ismétlések elkerülése végett nem fejtegetném, hogy micsoda izgalmasan csomózott kapcsolati hálóba kerül, aki ráfekszik az internet hullámaira és hagyja hogy hatások érjék, miközben jelenlétével ő maga is hat másokra. Ezek a kapcsolatok átívelnek földrajzi és társadalmi határokon, miközben ténylegesen és átvitt értelemben is hoznak a konyhára. Az elmúlt héten pl. fagyasztott őz- és vaddisznó hús érkezett, másnap olajos török paprika, továbbá néhány fotó bizonyos könyv terjedéséről:

Jött néhány jó szó is, hogy igény van több gasztrokalandor posztra, köszönöm, igyekszem! És jött egy könyv is, magánkiadásban, szűk körben terjesztve: 

A Svédországban élő kolléga könyve nagy örömöt okozott nekem. Azért merem a kolléga szót használni – mert ő „A” Hobbiszakács, az igazi, aki egyéni hangvételű blogot vitt éveken át, hobbiszakácsi mivoltát diplomával is tudja bizonyítani –, nos ő személyesen hatalmazott fel, hogy én is viselhetem ezt a nevet. A karácsonyi készülődés közben időnként lehuppantam a könyvével és nagyon jó volt újraolvasni a régi bejegyzéseket, bár sajnos a fotókból kevesebb csillanhat csak meg, de a netes felületen lehetőség van a visszakeresésre. 

A szerzőnek már korábban is nagyon sokat köszönhettem! Például a gyorssegélyként postán küldött bakcsoj (pak-csoj) magokat; azt hogy magasra tartja és tovább viszi az irodalmi szakácskönyv megtépázott zászlaját; hogy bemutatott a svéd Bocuse-nak; hogy megtanított arra, hogyan kell illendően azaz cuppogva-szürcsölve-szívogatva enni a svéd rákot, amely tudományt ki is próbáltam a kék-sárga bútorbolt éttermében, azóta nem árulnak ott főtt rákot, csak lapraszerelt, néma fagyasztottat, szürcsöljön otthon aki akar! Jelenleg gyakorlom még a hümmögve-mormogva történő kávézást, ez még nem megy igazán jól, de jelentkezem amint belejöttem. A könyv, vagyis a szerzője megerősített abban is, hogy a gulyáslevesnek igenis mágikus hatása van, és az erjedéstől felfújódott konzervdobozban rohasztott hering több mint elsőcsapásmérő vegyi fegyver, valójában egy híres svéd ínyencség. Hobbiszakács írásai újabb csomókat kötnek azon a bizonyos hálón, összehozva családok, barátok, népek kultúráját – receptekben, történetekben és fotókon is. És bár a gasztroblog mostanában pihenő üzemmódban van, a szerző fotóblogon keresztül közvetíti nekünk a világot. Jó étvágyat hozzá, illetve kellemes nézelődést minden érdeklődőnek!

"Az első erotikus étkezés Ádám és Éva nevéhez fűződik. Az előétel gránátalma volt, a főfogás pedig laposra klopfolt kígyó grillezve, paradicsomos szósszal. Utána jött a fekete leves."

"Egy jó ebéddel még a legjobban menő országot is tönkre lehet tenni!"

"A gőzölgő koponyát az asztal közepére raktam, és átengedtem a kezdeményezést a vendégnek. Jessica gyakorlott kézzel lefejtette a bőrt a koponyáról. Úgy dolgozott, mint egy plasztikai sebész arcfelvarrás közben. A bőrt eldobta, a szemeket kiporciózta, - önzetlenül lemondtam a jussomról - a pofaizmokat és a bégető izmokat pedig kupacba gyűjtötte."  

Karácsony

Libabonbon

Miközben egyre többen kutatják, hogy az étrend miként járul hozzá a negatív pszichés állapot kialakulásához, én továbbra is azt keresem, hogy a pozitív állapotot mi segíti elő. Nagy befektetést nem igényel a kutatás, megkérdezem a vizsgált személyeket hogy mit szeretnek enni-inni, illetve a magamon végzett kísérletek során ráfókuszálok az agyam által elővetített finomságra és már ugrok is azt elkészíteni. Tudományos tényként megállapítom, hogy ez a vetített kép mindenkinél más és más, van akit a halkonzerv tesz boldoggá, van akit a csokitorta. De mit egyen a húsevő, ha édes kis finomságra vágyik?

Mostanában sajnos rájár a rúd a húsevőkre, ahogy a fehérliszt- és cukorevőkre is, de azt üzenem magunknak, tartsunk ki, nem született még olyan tény a táplálkozástudományban, ami előbb-utóbb meg ne dőlt volna, úgyhogy zsírra fel barátim! Egye mindenki azt, ami boldoggá teszi! Együnk libabonbont! 

A libabonbon a libasült és a gumicukor találkozása a konyhapulton. A hús sütése után szűrjük le a finom libazsírt, amit később házikenyérre kenve lilahagymával elfogyaszthatunk, ha még kéjesebb érzésekre vágyunk, a tányért helyezzük az asztalon heverő életmód magazinra. De eltehetjük a zsírt hűvös kamrába vagy a hűtőszekrénybe is, hogy aztán kéznél legyen mint finom főzési alap. Haladó hedonisták süssenek krumplit benne! De szerencsére még ott a pecsenyelé, benne a fantasztikus pörkanyagok, amikre már rágondolni is gyönyörűség. Amennyiben nem készítünk belőle egy remek mártást, lehet belőle akár "bonbon" is. Csak szűrjük le, hogy viszonylag tiszta legyen, kicsit melegítsük fel és töltsük formába. Néhány óra alatt megdermed. Szép látvány, nem rontja a fogakat, cukorbetegek, tej- és lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Zselatintartalma jót tesz a kötőszöveteinknek, ez nem biztos hogy igaz, de nagyon jól hangzik. Meleg pirítóson érdemes szétnyomni. Ha senkinek sincs hozzá gusztusa, akkor mégiscsak dobjuk bele abba a bizonyos elmaradt mártásba, és forraljuk be egy kis vörösborral, vagy sherryvel. Utóbbiak biztosan elősegítik a boldogságérzést, rövid ideig biztosan.

Konyhakerti filozófia - és egy recept

 

Az idei nyár még a mi kis hűvös kertünkben is nagyon meleg volt. A növények pillanatok alatt átálltak túlélő üzemmódba, melynek lényege a minimális szaporodás és a nagy levélfelületek – azaz a párolgás – csökkentése. Szomorúan lógattam locsolócsövemet, mert jól tudom, hogy az abból jövő víz úgysem ér fel egy jó áztató esővel. Valahogy az egész konyhakert megrekedt egy általános júliusi állapotban és sehogy sem akarta végigvinni a szokásos protokollt.  Éreztem, felborult a kis világom, bár a globális felmelegedésben nem hiszek, valami magyarázat és útmutatás mégiscsak kell a jövőre nézve.

Arra gondoltam, hogy itt hagyok mindent és zarándokútra indulok, melynek végén feltárul előttem az élet valamennyi titka és mellesleg írhatok erről egy csodaszép regényt. De a zarándokutakat is erősen süti a nap és sokba kerülnek. Akkor meg talán be kéne ülni egy laptoppal valamelyik gyorskávézóba és ott megfejteni a megfejtendőt és mellesleg minden gondolatomat azonnal megosztani az olvasóimmal. De nincs laptopom. Netán beválogatódni egy valóságshowba és ország-világ előtt megvilágosodni a valódi értékek felől? De hát utálok szerepelni. Így nem maradt más, mint ücsörögni a kert árnyékos zugában és elmélkedni. És ott, az Artemisz bab és a mángold között, egyszer csak minden világos lett! Láttam az utat, a fényt és a szomszéd kutyáját. Jeleket kaptam, hogy osszam meg mindenkivel kerti filozófiai rendszerem és életvezetési bédekkerem alapköveit.

• Van, ami kihívás, és van, ami nem az. Az élet kihívás. A kertészkedés kihívás. A kertészkedés az élet. Az élet kertészkedés. De mégis tudnod kell különbséget tenni az élet és a konyhakert között. Higgy magadban, ha nem vagy kertész, akkor is!
• Találd meg az erőt magadban ahhoz, hogy fel tudd emelni az ásót. Minden egyes rög maga az élet. A rög a mag bölcsője. A rög boldoggá teszi a magot, a kukacmentes répa meg téged.
• Indulj el az úton, és soha ne térj le róla! Ha az mégsem a te utad, mert a szomszéd beépítette, fordulj ügyvédhez!
• Haladj rendületlenül, fejedet makacsul leszegve, csak a következő lépésre koncentrálj! Ez tetőkerti gazdálkodásnál elég veszélyes, de izgalmas.
• Mindent alakíts át azzá, ami boldoggá tesz! Törd fel az ugart, de légy vele őszinte, ne áltasd azzal, hogy virágoskertté lesz. Találd meg az erőt magadban, mert ha nincs benned elég, rohadt nagy izomlázad lesz a kapálás másnapján.
• Ahhoz, hogy meg tudd tenni az első lépést a tetőkertben, lábaddal félre kell söpörni a macskát. Bízz benne. Akkor is, ha fekete és átszalad előtted. A macska maga az élet. Az élet sokszor egy nagy tarka macska. Elől kezdődik, és hátul végződik. Egyszer minden macskának meglátod a farkát.
• Lehet pihenni, de tudni kell, hogy mikor kell felállni, és menni tovább, haladni a gyomlálással. Lehet kertészkedni csukott szemmel, de meglehetősen balesetveszélyes. Láss és nézz! Nézz és láss!
• Az erő benned van. Ha veled van, az már plágium valamelyik filmből.
• Vannak időszakok, amikor az élet elválaszt a kerttől. De csak azért, hogy mindketten megértsétek: a gaz az úr!
• Engedd el az elvárásokat. Iratkozz le Bálint gazda hírleveléről! Légy önmagad, légy te magad a kert!  Legyen a kert te magad! Sodródj! Ne azért szeresd, hogy ő majd viszonozza ezt. A céklának nincs szíve. De az őszi retek, az igen! Hagyd, hogy úgy szeressen, ahogyan neki jó.
• A csiga maga a jel. Hagyd, hogy végigjárja az ösvényt a maga tempójában a salátáig. Ez az ő útja. Hogy a fene enné meg valamennyit.
• Újra és újra fel kell kelned! Lábra állni, lépni egyet, ha elesel, leporolni magad, újra és újra. Ha a kaszába lépsz, lehet hogy nem kell többé felkelned. De akkor is tudd, hogy képes lettél volna a folytatásra. Tudd, hogy csak egyszer hibáztál. Csak egyetlenegyszer. Az sem kevés.
• Nem kell látni a holnapot ahhoz, hogy tervezhess és boldog lehess. A meteorológiai előrejelzést annál inkább.
• A hit a legfontosabb. Minden kaput kinyit. A szerszámos kamráét is. Csak higgy abban, hogy a zsebedbe tetted a kulcsát.
• Tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie, el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem ő, akkor más. De lehet, hogy mégis.
• Ne félj a sebtől. A seb és a fájdalom megerősít. A vérmérgezés elgyengít. Használj Betadine oldatot!
• Ne rohanj nagyon előre, élvezd a pillanatot és időben végezd el a kerti munkát! Ha kapkodsz, a fagy bosszút áll rajtad. A fagy az élet. Meg a tűz. De tűz sosincs a kertben.
• A szíved a legjobb detektor. Van, ami szemmel szinte láthatatlan. Például a levéltetű.
• Van az a pillanat, ami hirtelen mindent szétszakít és új értékeket teremt az életedben. A kertészek ezt jégesőnek hívják. De te ne add fel! Az élet is csak egy gyorsan lecsapó jégeső. Mire felocsúdsz, már vége is van, csak a nyomok maradnak. 
• A kártevőkben nem válogathatsz. A kártevők a sors követei. Szeresd, fogadd el őket, bármilyen nehéz is! Nevezd magad biokertésznek, akkor könnyebb elviselni őket! A vágyakozás mindent megöl, kivéve a kártevőket.
• Némely pasi és csaj olyan, mint a póréhagyma. Csak hántod, hántod le a rétegeket, míg eljutsz a semmihez.
• Az életet nem siettetheted. Az élet maga a lassúság. Türelmet kíván. Vagy műtrágyát. Ha ezt képes vagy elfogadni, jó kertész leszel.
• A fűkasza olyan, mint az élet. A fűkasza meg olyan, mint a szegélyvágó. Ez az élet misztériuma.
• Ne kérdezd, hogy miért éppen te. Ne kérdezd, hogy miért éppen a zöldbab. A halál sem kérdezi.
• Az ölelés szent dolog. Amikor ölelsz, önmagad vagy, ahogy akkor is, amikor nem ölelsz. Ilyenkor lelked és karod megnyílik, ezért tedd le kezedből a metszőollót. A sors sem más, mint egy metszőolló, egyszer békésen összecsukva, máskor fenyegetően szétnyitva. De te soha ne késs le a metszésről!
• Döntés kérdése minden kertészeti tevékenység. Mosollyal, hálával és hittel felvértezve indulj neki, ahogy az életnek is, avagy sem. Meg az őszinteség. És a szeretet.

Mángoldos tészta, egy kis kiegészítéssel

Egy nagy csokor mángoldot levelenként alaposan megmostam, majd egy nagy fazékba tettem. Hideg vizet öntöttem rá és felforraltam. Pár perc forralás után a leveleket leszűrtem, kinyomkodtam. Egy nagy serpenyőben kevés olajon két gerezd összezúzott fokhagymát megfuttattam, rádobtam a durvára vágott mángold leveleket. Kicsit pároltam,  majd felöntöttem 3 dl tejszínnel. Sóztam, borsoztam és szerecsendiót reszeltem rá. Pár perc forralás után a mártás besűrűsödik, ha nem, egy kis kukoricakeményítővel lehet segíteni rajta.

A tésztát kifőztem és a mártásba forgattam.

A megtisztított tintahalat karikára vágtam, kukoricalisztbe forgattam és bő olajban kisütöttem. Enyhén megsóztam és a tészta mellé kínáltam. 

Képek a kertről:

A gasztrokalandor naplója sok izgalmas kerti történettel ott lapul a vetőmagok között! Megrendelhető a könyv honlapján: http://sajatleveben.hu/konyv.html