Szilvásváradi pisztránggal töltött biciklisták

pöttyös és finom!

Közkívánatra ma még maradok kétkeréken. A Critical Massra készülve munkamegosztásunk úgy működött, hogy míg kerékpáros kis csapatunk többi része a gépek, addig én a kerékpárosok felkészítését végeztem, azaz igyekezetem egy könnyű, finom ebédet elővarázsolni. Mi más lehetne a könnyű ebéd, mint hal? Néhány pisztráng ficánkolt a mélyhűtőben, onnan halásztam elő őket, és már reggel enyhén besóztam, testüket ferde irányban ritkán beirdaltam.

(Bosszantó, hogy akár frissen, akár fagyasztva veszek egészben lévő halat, az biztos, hogy kell még egy kis utópucolást végezni rajta. Nem értem miért sajnálják azt a néhány mozdulatot, ha úgyis kifizettetik velünk?)

Az ilyen szép egybenhalakat grillezni szoktam, a villanysütőm tud olyat, hogy grillez és süt egyszerre. Próbálkoztam egy kis roston sült tintahallal is, de nem sikerült túl jól. Kénytelen leszek nyáron ellátogatni az Adriára, hogy tovább képezzem magam eme tudományterületen. Addig is marad az Orly-mód. (ld.: itt)
A pisztráng minden magyar szakácskönyvben szerepel, érdekesebbnél érdekesebb receptekben, jó lenne ha gyakrabban döntenénk mellette. Én legutóbb karácsonykor tettem asztalra, akkor tokaji aszúmártásban, pirított balatonakali mandulával.

Nem csak azért ettünk vasárnap délben ilyen visszafogottan, mert kerekezni mentünk, hanem azért is, mert a felvonulás után meg akartuk jutalmazni magunkat egy lángossal, amit a sztrájk alatti biciklizés közben felfedezett lángos-sütőnél vettünk magunkhoz. A lángos tésztája finom volt, de 400 Ft-ért olyan sajtot tettek rá, amely csak karikatúrája volt névadójának.

hal ál(l)

A felvonulás a szokásos hangulatban telt: vidám felszabadult emberek a bicikliken, önfeledten integető turisták a járdákon, megértően mosolygó rendőrök, ügyes szervezők. Aztán a csúcspont: velőtrázó sikítás az alagútban, virágillat-szimatolás a belvárosban(!) igen-igen, nem elírás!
Amikor visszanéztem a mögöttünk összefüggően hömpölygő kerekes kígyóra, amely többtízezer emberből állt, azt számolgattam, hogy valóban mellőlünk rajtolt egy 15 fős bécsi társaság jelmezben, furcsa bringákkal, vidám zenével – de lehetséges hogy közben valahol egész Amszterdam és Berlin is becsatlakozott?…
Negyed hétre értünk célba, félkor bringát emeltünk, ahogy kell, gondoltuk ezzel vége van a bulinak, és negyedóra múlva hazaindultunk. Igen ám, de a többiek még akkor is csak a Deák térnél tekertek! Nem voltunk harapós kedvünkben, így a kígyó nem harapott a saját farkába, csak integetett önmagának. Íme néhány fotó, amiket száguldás közben készítettem, a végén pedig a recept:

Grillezett pisztráng

A halakat rácsra fektetem, megkenegetem őket olívaolajjal, kicsit a rácsot is, nehogy a pisztrángok odaragadjanak. Néha sütés közben is folytatom a kenegetést, félidőben egy nagy lapáttal átfordítom őket. Az utolsó 2 percben, az olajba fokhagymát reszelek és ezzel megpöttyözöm a halak testét. Most az irdalás nyílásába simítottam be a fokhagymakrémet - jó ötletnek bizonyult.
A köret saláta volt: madársaláta, lilahagyma, raddichio egy kis vinaigrette öntettel bevonva