Lilahangya beültette a hangyát a fülembe azzal az ötlettel, hogy a szilvát rózsavízzel keresztezte, keresztelte. Azért is foglalkoztatott ez az eljárás, mert az egyik kollégám nemrég tért haza a görög „Kos” szigetéről, kezében egy üveg rózsa ízű cukorkával. Ezt szopogatjuk azóta is a kollégákkal, persze úgy, hogy valaki mindig telefonképes legyen. Ahányszor bekapok egy ilyen selymes testű párnacukrot, mindig mellbe vág az az erőteljes kép, hogy éppen most haraptam rá egy bolgár rózsaolajos fiolára. Egyébiránt a leheletet is kiválóan frissíti, és nem csodálkoznék azon sem, ha kiderülne, hogy afrodiziákummal van dolgunk.
Amióta a történelem viharai kitekerték őseim kezéből az utolsó hét szilvafát is, saját lábúlag kell szilva után koslatnom a piacon. Hiába, mára már csak a név maradt, s magozáskor a magány. Magad uram, ha szolgád nincs!
Kik a virágot szeretik, rossz kollégák nem lehetnek!
4 megjegyzés:
Ezek szerint Nalatok is jott, latott, gyozott!
Igen, hála neked!
Oh, selyem párnacukor!...harminc éve láttam (szopogattam) ilyet utoljára...köszönöm, hogy legalább láthattam:-)))))
Gabojsza, de belül nem olyan selyem mint a régi orosz cukrok voltak, hanem kemény! (?)
Megjegyzés küldése