Ha egy hobbiszakács komolyan veszi hobbiját, akkor alapvetően gyalog, kerékpáron vagy tömegesen közlekedik, mert tudja, hogy ami kipöfög a csövön, az valahol előbb-utóbb lerakódik a kelkáposzta levelére. A lejárt buszbérletét pedig gondosan belehelyezi a konyhai szelektív-gyűjtőbe. Ámde ha mégis autóba kényszerül, elkerüli az autópályákat, mert azok tele vannak frusztrált leszorítós feketeautósokkal, ráadásul ellehetetlenítik a horvát birkasütőket és a magyar csárdákat.Ha a hobbiszakács komolyan veszi hobbiját, akkor Debrecenből Pestre nem autópályán megy, hanem a 33-as úton. Ahogy Debrecen határában elsuhan a Látóképi csárda mellett, nyel egy pavlovit, mert tökéletes ízű piros pacalok képe tör fel bélbolyhaiból. A Hortobágyot átszelő úton derülve nézi a vonuló darvakat, akik nagyjából másfél hónapot wellnesselnek itt nálunk, mert génjeik azt üzenik, itt érdemes feltölteni a tartalékokat a nagy út előtt. Rikácsoló hangjuk persze a frászt hozza az emberre, de aztán úgyis leszáll a szürkület.Barátai tanyáján – a hobbiját komolyan vevő blogger – kezében az ajándék libatetemmel rendetlenül halad az őt gyanúsan méregető libák sorfala között. Bízik a szárnyasok csekély agyában, hogy mire felsejlik a gyanú bennük, hogy "te, az meg ott nem a Márton?" – addigra ő már túl lesz árkon-bokron, vagy legalább bent az autóban. (Végszükség esetén ott van még a rövidtávfutás nevű hasznos sportág is.) Kicsit persze fáj a hobbiszakácsnak, hogy visszahallotta, azóta a libák azzal ijesztgetik a libasorból kilógó kislibákat, hogy „megállj csak büdös kölyök, jön majd a saját leve és elvisz”...hát igen, ezen még túl kell tennie magát. Ha már hősünk egy ilyen akadályon átment, nem ijeszti el őt az esti Tisza-tó látványa, pedig gyanús lidércek villódznak a párolgó víz és a leereszkedő köd között, a nádas is baljóslatúan susog. Horgászok viharlámpái himbálóznak a nyekeregő csónakokban, a ragadozók rablásait hatalmas csobbanás jelzi. A feltehetően élő élőhalárus arca nem látszik a szemébe húzott sapkában, teste egészen valószerűtlen a pufajkában. Hosszan molyol a késeivel, vészjósló mozdulatokat tesz a bárddal és gyakran sandít a hűtő felé, amibe simán belefér egy ember, konyhakészen akár kettő is. Abban bízva, hogy már minden polc foglalt, a hobbiszakács kezében a halas nejlonzsákkal sebesen iszkol vissza az autóhoz.De a nehéz nap még nem ért véget, mert ahogy a gombafejű költő mondja egy éjszakája is van még neki, azaz otthon fel kell tárni a zsákot, szembe kell nézni az üveges szemű harcsaarcokkal és megsimogatni a sügérek jura korabeli tüskéit. Megpucolni a nyálkás állatokat, kipukkasztani a léghólyagjukat, kicibálni belőlük ezt-azt.
Olyan jó kis borzongásos nap volt ez, mit tudnak erről az autópályán száguldozók? Feldolgozás:A sügér paprikás lisztben sült meg, a harcsából harcsapaprikás készült túrós csuszával. Van még egy giga harcsa a mélyhűtőben, félbehajtva, egy szinttel az átlósan betuszkolt fogas és az ígéretes kacsa felett. A liba Márton napján állt bosszút rajtam.
15 megjegyzés:
hú, de nagyon kedvem szerint szóltál!
én jól ismerem ezt az utat és összes "buktatóit" , nyilván, ha nyáron jössz a kecskesajtosnál is megállsz - egyiknél legalább a kettő közül.
de ahogy én ismerem, te úgy tudtad leírni... varázslatos olvasmány volt, figyelni fogom a továbbiakat.
szívből üdvözöllek, drnő
tiszta hitchkok.. soha többé nem olvaslak hajnal előtt!
:)))
:-))))))))
Én is ennyit tudok írni: :))))
Jól szórakoztam:)Köszi!
:-)
Szegény harcsának torkán akadt a citrom :-))
A kikandikáló püspökfalat pedig múló mivoltunkra emlékeztet :-)
:-)
Jujj, az a libás kép! Meg egyáltalán! Nem utazom én a Tisza-tóhoz, innen a fővárosból nagyon veszélyes helynek tűnik...
Húú, de jó, hogy nem elalvás előtt olvastalak, de írj még ilyen félelmeteset, naaa...lécci...a desszertnek valót honnan szerzed be?
Mekkorát röhögtem! :-DDD Szuper írás!
Érdekes, én egyáltalán nem féltem olvasás közben :-))) Hanem bennem is felsejlett holmi piros pacal, egy izmos libatetem...
Istenem :-) Most elmorzsolok egy könnycseppet :-)
Vesta, tudod, Németországból hoztam gumicukorból készült szemgolyókat, gyönyörűek, véreresek, a belsejük folyós-ragacsos, ahogy kell! A gyerekek imádják, a szülők nem, de mindig a generációs ellentét lendít nagyot a világon.
:-):-) remek!:)
…hát, ez az!...
Ilyen posztok születnek, mikor a gasztronómia iránti szenvedély ölelkezik a szellemes írni tudással. …És akkor még nem is tettem említést a remek fotókról!...
Hobbiszakács-al ellentétben, a püspökfalatos kép láttán nekem egészen más vízióim támadtak… Természetesen konyhai képzelgésekről van szó… :))
Hű, félelem és reszketés.
De nekem már a képektől is borsódzott.
Nem lehetnek esetleg a GBT-re saját levében harcsapaprikást kérni túrós csuszával???
Szeretem a portyáidat! Pedig nem rajongok a Jurassic parkért, sem a halpucolásért..:)
Márton-nap körül én egy kacsával küzdöttem, tudom: nem túl autentikus, de gondot okozni az is tud!
Megjegyzés küldése