2010. február 9., kedd

Whisky, jég és a nagyon mákos kocka

Barátságápolási célzattal ültem fel a Balatonalmádi felé tartó vonatra, csomagomban egy üveg nagyon jó whiskyvel és egy doboz Kaldeneker-féle "nagyon mákos kockával". A havazás egyre erősödött de engem megnyugtató érzéssel töltött el, hogy akármit is hoznak a felhők, e két alapélelmiszerrel akár Szibériáig is eljutok. Persze nem használna a barátságnak, hogy ez esetben elkerülöm a Balatont, sem az hogy közben felemésztem az ajándékot.

A nagyon mákos kocka egy nagyon jó kis süti. Mondtam is egyszer Kaldeneker úrnak, amikor a svéd bútorboltan megpillantottam, amint éppen kenyeret sütött, hogy „Kaldeneker úr magának nagyon jó kis nagyon mákos kockája van ott fenn a honlapján”! Láttam rajta, hogy jól esik a dicséret, így van, ez a költőket sem úgy általában kell dicsérni, hanem rögtön egy versszakot kell idézni valamelyik versükből és azzal kápráztatni el őket.

A kocka attól jó, hogy tényleg nagyon mákos, de meg van kicsit lazítva búzadarával, mazsolával és baracklekvárral. Az alap omlóstésztája pedig darált mandulát tartalmaz, amit természetesen Balaton-felvidéki mandulával sütöttem. Auguszt úr azt nyilatkozta egyszer, hogy az onnan származó mandulát használja a cukrászdájában, mert Magyarországon az a legjobb minőség. Így tehát a családi mandulatermésünkhöz végre megkerült az ideológia is! Megfigyeltem, hogy az ideológiával megtámogatott élelmiszerek sokkal jobban ízlenek, mint az ideológiamentesek, amik csak úgy lebegnek az üres gasztrofilozófiai térben, nem tudni mi a történetük, hova vezetnek a gyökereik.

Almádiba a havazás ellenére menetrend szerint eljutottam, ajándékokat átadtam. Az ír kávét felhörpintettem, a rossz halászlét ott hagytam a csárda asztalán, a barátok finom sajt fondüjét kitunkoltam, segítettem havat lapátolni élő- és elhunyt nénik háza előtt majd kikapcsolódásként jégre mentem. A Balaton jege egy felfoghatatlan csoda, akárhány telet is ér meg az ember, újra és újra rácsodálkozik. A jég maga a tömör bizalom, ráhelyezem magam a Balaton tenyerére, engedem hogy hordozzon, ahogy a hullámokra is ráfekszem nyáron. Érzékeltem a jégmező beljebb hívogató messzeségét, ahogy a nyílt vízét is szoktam érezni, de a bizalommal visszaélni és Istent kísérteni nem szabad, így inkább maradtam partközelben. Bekopogtattam a halaknak, rákacsintottam a fagyott buborékokra és haladéktalanul kerestem egy forraltbor-árust.
Az eredeti recept itt található!

5 megjegyzés:

lúdanyó írta...

Jégbe fagyva még nem éreztem a Balaton tenyerét, csak folyékony halmazállapotban - nagyon jó a hasonlat :)
A Sas-hegyre nem akarsz jönni havat lapátolni és barátságot ápolni? Ránk férne :)

ágota írta...

jeges zuhanyként ért élménybeszámolód, épp most kellett lemondanom egy hétvégére tervezett, fonyódi csúszkálást.A mákos kocka vígasztal ?

"saját levében" írta...

"Hozott mákoskockával hólapátolást és barátkozást vállal SL."

Olzka, a mákos vigaztal, de csak whisky kísérővel! Fonyód nagy előnye hogy onnan látni az északi partot!

spajzcetli írta...

…köszönöm szépen Kaldeneker úr receptjét és annak szellemesen színes felvezetését! (ki leészen tróóbálva, természetesen az alapanyagok liliputi arányát -mint egy hangyányit- módosítani bátorkodom!)

Kaldeneker mester -a hozzávalók mennyiségét (kicsinységét!) tekintve- miért csak önmagára gondol? Még hogy 12 dkg liszt, meg 20x14 (pics…i) alapterületű tepsi!!!... Hamvas Béla alapvetését nem ismeri?:
„Aki önmagának főz és egyedül eszik, szól Manu, bűnt követ el…” :))

"saját levében" írta...

Így van! Én is eleve kettővel szorzok mindent, ha ezt sütöm. Már csak környezetvédelmi okok miatt is.