
Szóval tavaly megcsúsztam kicsit az idővel és a naptár már szeptember végét jelezte, mikor a paradicsomok még mindig nem kezdtek bepirosodni. Aztán megcsípte őket a dér, erre ujjongni kezdtem, mert felderengett, hogy a sütőtöknek kifejezetten jó ha megcsípi a dér, hát hadd csípje meg a paradicsomot is! Az éretlen paradicsom felhasználást a tudósok már nem javasolják, megkérdeztem orvosomat, kémikusomat, így csak vártam, vártam az érésre.
Kertészeti tanácsadással foglalkozó ember annyi van körülöttem, mint ahány focihoz és horgászáshoz értő. Útmutatásaik alapján a fagy előtt leszedtem a zöld bogyókat és eleinte Népszabadságba csomagolva sötétben érleltem őket, amikor nem történt semmi, áttértem a Magyar Nemzetre. Eredmény ugyanaz. Ezután a sima papírdoboz következett fényben, na erre beindultak és októberben el voltunk látva több kiló piros paradicsommal. Olyan savanyúak voltak, hogy a lapocka önkéntelen összerándulása feltolta a kisagyat a homloküregbe.

Továbbá több hullámban elkezdtem a retek, hagyma, répa, cékla magok elvetését is, a garázsteteji szemirámisz-kertemben, de csak annyira amennyire a fagyos vagy saras föld engedte, hiszen a szürke hókupacok nemrég adták meg magukat. Addig is a konyhaablakban csíráztatok ilyen-olyan magokat a vajaskenyér mellé. Erre csak 4-5 napot kell várni és máris lehet legelni. A csírák hozzájárulnak a tavaszi fáradtság leküzdéséhez és az optimizmus virágzásához is.

1 megjegyzés:
Drukkolok a kiskertednek, bár a paradicsomok politikai közömbössége megbocsáthatatlan hiba ilyenkor, választási időszakban! (Persze, mert csak a fényre, mi?:)
Megjegyzés küldése