2010. június 9., szerda

Két epres hétvége között

Két epres hétvége között vagyunk, ez az egyik legkellemesebb létállapotja az enni szeretőknek. A fotó-vénások is repdeshetnek, mert élénk piros szín, gyönyörű forma és szikrázó napfény van a hozzávalók között. Utóbbiak számára rossz hír, hogy fényképezőgéppel epret szedni bizony nem lehet. Mert az autóban ugyebár nem hagyhatjuk a gépet, a hátunkról minduntalan előrezuhan bele egyenesen a ládába, nyakba lógatásnál meg objektívvel előre húzza tarkónkat a bokrok felé.

Pedig az megért volna egy fotót, amikor nekivágtunk a felázott eperföldnek, bakancsban, gumicsizmában, helyenként elveszítve a csizmákat, miközben vicces cuppanós hangok kísérték lépteinket. Egy idős hölgy – megfelelő lábbeli és józan ész híján – az eperbokrokon taposva sétált végig, na azt nagyon lefényképeztem volna! Még szerencse hogy idős volt, mert az Isten sem mosná le a fiatalokról hogy már megint milyen bunkó és önző módon viselkednek!

A nedves, helyenként már-már epereszörpös földön az érett eprek lelógatták fejüket, így a csúcsuktól kezdve kezdtek rohadni, ezért nagyon oda kellett figyelni a szedésre. S míg mások otthon vidáman hegedültek, mi szorgos hajolgatással begyűjtöttünk 24 kg-ot.
24 kg??????? Hogy Atyaúristen? Igen, de annyira kiabáltak az eprek hogy engem is vigyél haza, engem is meg engem is, hogy kénytelenek voltunk teleszedni a ládáinkat. De ne féljen senki, amíg minket lát, hiszen mi már most látjuk a hideg telet, amikor csodálatos lesz elővenni az epres üvegcséket. A nyersen lefagyasztott adagokról nem is beszélve, amelyből friss eperturmix készül majd, alaposan megfricskázva a karácsonyt.

"Az eper evolúciója": itt!



Vaníliakrémes epres gofri
A rengeteg nyersen evett; cukrozott; tejszínes eper és eperturmix után következett ez az édesség. Mondhat bárki bármit, a főzött krém a krémek krémje!

Kb. 80 dkg epret megcukroztam, valamint – de ez titok – megöntöztem eperlikőrrel. Így pácolgattam fél napig, többször megkevergetve.

Készítettem egy vaníliás főzött krémet: gőz fölött vertem 4 tojást, kb. 2 dl tejet, 2 dl tejszínt, 2 tk. vaníliaaromát, 2 ek. cukrot és 1 ek. lisztet, amíg be nem sűrűsödött. (Vaníliarúd kikapart belseje jobb lett volna, de nem volt.) Hagytam szobahőmérsékletűre hűlni és közben megsütöttem a gofrikat. (Gofri = 3 tojás, kb. 125 g liszt, 50 g cukor, 1 sütőpor, 2 dl tej, 50 g vaj)
Tálalás: egy gofrit vastagon megkentem a krémmel, rálapátoltam a leszűrt epret, a tésztát félbehajtottam. Megszórtam porcukorral.

Az epres tál alján olyan cukros-alkoholos nedű gyűlt össze, hogy azt úgysem tudom leírni, tehát ennyi a recept.

6 megjegyzés:

lúdanyó írta...

Ma a csarnokban már 600-ért is láttam epret :(. Idén nem lesz eperlekvár, ahogy így elnézem.

phzs írta...

Nem feledkeztem meg rólad,de egyszerűen nem jutottam ki a piacra. Most végre megvan az anyag, de nem találom az e-mail címedet. Szóval küldjél egy üzenetet a postai címeddel (ismét), akkor el tudom küldeni a cuccost. Ez sem lesz azonnal, mert a héten hajnaltól éjszakáig az érettségin fogok ülni, még szombaton is.

roll. írta...

merre szedtetek? mi szombaton mennek, ha lesz meg ertelme

"saját levében" írta...

http://erdbeerland.hu/
Hááát, lehet hogy már csak a maradék maradt, állítólag az érdi föld van még jó állapotban.

roll. írta...

koszi, felhivom oket

csíki sándor írta...

Igazán szép, s kívánatos!