2011. február 26., szombat

"...legyen fenn a János-hegyen"

 
„Hát kicsim, nem engedhetem, hogy maga uborkasalátát egyen. A rántott csirkéhez. Nem bizony. Még mit, ilyen hidegben, fent a hegytetőn. Jó lesz a közönséges fejes saláta is. Nem fogunk hideglelést vinni haza. Kapott előbb János-retket vajjal, rozskenyérrel. Aztán csirke után (s nagyon jó volt ugye?) szamócát, – (kár, hogy málna már nem volt) és igen jó, külön e célra valódi kávéból s nem kukoricából főzött feketét. Egy Nílust, – slussz. A kadarka is jó volt, a számla is…De az autó út kifizette magát. (…) Milyen szép ez a táj…A János-hegyen voltunk, a kilátó táján, tudja?”


(Móricz Zsigmond: Naplók, 1924-1925.- Bp.: Noran K. 2004 Kft., Luna Könyvek, 2010.- 471.p.)

További szirupos hálószobatitkok a gasztrobloggerek irodalmi oldalán!

1 megjegyzés:

ÉvaZsuzsanna írta...

Hadd főzzek ma magamnak, addig, míg van miből...