2011. augusztus 28., vasárnap

Paradicsom a forró bádogtetőn


Mi tagadás, a címet Tennessee Williams drámájából plagizáltam (Macska a forró bádogtetőn), melyből sikeres film is készült. Nálunk nem csak hogy macska és macskabagoly, hanem sok egyéb is van a bádogtetőn. Mindjárt maga a bádog, mely a lapos, enyhén lejtő tetőt fedi, megbotránkoztatva ezzel a cseréphívőket és a munka nélkül maradó nádfedeles vállalkozókat.

A fém fedél hátránya, hogy hangosabban szól az eső és a kényelmes járás miatt elég nagy a jövés-menés rajta. Néhány évi itt lakás után már simán meg tudjuk becsülni hány kilós és hány lábú élőlény sétálgat a fejünk felett. Az éjszakai vendégek karmai és körmei változatos hangokat adnak a fémen, így aztán horrorfilmek kikölcsönzése a videó tárból teljesen kiiktatható a családi költségvetésből. És ott van a legfontosabb, a konyhai világítóablak. Ez arra hivatott, hogy világosabb legyen a konyhában, és ha felnézek esténként lássam a teliholdat vagy valami tetőjáró állat érdeklődő pofáját, tappancsát alulról. Ellenben az istenek is belelátnak a fazekamba, ők pedig tudvalevőleg kérlelhetetlenebbek bármelyik étteremkritikusnál.


Mivel bérből és fizetésből élő ember nem tud napon szárított paradicsomot vásárolni magának, ellenben a garázstetős konyhakert ontja a zamatos paradicsomokat, megpróbálkoztam a tetős aszalással. Amúgy is az alternatív energiaforrások időszakát éljük, a fém tető pedig alulról is süti az aszalványokat. Már megvan a fejemben egy bizonyos aszalótálca vázlata, keresem hozzá a megfelelő asztalost, de addig is marad a tepsi. (Az asztalos a tálca elkészítéshez kell, nem aszalványnak!)

Sütőpapírt terítek bele, félbe vágom a nem lédús fajtákat, kikaparom a folyékony belsejüket, a tepsibe ültetem őket és megsózom. Így olvastam a talján szakirodalomban, ők meg csak tudják! Ha van 1mx1m-es géz azzal, ha nincs, egy nagyobb méretű mullpólyával takarom le a tepsit, már csak a nagy tetői forgalom miatt is. Ettől persze van némi kórházi hangulata a látványnak, de legalább steril a produktum, ha erre jár egy élelmiszer-ellenőr, semmit nem szólhat.


Kimászni a tetőre nem nehéz és kellemesen átmozgatja az embert. A leesés nem fenyeget, nálunk a kéményseprő akár le is heveredhet és kinyújtózhat, ha akar. Éjszakára behozom a tálcát, így 2-3 nap alatt megvan az eredmény: a víz kimegy, a nap bemegy a paradicsomba, fantasztikusan koncentrált ízt eredményezve.  Nagyon kellemes nassolnivaló, vagy olajban eltéve főzéshez, szendvicsekhez felhasználható.



A kikapart belsőt megsózom, egy kis fokhagymát reszelek bele, meglocsolom őrségi tökmagolajjal. Kiülök a teraszra, amit még véd a tető és az este kisült kenyerem pirított szeleteivel megeszem. Bele is lehet tunkolni a kenyérdarabkákat…
 

 Csillagtökök a bádogtetőn: itt!

10 megjegyzés:

Kati írta...

Én is ezzel szórakoztam a héten, sajnos bádogtetőnk nincs, így csak hordoztam a nap után az aszalványokat, de így is sikerült.

Belinda írta...

Ha nekem karmaim lennének, és 2-8-ig terjedő lábam, nem hiszem, hogy a géz visszatartana.:)

Eva írta...

Hát nálunk napban nincs hiány és annyit olvastam már erről a napon szárított paradicsomról, hogy azt hiszem a héten nekidurálom magam. A lucullus fajta szerinted jó lesz?...(hosszában kettévágva)

Hobbiszakács írta...

"az istenek is belelátnak a fazekamba..."

Nálunk éppen Esőisten siratja az Elveszett Paradicsomot :-(

:-)))

bodzablog írta...

Szia :) Jót mosolyogtam, míg olvastam szellemes írásodat. Köszönöm :) Az aszalótálcát azért gondold meg. Én ugyan csak az erkélyen száríttatom Nap úrral a parikat, idén pedig megtaláltam egy régebbi perforált lemezből készült peremes tálcámat is hozzá. De azért kell alá egy rendes is, ahová a sós parilé csöppen. Ha a tetőn szárítasz jövőre is és nem akarsz sós parinyomokat nyalogató 2-8 lábúakat, meg ronda foltokat, akkor kérj az asztalostól valami tálca-szerűséget is. Ha lenne kertem, akkor nekem is lenne keretes, szűnyoghálós aszalóm, és lehet, hogy több is, egymás alatt, pl. fregoli-módszerrel fellőgatva két pózna közé. Géz vagy valami fedés akkor is kellene, hogy az átrepülő bombázóktól megkímélje a parikat. Szóval ötletem van, csak kertem nincs. De téged olvasva már a bádogtetőn is elgondolkodom :)))

"saját levében" írta...

Persze, a lucullus a legjobb, vagy aminek kevés a leve. A saját leve...:(
Szeletelve is próbáltam és működött, úgy gyorsabb is.

rakottkert írta...

Ping-pong asztalon aszalás? Már hozzákezdtem, de kicsit izgulok, mert tavaly hamar kezdtek penészedni.

"saját levében" írta...

A ping-pong szuper ötlet! Főleg a hálóra akasztva a paradicsomszeletkéket!

Cukroskata írta...

Ilyen nehéz időkben egy aszalt asztalos is jól jöhet még :-)

Névtelen írta...

Wow...bravissima,son ottimi i pomodori secchi sott'olio!!!;-)
Un bacio

http://attimididolcezza.blogspot.com/