2014. november 29., szombat

a-ra-kra-okra!

forrás: de.wikipedia.org
Legalább 3-4 bokornyit terveztem. Számításaim szerint nyár közepén már roskadozott volna valamennyi, nem győztem volna szedni a kis zöld kúpocskákat és elámítani ezzel internetes ismerőseimet. Lecsós stílussal indítottam volna az okra-szezont, jóféle magyar paradicsommal, paprikával és hagymával, az étel neve lecsokra lett volna. Vagy lecsókra? – de ezen még ráértem volna gondolkozni. 

Biztos voltam abban, hogy bográcsos ételekhez remekül illik majd, és már-már odáig szárnyalt a fantáziám, hogy képzeletben kisebb tintahalakat is megtöltöttem vele, mert geometriai adottságai erre predesztinálják. Ennek az ételnek a neve matrjosokra lett volna.  Valami orosz mártással feldobva, természetesen.

Lett volna egy nagy tál jambalaya is, mert Gyuri barátomék lemezén amúgy is van egy ilyen című szám, az a kedvencem. Ezt az ételt a cajunok jó csípősre készítik, az meg nekem már látatlanban is nagyon bejön. Talán még friss aligátorlapockát is szereztem volna hozzá, mondjuk ehhez New Orleansba kellett volna utaznom, de egy gasztrokísérletért bármit!

A következő kertészeti évadban már osztogattam volna a magot meg az észt, azzal hogy nem olyan nagy dolog ám okrát termeszteni, csak hozzáértés és némi tapasztalat kell, ami nekem addigra már mind meglett volna. A képzeletben-főzés és a kerti munkák közben versikét is írtam róla:

Szépen terem már az okra
ez a környék legszebb bokra!
Fejlődik is fokról fokra
Viszem még – mint kertész – sokra!

Kora tavasszal ültettem el a magokat. Két hónappal később az egyik mag kikelt. Aztán elhalt. Újabb két hónap múlva az egyik mag váratlanul szintén kikelt és ez lett belőle:



Megmértem, 4 cm volt, szárral, levéllel együtt. Újabb két hónappal később egy icipici kis virágocska jelent meg a szár végén, de másnapra, mire megtaláltam a nagyobb optikát, elszáradt. Reméltem, hogy inkább a hűvös éghajlatot szereti és ősszel majd erőre kap, jönnek az újabb virágok, a termés és a szüret. Aztán tényleg jött az ősz és vele a teljes enyészet.


Hogy mire volt jó ez az egész okra-kísérlet? Egy ilyen feltételes poszt megírására. És különben is, a tudósok szerint a sikertelen kísérlet is eredmény. Vagy az eredménytelen kísérlet is siker, nem emlékszem pontosan. És ki tudja, mi viszi előre a kertészettudományt a Kárpát-medencében! 

Lecsós okra bográcsban

Pár fej vöröshagymát apróra vágtam volna és valamilyen jóféle zsíron bográcsban megfuttattam volna. Szabadföldi paradicsomot kocára-, paprikát karikára vágva tettem volna bele, és beleszórtam volna a megtisztított, karikára vágott okrát. Ha lett volna érett padlizsán, azt is kockáztam volna bele. Ekkor ment volna bele pár karika erős paprika, só, és némi zúzott fokhagyma. Hamar összerottyant volna. 

7 megjegyzés:

rakottkert írta...

Egyszer én is próbálkoztam vele, hasonló eredménnyel. Nem szép ez ezektől az okráktól, csak rájönnénk az okra... (Na jó, abbahagyom)
Mindenesetre megosztok veled egy titkos eljárást, amit görög barátunk nagymamájától tanultam. Az okrát pucolás után egy órára ecetes vízben kell áztatni, majd napon(!) megszárítani és utána főzni. Csak ha véletlenül mégis egyszer teremne...

Zsuzsa írta...

Nagyon különleges zöldséged lett volna-jaj, de szegény okra!
És ha még lecsóként össze is rottyant volna
-a kép láttán meg az olvasónak szorul össze a torka! :)))

"saját levében" írta...

Ugye hogy milyen jó kis ihletadó növény ez? Köszi a jótanácsot, jövőre ecettel is készülök a szezonra!

Csrke írta...

Sajnos sehol sem vagy.
Az enyém legalább 8 centis volt, mikor megunta a létet.
Én gumbót akartam volna főzni, mert már régóta vágyom rá, valami ártalmas könyv plántálta el a gondolatot.
Persze vehetnék is éppen az indiaiban, de hol van az saját okrához, ugye.

Hobbiszakács írta...

Egyszer én is a fejembe vettem, hogy okratermesztésre adom a fejem. Aztán valahol azt olvastam, hogy fele olyan finom mint amilyen nyálkás. Maradok a főzőtöknél, ami errefele még nagyobb ritkaságnak számít.

Ha már a főzőtöknél tartok: lehet még békebeli tökgyalut kapni/vásárolni? Az ami fából van, stabil. és nem ugrál körbe a konyhában.

undercover írta...

Szia, hát jó későn láttam meg a bejegyzésedet.
Az okráról: nekem sikerült két évben is termeszteni. De: az okrát NEM LEHET palántázni, helybe kell vetni, amikor már jó meleg van (mondjuk május 10-e körül). Nagyon kell ügyelni, hogy ne legyenek hangyák a közelben, mert azok azonnal tövig rágják. Célszerű legalább egy, de inkább két sort vetni, mert kb. 3 naponta érik, és azonnal le kell szedni, különben elöregszik és fás lesz, és ha csak 1-2 szemed van, azzal nem sokat lehet kezdeni. Ügyelni kell, hogy napon legyen, a félárnyékot nem szereti. Kb. hetente kell locsolni, de akkor jó mélyen járja át a földet a víz (hogy a gyökerzóna legyen nedves).
Ezzel együtt szerencse kérdése, hogy mi lesz belőle.
Egyszer láttam egy neves gasztrobloggernél, hogy ő vett a piacon, és nem érti, miért nem termesztik itthon, hiszen nagyon könnyű. Hát ez abszolút nem így van. Az összes fenti okosság betartása mellett is nekem a 2. évben csak 3-4 tő maradt meg két sorból (kb. 30-nak kellett volna lennie), aztán elmentünk 10 napra, és akkor szépen tönkrement. Talán nem is véletlen, hogy az idén ugyan akartam vetni, de elfelejtettem.

"saját levében" írta...

Kedves Undercover!
Köszi szépen! Most egy darabig elment tőle a kedvem, de talán jövőre nekiveselkedek megint, figyelembe véve a tanácsaidat.
üdv,sl.