A fotel - föld viszonylat

Kertészkedés után mindig alaposan mossunk kezet!

Március közepén egyszer csak a tavasz mögém lopakodott, megmarkolta a fotel támláját és zutty, kiborított belőle! Felkászálódtam, összeszedtem a lehullott könyveket, majd elindultam megkeresni a kertésznadrágomat. Igen, van ilyenem, s bár az építőiparból származik, de legalább zöld, sok zsebe van, és ami a legfontosabb: nem kell minden lehajolás után deréktájon szerelést igazítani. Bírja a guggolást, térdelést, sarazást, szóval mindenféle kerti sportágat. Miközben öltöztem, az jutott eszembe, milyen érdekes, ahogy megjön a jó idő, az emberek pillanatok alatt levetkőznek. Gátlástalanul tárják elénk a gusztustalan bőrhibákat, rémisztő lábujjak kandikálnak ki a divatos papucsokból, az ápolatlan embertestek átlépik a télikabátok által addig gondosan őrzött határt. Sajnálom, hogy a férfilábakra nem szokás kritikai megjegyzést tenni, ezt valahogy elfelejtették kivívni szüfrazsett anyáink.

 

Snidling - teljes díszben

Bezzeg a természet ilyenkor öltözik fel! Elhúzom a nedves avart a snidlinghajtásról, pár nap alatt rendbe szedi magát: világosból sötétzöld lesz, erős és ízletes, néhány hét alatt megjelennek rajta a csodás lila hagymavirágok. A fák is virágoznak, majd hóesést imitálva elhullatják szirmaikat. A petrezselyem csak egy kis fazonigazítást kér, levágom az elhalt leveleket, már jön is a sok friss levél. A fodor-, és borsmenta alattomban elterjedt a föld alatt, most harsogóan tör fel a legváratlanabb helyekről. Az aznapi szomjúságot egy mentás-gyömbéres limonádéval gyűröm le, este ugyanezzel köszöntöm a tavaszt – kiegészítve egy kis ginnel és jéggel.

A tavaszi első magvetés idejére nagyon szellemes meghatározást használnak a kertészek: „az akkor jön el, amikor már rá lehet menni a földre.” Azaz, amikor a sár nem húz le, nem tapad rá az ásóra, kapára és el lehet gereblyézni a földet szép egyenletesre, morzsalékosra. „Olyan lett, mint a biliárdasztal”, - csettint ilyenkor egy elégedett paraszt akkor is, ha a helyi kocsmában csak csocsó van.

A veteményezés időrendje kirajzolódik a kert-tervből, vagy akár a magos zacskók hátuljáról is, ehhez olvasni sem kell tudni, kis piktogramok jelzik a tudnivalókat. A Kanadából kapott magokon bezzeg angol szöveg van, méghozzá az hogy „vetés: a virágzás előtt 8-10 héttel”. Ez pont olyan, mint a sütőm, amit fordított időrendben kell beprogramozni. Meg hogy „vetés: az utolsó fagy után”. Ez jó! Ha tudnám melyik az utolsó fagy, már rég átvettem volna Bálint gazdától a koronát és maszek meteorológiai trafikomban pénzért árulnám a tuti fagytippeket. De hogy ne bukjak nagyot, úgy fogalmaznék, hogy „a fagytól tartani nem kell félnetek jó lesz ha lesz ha nem én nem ellenzem!” Ha kiderül, hogy valamelyik ügyfelem túl gyenge szövegértésből, akkor Pongrác, Szervác és Bonifác irgalmazzon nekem!

Amikor a cukkini fenekén még ott van a (csávázott) tojáshéj!

Csiga sörkert

 Kedves Vendégeink!

Szeretettel köszöntjük önöket a nemrég felújított Csiga sörkertben! 

Felejtsék el a korábbi évek vállalhatatlan színvonalát, amikor azokkal a gusztustalan műanyag poharakkal vártuk önöket! Idén, egy kisebb beruházás keretén belül csodálatosan modern, tájba illő, öko-bio söröspavilonokat állítottunk fel. Mint bizonyára észrevették, ezek az építmények fedettek, rejtő színükkel tökéletesen illenek a virágágyásokba, így exkluzív körülményeket tudunk biztosítani minden házatlan vendégünknek.  

Használati utasítás: szíveskedjenek a liliomokat és az előnevelt salátákat gondosan elkerülve megközelíteni a pavilont; kérjük, hogy elhaladás közben ne itt kezdjék meg a fűbe harapást!  Legyenek kedvesek felkúszni az épület oldalán, majd a tető alatt átbújva vessék a langyos sörbe meztelen testüket! Ott aztán annyit vedelhetnek, amennyit bírnak, de kérjük, utána azonnal szíveskedjenek elhalálozni! Amennyiben antialkoholisták, a fulladásos halált is választhatják, a hároméves pénz-visszafizetési garanciánk ez esetben is érvényes.

Bízunk abban, hogy mindannyian vidáman csúszkálnak majd az örök nyálmezőkön!

Köszönjük.

Sörkorcsolya: füstölthalas krém

Tálalható elegáns hosszúkás poharakban, vagy apró pirítós kenyerekre téve. A hab tetején néhány szál kapor nagyon jól mutat és finom is.

30 dkg füstölt hal (makréla, tokhal), 10 dkg vaj, 2 dl tejszín, néhány csepp tabasco szósz, frissen őrölt bors, néhány szál zöld kapor, pirítós kenyér vagy sótlan stangli

A halat néhány percig párolom gőzben, vagy kevés olajban és vízben, csak annyira hogy a húsa felpuhuljon. Miután kihűlt, lehúzom a bőrét és minden csontot, szálkát eltávolítok belőle, a húsát elmorzsolom, villával szétnyomkodom.

A vajat habosra keverem, pár csepp tabascot és frissen őrölt borsot teszek bele, és hozzáadom a halat, igyekszem jól elvegyíteni őket. A tejszínt felverem és óvatos mozdulatokkal, kis adagokban belekeverem a halkrémet.

 

Csirke bonapartista módra

A csirke éppen fedezékben van a ragu alatt!

Bizonyos okok miatt, melyeket még nem árulhatok el, mostanában át kellett néznem az egész blogot, kiemelni belőle bizonyos szövegrészleteket és kicsit reszelgetni rajtuk. Így, négy küzdelmes év után, felülről szagolhattam bele a „saját levében” párolódott dolgokba. És most tűnt csak fel, hogy ez bizony ez egy ízig-vérig bonapartista gasztroblog! Na jó, vérig nem, de ízig mindenképpen, hiszen Napóleon integet mindenfelől, vagy emeli poharát valamire. Két eset lehetséges: maradandó sérüléseket okoztak bennem történelmi tanulmányaim, vagy ő volt olyan nagy ínyenc, hogy emléke megkerülhetetlen egy gasztroblogban. Ezt döntsék el majd a blogtörténészek.

A „Csirke marengói módra” biztos siker az ebédlőasztalon, pedig születése éppúgy a véletlennek köszönhető, mint sok más híres recepté. Egyesek ugyebár az almatortát ejtették le és fordították meg, mások a kelt tésztát csöppentették a forró olajba, megint mások finomnak és egészségesnek kiáltották ki a megsavanyodott káposztát. És van egy tippem a tojásos nokedlire is, valaki valahol valamikor valamiért összekevert két ételmaradékot.

Az osztrák és a francia csapatok 1800. június 14-én csaptak össze – az addig történelmileg jelentéktelen – észak-itáliai Marengo falu mellett.  Az ütközet reménytelen vállalkozásnak tűnt a francia sereg számára, az osztrákok viszont annyira magabiztosak voltak, hogy már a csata befejeződése előtt, délután három órakor követet küldtek Bécsbe a győzelem hírével, a katonák pedig leültek ebédelni. Csakhogy közben a franciák fordítottak, dacára annak, hogy felszerelés- és emberhátrányban voltak.  (Figyelem! Buktató vizsgakérdés! Marengónál sírt Napóleon először nyilvánosan, mikor megtudta, hogy kedvenc tábornoka Desaix elesett a csatában. Másodszor is bajtársat siratott, évekkel később Lannes tábornokot.)

Az osztrák hadak vezetőjét Melasnak hívták, ez azért jó hír a gasztrobloggereknek, mert ha tényleg az osztrákok győztek volna, és nem kerekedik ki a marengói csirke legendája, a Melas névvel még mindig lehetne mit kezdeni. De nem így történt, hanem úgy hogy amikor a futár meghozta a nem várt győzelem hírét a francia táborba, Napóleon szakácsa, monsieur Durand annyira megdöbbent, hogy a paradicsomos ragut véletlenül ráborította a sült csirkére. Új étel főzésére már nem volt lehetőség, fel kellett szolgálnia a vacsorát a vezérkarnak, hiszen mindannyian tudjuk mennyire meg tud éhezni az ember egy kiadós lovassági roham után. Azt viszont nem tudhatjuk, hogy a szakács főzőtudományának vagy kiváló kommunikációs érzékének köszönhette-e, hogy simán el tudta adni az új receptet főnökének, az első konzulnak.

De mivel ez nem egy felületes kereskedelmi gasztroblog, hanem szigorúan hagyományőrző közszolgálati ízszertesugárzó netintézmény, álljon itt a kevésbé romantikus verzió is: Durand tudatosan megtervezett menüvel ünnepelte a csata estéjét, és abból főzött, amit a hadtáp biztosított neki: csirkéből, paradicsomból, gombából, olajbogyóból, rákból, vajból, zsemléből, tojásból. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy egy isten háta mögötti katonai táborban, néhány nappal a Szent Bernát-hágón való átkelés után, ha más nem is, de friss rák, zsemle és tojás biztosan akad.

Marengói csirke kicsit másképpen

Az eredeti recepttől kicsit eltérően készítem ezt az ételt, és ha van egy kis aszaltparadicsomos maradék olaj, akkor még inkább eltérek. 

A feldarabolt csirkét kicsit besózom és állni hagyom. Majd lisztbe forgatom és olajban hirtelen mindkét oldalát megpirítom. Beleteszem egy tepsibe, borsot tekerek rá, kevés vizet öntök alá és 190º-on sütöm kb. 25 percig lefedve, azután fedő nélkül. Közben elkészítem a ragut, amibe majd a végén beleteszem a húsdarabokat. 

5 dkg vajat és egy kis olajat (ha van az aszaltparadicsomosból!) serpenyőben összeolvasztok, beleteszek egy fej apróra vágott hagymát és 40 dkg karikára vágott gombát, így pirítom őket együtt. Kb. 10 perccel később beleforgatok 4 gerezd felaprított fokhagymát, és ráöntök 1 doboz hámozott-paradicsom konzervet, ha paradicsomszezon van, 6 db érett, leforrázott és meghámozott paradicsomot. Ha van aszaltparadicsom, azt is teszek bele néhány darabot, felaprítva. Lassú tűzön párolom és közben hozzáadok egy marék magozott és félbevágott fekete olajbogyót, sót, frissen őrölt borsot, 1 dl fehérbort és a legvégén fél csokor felaprított petrezselymet. 

A csirkéket kiveszem a pecsenyeléből, a pecsenyelevet beleszűröm a paradicsomos mártásba és még egyet forralok rajta. A húst beleteszem a mártásba és leveszem a tűzről. Polentával tálalom. (Vízben megfőzött kukoricadara, amelybe a végén vajat és reszelt parmezánt keverek.) 

Lazac Wellington módra

Egy király likőr

A Babér napja van ma!

A XX. század közepén a Balaton déli partján élő költő összebarátkozott az északi parton élő festővel. „Süllőzés közben, szép tavaszban, amikor Badacsony alatt rezeg a víz, és nyárfarügyszagú minden.” – írta a költő.  Eleinte csak a horgászat szakmai titkait osztották meg egymással, hosszan vitáztak arról, hogy a gilisztára vagy a kishalra kap-e jobban a süllő. 

A folytatás és az én Babér napi feladványom (is) a Konyhasónaplón olvasható! A helyes megfejtésekért értékes ajándék jár!

Öt pillanat

Amint megjelennek a virágok, a fényképezőgép a konyhából a kertbe kívánkozik. Azt mondja, nincs két egyforma pillanat. Ő csak tudja! Boldog húsvétot mindenkinek!

 Tavalyi pillanatok: ITT!

Hamar süti gyakran jó!

Az élet számos válsághelyzete közül az egyik legszorongatóbb az, amikor a vasárnapi ebédhez gyorsan össze kell dobni egy süteményt. Krémeset persze, hiszen a krém koronázza meg igazán a süteményt, az meg az étkezést, az meg a vasárnapot. Vagy olyan is van, hogy haladéktalanul meg kell szabadulni a hűtőben régóta állomásozó mascarponétól, túrótól, vajtól, mert valahogy felborult az egyébként előrelátó és tudatos otthoni élelmiszer-gazdálkodás. 

Bevált módszerem, hogy gyorsan sütök egy piskótát (néha kakaósat, néha diósat, néha vajasat), amit a 33x30 cm-es tepsiben sütök meg, majd három csíkra vágom. Ehhez előveszem a konyhai colstokot is, mert tortalapot kiszabni, csak pontosan lehet szépen...úgy érdemes.  

A három téglalap, ami a méretből kijön, egymásra rétegezve pont illik a hosszúkás süteményestálra. Aztán már csak kitalálok valamilyen krémet és megtöltöm a szeleteket. A tetejét figyelemelterelő díszítéssel dekorálom, nehogy észrevegyék, hogy ez csak egy vasárnapi "hamarsüti".

Piskóta tészta

Hat tojásfehérjét felvertem géppel, amikor habbá állt össze belekevertem egyenként a tojások sárgáját, a cukrot, a sót és óvatosan beleforgatva a lisztet. (6 tojás, 2 púpos ek. sima liszt, 4 púpos ek. rétesliszt, 5 lapos ek. cukor, csipet só)
Sütőpapíros tepsibe lapátoltam, 175 fokon megsütöttem. Amikor langyosra hűlt, kiborítottam és lehúztam róla a papírt, később felvágtam három nagy szeletre.  

Túrós-mascarponés krém

200 g mascarpone
250 g túró
150 g porcukor
200 ml felvert tejszín
100 g puha vaj
1 citrom reszelt héja
vanília esszencia
4 db zselatinlapocska
Az összetevőket alaposan összekevertem, a vajat és a tejszínt habosra verve kevertem bele. A túrót áttörtem, hogy aprószemű legyen. A zselatint a zacskón található előírás alapján olvasztottam fel, amikor kihűlt, a krémhez kevertem. Behűtés közben többször átkevertem és később töltöttem a tésztalapokra. Ha túl keményre sikerül a krém, citrom- vagy narancslikőrrel érdemes lazítani.


VAGY

Csokoládés krém 
Gőz fölé állított tűzálló tálban felvertem 3 tojást egy kis cukorral és gyakori kevergetés közben felfőztem. Miután levettem a gőzről, belekevertem 200 g olvasztott étcsokoládét és csipet sót.
250 g vajat habosra vertem 120 g cukorral, két ek. kakaóporral és a kihűlt krémet hozzákevertem. Némi rumot is tettem bele, nem csak az íze kedvéért.

Fotelkertészkedés

Eleinte szégyelltem azt a téli tevékenységet, amikor a meleg szobában begubózva kis térképeket szerkesztgetek számítógépen a konyhakertről és beleírogatom, hogy hova mikor mit vetek. Ilyenkor többször átnézem a maggyűjteményemet, – ami egy cipősdobozban lakik, két rekeszben a zöldség- és virágmagok –, képzeletben megpörgetem a vetésforgót és a szakkönyveket lapozgatom. Családtagjaim minden évben körbenevettek, hogy micsoda egy tudományos paraszt vagyok én, de egyszer aztán eljött az igazság pillanata! Martha Stewart, minden amerikaiak háziasszonya kimondta azt a szót, hogy "fotelkertészkedés", ami nála nagyjából ugyanezt jelenti, csak ő még elegáns növénykatalógusokat is átnéz, megrendel ezt-azt pár ezer dollárért, míg én a kertészboltokat járom, kezemben cetlivel. Így lettem legalizálva és erkölcsileg is felemelkedve az újvilági magaságyások szintjére.

Februárban kezdem a magvetést, 8-12 héttel a kiültetés előtt. Nem érdemes profi szaporítóládára pénzt költeni, megfelel a kisebb cserép, tejfölös doboz, de szerintem legjobb összegyűjteni az egynyári virágok kis műanyag "cserepeit". Ha van lyuk az alján az a jó, ha nincs, fúrok rá, mert a víznek menekülő utat kell biztosítani. Az edénykék aljára kevés tőzeget szórok, aztán általános virágföldet, de léteznek speciális szaporítóföldek is. Világos, nem túl meleg helyre teszem a cserepeket és gondoskodom a folyamatos, de óvatos vízellátásról. Ha sok felesleges pénzem lenne, mesterséges fényforrásokkal is beragyognám mindennapjaikat, illetve az éjszakáikat, ahogy ezt Hollandiában láttam. Akkor éjt nappallá téve fejlődhetnének.  

Azt írják a szakkönyvek, mérjük fel mennyi terményre lesz szükségünk, ne vessük el az összes magot, de ez éppolyan lehetetlen érzelmi feladat, mint svédasztalnál  visszafogottan csipegetni. Szerintem, ha már kinyitottuk a magos zacskót, ne tartogassuk sokáig a maradékot,  inkább ajándékozzuk el a felesleges palántákat, többségük egy erkélyen is megél. A szakkönyv-vásárlásnál érdemes megnézni, hogy a világ mely táján írták a könyvet, mert néhány ezer kilométernyi távolság köztünk és szerző között áthidalhatatlan problémákat vethet fel. Ezért is ajánlatosabb a magyar szakemberekre támaszkodni és az antikváriumokra, ahol pár forintért vehetünk kertészeti könyveket. Ezek nem elegáns fotóalbumok szórakoztató fordítási hibákkal, hanem lektorált, szikár szakkönyvek, amelyek a tavasz és a nyár fogalmán ugyanazt értik, mint mi.

Többféle paradicsom- és fűszermagot ültettem már el, mindegyiket megjelöltem földbe tűzött kis táblácskával, amire ráírtam a leendő palántanövény nevét, fajtáját. Ha ezt elmulasztom, könnyen úgy járhatok, mint a felirat nélküli fagyott húsdarabbal, amiről kiolvadás után derült ki, hogy csokitorta. Ha nem sikerül a palánta vagy magról serkent növény termesztése, tavasszal veszek majd ilyesmit a piacokon vagy a kertészetekben, és nagyon fogok izgulni, nehogy becsapjanak a kertész kollégák. Meg a gonosz fajtájú palántaárusok.

Belsőség

Nem a pacal volt köztünk a valódi összetartó erő, hanem a vér. A vér, a hasonló genetikai állomány, talán az eredményezte közös gasztronómiai érdeklődésünket és pacalrajongásukat. Amikor megtudtam hogy haldoklik, tudat alatti tiszteletadással főztem egy adag pacalpörköltöt. Ő ilyesmit már nem ehetett, gyomra önmagát és az egész testet emésztette, meghagyva egy hosszú sovány csontvázat. Nem akarok még meghalni, de sajnos a kártya mást mutat – mondta utolsó telefonbeszélgetésünkkor. Olyan rossz a hangod, mondta nekem, pedig az ő hangja volt már elhaló, gyenge, a magaméról azt hazudtam, hogy náthás vagyok és a vonal is rossz.

Klasszikus vendéglátós volt, még a nagyoktól tanulta a szakmát abban az időben, amikor a vendéglátás nem a kiöregedett sportolók és gyorsan meggazdagodni vágyók terepe volt. Amikor először mentem e területre dolgozni, megosztotta velem a filozófiáját: "A vendég, azzal hogy hozzánk jön be enni vagy szállást kérni, hatalmas bizalmat előlegez meg. Először ezt kell meghálálni, azután jön csak az üzlet, hogy megpróbálunk neki szolgáltatásokat eladni, úgy, hogy legközelebb is bennünket válasszon." Megjegyeztem, pedig csak egyszerű nyári diákmunkás voltam, a mosogató és a húselőkészítő környékén nem találkoztam vendégekkel. De a tanítást később alkalmaztam és vendégként is elvárom. Ezt várom.

Pacalos tanítása pedig ez volt: "alaposan mosd ki, készítsd elő, több zsírt tegyél alá mint a sima pörkölthöz; jó ha füstölt szalonna is van az alapban; kiváló minőségű paprika is kell; ne sajnáld az időt és ne engedd fel túlságosan! És persze a csípős paprikát se felejtsd ki!"– kacsintott hozzá.

Ő kínált először parenyicával, csigával, dijoni mustárral. Ő mutatta meg a bélszín sütési fokozatait. A karácsonyi üdvözlés utáni második mondata mindig az ünnepi menüről szólt. Halászléje mesteri volt, ezt felesége sós túrós lepényével ettük. Gyümölcseit és mézét örömmel, borát csak udvariasságból fogadtam el, de tőle tudom, hogy főzni is csak jó borral szabad. Gyerekkoromban, egy éttermi ünnepségen elintézte, hogy az utált köretek helyett csak változatos húsok kerüljenek tányéromra. Ballagásomra elegáns italt hozott, megszentelve ezzel a felnőtté válást. Életem legfontosabb pohárköszöntőjében a családtagok között szétosztott almagerezdek jelképéről beszélt. És többször a lelkemre kötötte: pacalt csak biztos helyen érdemes enni, például nála. Egyszer kánikulában is azzal várt bennünket, bár a meleg miatt inkább ízletes "aratókörtéjét" eszegettük, de a dobozomat telemerte mikor eljöttünk.

Tehát a pacalt alaposan megtisztítom, megmosom ecetes-citromos vízben, ha előkészítetten veszem, akkor is legalább kétszer megabálom. Pörköltalapot készítek, több szalonnás zsírt teszek alá, a folyadékot folyamatosan pótolom. A paprika minőségére odafigyelek és teszek bele egy darab csípőset is, de nem felejtem ki a babérlevelet, sót, borsot, zúzott fokhagymát sem, lecsószezonban a paradicsomot, paprikát. Amikor elkészül, eszem belőle egy adagot, aztán a többit kis dobozokban lefagyasztom. Csak úgy, magamnak.

Tábori hegyi pisztráng – VKF! 47.

Tisztítószerek

XXI. századi kegyetlen büntetési módozat a gasztroblogger sítáborba száműzése. Egy hét sütés-főzés nélkül! – szól az ítélet. Aztán a kegyelmi kérvény után enyhítés következik: legyen inkább tábori konyha 1700 méteren, de bolt és zöldséges nélkül.

Mit visz magával a száműzött ilyenkor? Íme a lista:

• sífelszerelés
• serpenyő
• palacsintasütő
• kemping kézi habverő
• általános szakácskés
• fakanál
• bornyitó
• lekvár-válogatás a kamrából
• forraltbor-fűszerek, só, borsőrlő, fűszerpaprika, kömény, szerecsendió
• hagyma, fokhagyma, kolbász, szalonna, tojás, bor – itthonról, minden más onnan
• fényképezőgép

Esténként tehát – amikor a liftek aludni mennek – főzés! De a magaslati betegség furcsa tünetekkel jár egy hobbiszakácsnál! Nem tud csak úgy elsiklani a számtalan hegyi étterem és menedékkocsma mellett. A 24-es pálya tetején 10.30-11.00 között, úgy 50 méter hosszan rendszeresen érzi a megfuttatott fokhagyma illatát. A 46-osnál szombatonként egy komplett süldő malac forog a nyárson, a parázsra csöppent mennyei aromákat a gyerekpálya felé viszi a szél, de hiába, a kis disznók valamennyien sült krumpliért és kecsapért fognak hisztizni majd délben az éttermekben. Komoly gasztrosíelőknek messziről kerülendő az a hütte, amiből 1900 méteren árad a porleves szaga. Bele sem mer az ember gondolni, hogy akár még gulásch suppét is képesek így előállítani! Még szerencse, hogy néhány kilométerrel odébb vanília szósszal és mákkal leöntött gőzgombóccal várják a hegyi népeket, a kávét és a forró csokit Strohval bélelik ki a fázós sporttársaknak.

A hegyen, az ingázó falusi hentes kicsinyke boltja is megtalálható, hetente 3x2 órás nyitva tartással, házi húskészítményekkel, érlelt sonkákkal, friss kenyérrel. Száműzöttünk hamar megtapasztalja, hogy a liptói alapra épített magyar körözöttje úgy simul az alpesi rozskenyérre, mint zerge szarvára a hópihe! És ha süt mellé egy szeletet a hegyi sonkából, az nem köpködi tele a főzőlapot vízbuborékban oldott adalékanyagokkal. De a legjobb minél hamarabb hazautazni, és folytatni a tengerszinthez közeli konyhai sportot.

Tábori hegyi pisztráng

A halat az első utunkba akadó boltban vettem. Besóztam és állni hagytam. Krumplit nagyon vékony karikára vágtam, vöröshagymát kicsit vastagabb karikára és két édeskömény gumót is felszeleteltem. Utóbbit kevés vajon kicsit átforgattam 1-2 percig, hogy enyhén megfonnyadjon. A fóliát duplán hajtva téglalappá formáztam, enyhén beolajoztam és ráterítettem a megsózott zöldségeket, arra pedig ráfektettem a halat. (A hal bendőjébe vékonyra szelt fokhagymát is tehetünk, tetejére zöld fűszereket.) Olajjal megkentem a halat, egy maradék paprikát csíkokra vágva rátettem a törzsére, a fóliát behajtogattam, hogy ne túl szoros csomagokat kapjak. Sütőben 190º-on kb. 40 perc alatt megpárolódott. Szabadban parázson és grillen is megsüthető! 

 

A bejegyzés a Vigyázz Kész Főzz! Kalandra fel! című fordulójára készült.

Paradicsomos zelleres tintahalragu?...

Megtehetem-e hogy valamit két és fél napon át szenvedélyesen kanalazok befelé, és hírét sem osztom meg a hallgatósággal? Hogy nem kürtölöm szét a netes térben, mily remek ételt alkottam? Hogy nem vallom be, nem tartogattam tovább azt a zacskó fagyasztott tintahalat, hanem úgy döntöttem, ennyi nekem is jár a nagy hidegben? Azt sem meséljem el, hogy amikor a kosárba tettem a gigantikus szárzellert, már akkor tudtam, felét a halak istenének áldozom, másik felét a rizottóénak? Elhiszik nekem, hogy át sem gondoltam mit miért teszek, csak úgy jött a kezemből a recept? Dicsekedjek el azzal, hogy milyen rendes voltam, mert a téliesített kóbor macskánknak is juttattam a tintahal leeső részeiből és nem kellett neki magyarázni, hogy mi ez? Hogy milyen klassz dolog, amikor a hosszúkásra vágott és kukoricalisztbe forgatott hal felpöndörödik a forró olajban? És azt is tartsam magamban, hogy a zeller kevés olívaolajon párolódott és hamar összemelegedett az egészparadicsom konzervvel, a fokhagymával és némi fűszerrel? Nem fognak haragudni az olvasók, hogy magam sem tudom miért hajítottam bele a raguba a megsült tintahalakat, amikről részben leázott a kukoricakabát és remekül besűrítette a mártást? És hogy már csak egy percig hagytam rottyanni, mert féltem hogy megkeményedik, de bíztam a paradicsom savasságában hogy legfeljebb majd az besegít ha mégis baj történne? Nem lenne mégis jobb, ha az egész blogvilág átérezné, hogy mekkora találmány a felkunkorodó tintahaltest, mert kagylóként magában tartja a mártást, benne a darabos paradicsommal és a szárzellerrel? Vajon együtt fognak érezni velem, ha megosztom az elkeseredésemet, amiért nem találtam a kamrában fekete olajbogyót, pedig annyira kiáltott utána az étel? Csigázzam fel a halevők amúgy is egészségesebb agyát azzal, hogy képzeljék el a zelleres hal ízt és a hal ízű paradicsomot, együtt? Érdemes-e ismét győzködnöm a kétkedőket hogy a tintahalnak, kalmárnak igenis kiváló íze van, vagy hagyjam őket a tudatlanságban a radírgumis poénjukkal egyetemben?

És bevalljam azt, hogy milyen hiba volt a képen látható főtt krumplit mellé tenni, mert másnap amikor rusztikus ropogós bagettel ettem, az sokkal nagyobb királyság volt? Elhiszik nekem, hogy volt egy két és feledik nap is, amit már alig bírtam kivárni?