Egy kosárnyi kaland

Egy kosár, egy szüretelőolló és egy fényképezőgép. Ezekkel felszerelve vág neki egy elszánt gasztrokalandor a garázstetős függőkertnek! Abból kell főznie, amit ott talál, hiszen a legközelebbi élelmiszerbolt több mint 700 méterre van, a hőmérő pedig 36 fokot mutat. 

Az expedíció eredményesen zárult, két napig volt mit enni, miközben az éhes szemeknek is igen jólesett a látvány.

 

Gasztrokalandozás a Múzeumok Éjszakáján

Fegyelmezett és másokra tekintettel levő emberként bizonyos helyzetekben képes vagyok teljesen félretenni a gasztronómiai iránti rajongásomat. Akkor is, amikor a családdal összehajolunk a Múzeumok Éjszakája program fölött és megtervezzük a menetrendet. Tényleg nem verem az asztalt, hogy irány a Vendéglátóipari Múzeum, hiszen ma is milyen türelmesen kivárták, míg lefényképeztem a tojásos nokedlit. Fő szempont ezen a hársfaillatú júniusi éjjelen az, hogy mindenki eljusson az érdeklődésének megfelelő helyszínekre és mindannyian jól érezzük magunkat. Irányadó témakörök nálunk a művészetek, különösen a képzőművészet és az irodalom, a műszaki- és természettudományok, valamint minden más.

Arról tényleg nem tehetek, hogy bárhol járunk, egyszer csak ellenállhatatlan erők húznak egy bizonyos irányba.  Tegnap is, amikor Csinszkáék lakásába ugrottunk fel egy kis házibuliba – úgysem jártam náluk már vagy 20 éve –, egyszer csak azon kapom magam, hogy kint vagyok a konyhában, ahogy minden jó buliban. Papírmasé figuraként ott mosolyog Ady, Babits, Kosztolányi és Móricz. Nagy kedvencembe, Móriczba karolok bele egy közös fénykép erejéig, de aztán gyorsan kimenekülök vonzásából, nehogy szájtjára vegyen Nyáry Krisztián!

A Törley pincészet új látogatóközpontjában fel és alá bugyborékolunk az installáció keretét adó pezsgősüvegből a dugóba, és vissza. A gyár története Magyarország elmúlt száz évével dobbant együtt, egyszer fent, egyszer lent, talán ezért is döntünk úgy: ki tudja mit hoz és mit visz a jövő, hörpintsünk fel gyorsan néhány pohár finom száraz pezsgőt! 

A MÁV-GÉPÉSZET Zrt. Személykocsiműhelyében álmosan hallgatom csoportvezetőnk előadását a légfékezésről, a hidraulikus emelőkről és más műhelytitkokról. Felmászom a titokzatos motorvonatra, az Ezüst Nyílra, amellyel Kádár elvtárs utazgatott, körötte csend amerre ment, és néma tartomány. Azt meg kell hagyni, igényes formatervezők és kézművesek készítették ezt a járművet!

De mit nekem történelem, amikor ismét érezni kezdem a delejes vonzást! Egyszer csak megpillantom az Utasellátó személykocsiját, és kiszakadva a csoportból áhítattal indulok el feléje. Társaim közben munkavédelmi kobakban alámerülnek a szerelőgödörbe, tesztelik a modern IC üléseket és fogalmuk sincs arról, hogy én közben milyen csodákat látok. Az Utasellátó vállalat megelevenedett történelmét! 

Sajnos tárlatlátogatásom végén kiderül, június 15- től a MÁV megszünteti az utasok étkeztetését belföldi vonalain, a 64 éves vállalat történetének mélypontja ez. Bennem mégis nagy remények élnek, bár tudom, hogy napjainkban vonattal közlekedni nem elegáns dolog, mégis talán eljön az idő, amikor Európán belül kulturált körülmények között, gyorsan és pontosan zakatolunk egyik városból a másikba, közben pedig hazai porcelángyáraink modern étkészleteivel terítenek nekünk. 

Ha hűs, száraz Törleyt is kínálnak majd, én biztosan vonattal megyek!

 

 

 

 

 

 

  

Terítéken

A tiszta kerti asztalt leterítettem a tiszta terítővel, és visszamentem a tányérokért. De nem elég gyorsan... 

Magyaros verrine tál

 

Grenadine gasztrokolléga kedvenc műfaja a verrine. Az ő pohárkrémei ihlették ezt a világújdonságot: kolbász verrine és kenyérben sült kolbászkrémes verrine; mustár- és torma verrine-nel tálalva.

Mindenkinek nagyon ízlett, a vendégek hamar a verrine fenekére néztek! Tálaláskor rozés és bodzaszörpös verrine-t kínáltunk mellé!

A fotel - föld viszonylat

Kertészkedés után mindig alaposan mossunk kezet!

Március közepén egyszer csak a tavasz mögém lopakodott, megmarkolta a fotel támláját és zutty, kiborított belőle! Felkászálódtam, összeszedtem a lehullott könyveket, majd elindultam megkeresni a kertésznadrágomat. Igen, van ilyenem, s bár az építőiparból származik, de legalább zöld, sok zsebe van, és ami a legfontosabb: nem kell minden lehajolás után deréktájon szerelést igazítani. Bírja a guggolást, térdelést, sarazást, szóval mindenféle kerti sportágat. Miközben öltöztem, az jutott eszembe, milyen érdekes, ahogy megjön a jó idő, az emberek pillanatok alatt levetkőznek. Gátlástalanul tárják elénk a gusztustalan bőrhibákat, rémisztő lábujjak kandikálnak ki a divatos papucsokból, az ápolatlan embertestek átlépik a télikabátok által addig gondosan őrzött határt. Sajnálom, hogy a férfilábakra nem szokás kritikai megjegyzést tenni, ezt valahogy elfelejtették kivívni szüfrazsett anyáink.

 

Snidling - teljes díszben

Bezzeg a természet ilyenkor öltözik fel! Elhúzom a nedves avart a snidlinghajtásról, pár nap alatt rendbe szedi magát: világosból sötétzöld lesz, erős és ízletes, néhány hét alatt megjelennek rajta a csodás lila hagymavirágok. A fák is virágoznak, majd hóesést imitálva elhullatják szirmaikat. A petrezselyem csak egy kis fazonigazítást kér, levágom az elhalt leveleket, már jön is a sok friss levél. A fodor-, és borsmenta alattomban elterjedt a föld alatt, most harsogóan tör fel a legváratlanabb helyekről. Az aznapi szomjúságot egy mentás-gyömbéres limonádéval gyűröm le, este ugyanezzel köszöntöm a tavaszt – kiegészítve egy kis ginnel és jéggel.

A tavaszi első magvetés idejére nagyon szellemes meghatározást használnak a kertészek: „az akkor jön el, amikor már rá lehet menni a földre.” Azaz, amikor a sár nem húz le, nem tapad rá az ásóra, kapára és el lehet gereblyézni a földet szép egyenletesre, morzsalékosra. „Olyan lett, mint a biliárdasztal”, - csettint ilyenkor egy elégedett paraszt akkor is, ha a helyi kocsmában csak csocsó van.

A veteményezés időrendje kirajzolódik a kert-tervből, vagy akár a magos zacskók hátuljáról is, ehhez olvasni sem kell tudni, kis piktogramok jelzik a tudnivalókat. A Kanadából kapott magokon bezzeg angol szöveg van, méghozzá az hogy „vetés: a virágzás előtt 8-10 héttel”. Ez pont olyan, mint a sütőm, amit fordított időrendben kell beprogramozni. Meg hogy „vetés: az utolsó fagy után”. Ez jó! Ha tudnám melyik az utolsó fagy, már rég átvettem volna Bálint gazdától a koronát és maszek meteorológiai trafikomban pénzért árulnám a tuti fagytippeket. De hogy ne bukjak nagyot, úgy fogalmaznék, hogy „a fagytól tartani nem kell félnetek jó lesz ha lesz ha nem én nem ellenzem!” Ha kiderül, hogy valamelyik ügyfelem túl gyenge szövegértésből, akkor Pongrác, Szervác és Bonifác irgalmazzon nekem!

Amikor a cukkini fenekén még ott van a (csávázott) tojáshéj!

Csiga sörkert

 Kedves Vendégeink!

Szeretettel köszöntjük önöket a nemrég felújított Csiga sörkertben! 

Felejtsék el a korábbi évek vállalhatatlan színvonalát, amikor azokkal a gusztustalan műanyag poharakkal vártuk önöket! Idén, egy kisebb beruházás keretén belül csodálatosan modern, tájba illő, öko-bio söröspavilonokat állítottunk fel. Mint bizonyára észrevették, ezek az építmények fedettek, rejtő színükkel tökéletesen illenek a virágágyásokba, így exkluzív körülményeket tudunk biztosítani minden házatlan vendégünknek.  

Használati utasítás: szíveskedjenek a liliomokat és az előnevelt salátákat gondosan elkerülve megközelíteni a pavilont; kérjük, hogy elhaladás közben ne itt kezdjék meg a fűbe harapást!  Legyenek kedvesek felkúszni az épület oldalán, majd a tető alatt átbújva vessék a langyos sörbe meztelen testüket! Ott aztán annyit vedelhetnek, amennyit bírnak, de kérjük, utána azonnal szíveskedjenek elhalálozni! Amennyiben antialkoholisták, a fulladásos halált is választhatják, a hároméves pénz-visszafizetési garanciánk ez esetben is érvényes.

Bízunk abban, hogy mindannyian vidáman csúszkálnak majd az örök nyálmezőkön!

Köszönjük.

Sörkorcsolya: füstölthalas krém

Tálalható elegáns hosszúkás poharakban, vagy apró pirítós kenyerekre téve. A hab tetején néhány szál kapor nagyon jól mutat és finom is.

30 dkg füstölt hal (makréla, tokhal), 10 dkg vaj, 2 dl tejszín, néhány csepp tabasco szósz, frissen őrölt bors, néhány szál zöld kapor, pirítós kenyér vagy sótlan stangli

A halat néhány percig párolom gőzben, vagy kevés olajban és vízben, csak annyira hogy a húsa felpuhuljon. Miután kihűlt, lehúzom a bőrét és minden csontot, szálkát eltávolítok belőle, a húsát elmorzsolom, villával szétnyomkodom.

A vajat habosra keverem, pár csepp tabascot és frissen őrölt borsot teszek bele, és hozzáadom a halat, igyekszem jól elvegyíteni őket. A tejszínt felverem és óvatos mozdulatokkal, kis adagokban belekeverem a halkrémet.

 

Csirke bonapartista módra

A csirke éppen fedezékben van a ragu alatt!

Bizonyos okok miatt, melyeket még nem árulhatok el, mostanában át kellett néznem az egész blogot, kiemelni belőle bizonyos szövegrészleteket és kicsit reszelgetni rajtuk. Így, négy küzdelmes év után, felülről szagolhattam bele a „saját levében” párolódott dolgokba. És most tűnt csak fel, hogy ez bizony ez egy ízig-vérig bonapartista gasztroblog! Na jó, vérig nem, de ízig mindenképpen, hiszen Napóleon integet mindenfelől, vagy emeli poharát valamire. Két eset lehetséges: maradandó sérüléseket okoztak bennem történelmi tanulmányaim, vagy ő volt olyan nagy ínyenc, hogy emléke megkerülhetetlen egy gasztroblogban. Ezt döntsék el majd a blogtörténészek.

A „Csirke marengói módra” biztos siker az ebédlőasztalon, pedig születése éppúgy a véletlennek köszönhető, mint sok más híres recepté. Egyesek ugyebár az almatortát ejtették le és fordították meg, mások a kelt tésztát csöppentették a forró olajba, megint mások finomnak és egészségesnek kiáltották ki a megsavanyodott káposztát. És van egy tippem a tojásos nokedlire is, valaki valahol valamikor valamiért összekevert két ételmaradékot.

Az osztrák és a francia csapatok 1800. június 14-én csaptak össze – az addig történelmileg jelentéktelen – észak-itáliai Marengo falu mellett.  Az ütközet reménytelen vállalkozásnak tűnt a francia sereg számára, az osztrákok viszont annyira magabiztosak voltak, hogy már a csata befejeződése előtt, délután három órakor követet küldtek Bécsbe a győzelem hírével, a katonák pedig leültek ebédelni. Csakhogy közben a franciák fordítottak, dacára annak, hogy felszerelés- és emberhátrányban voltak.  (Figyelem! Buktató vizsgakérdés! Marengónál sírt Napóleon először nyilvánosan, mikor megtudta, hogy kedvenc tábornoka Desaix elesett a csatában. Másodszor is bajtársat siratott, évekkel később Lannes tábornokot.)

Az osztrák hadak vezetőjét Melasnak hívták, ez azért jó hír a gasztrobloggereknek, mert ha tényleg az osztrákok győztek volna, és nem kerekedik ki a marengói csirke legendája, a Melas névvel még mindig lehetne mit kezdeni. De nem így történt, hanem úgy hogy amikor a futár meghozta a nem várt győzelem hírét a francia táborba, Napóleon szakácsa, monsieur Durand annyira megdöbbent, hogy a paradicsomos ragut véletlenül ráborította a sült csirkére. Új étel főzésére már nem volt lehetőség, fel kellett szolgálnia a vacsorát a vezérkarnak, hiszen mindannyian tudjuk mennyire meg tud éhezni az ember egy kiadós lovassági roham után. Azt viszont nem tudhatjuk, hogy a szakács főzőtudományának vagy kiváló kommunikációs érzékének köszönhette-e, hogy simán el tudta adni az új receptet főnökének, az első konzulnak.

De mivel ez nem egy felületes kereskedelmi gasztroblog, hanem szigorúan hagyományőrző közszolgálati ízszertesugárzó netintézmény, álljon itt a kevésbé romantikus verzió is: Durand tudatosan megtervezett menüvel ünnepelte a csata estéjét, és abból főzött, amit a hadtáp biztosított neki: csirkéből, paradicsomból, gombából, olajbogyóból, rákból, vajból, zsemléből, tojásból. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy egy isten háta mögötti katonai táborban, néhány nappal a Szent Bernát-hágón való átkelés után, ha más nem is, de friss rák, zsemle és tojás biztosan akad.

Marengói csirke kicsit másképpen

Az eredeti recepttől kicsit eltérően készítem ezt az ételt, és ha van egy kis aszaltparadicsomos maradék olaj, akkor még inkább eltérek. 

A feldarabolt csirkét kicsit besózom és állni hagyom. Majd lisztbe forgatom és olajban hirtelen mindkét oldalát megpirítom. Beleteszem egy tepsibe, borsot tekerek rá, kevés vizet öntök alá és 190º-on sütöm kb. 25 percig lefedve, azután fedő nélkül. Közben elkészítem a ragut, amibe majd a végén beleteszem a húsdarabokat. 

5 dkg vajat és egy kis olajat (ha van az aszaltparadicsomosból!) serpenyőben összeolvasztok, beleteszek egy fej apróra vágott hagymát és 40 dkg karikára vágott gombát, így pirítom őket együtt. Kb. 10 perccel később beleforgatok 4 gerezd felaprított fokhagymát, és ráöntök 1 doboz hámozott-paradicsom konzervet, ha paradicsomszezon van, 6 db érett, leforrázott és meghámozott paradicsomot. Ha van aszaltparadicsom, azt is teszek bele néhány darabot, felaprítva. Lassú tűzön párolom és közben hozzáadok egy marék magozott és félbevágott fekete olajbogyót, sót, frissen őrölt borsot, 1 dl fehérbort és a legvégén fél csokor felaprított petrezselymet. 

A csirkéket kiveszem a pecsenyeléből, a pecsenyelevet beleszűröm a paradicsomos mártásba és még egyet forralok rajta. A húst beleteszem a mártásba és leveszem a tűzről. Polentával tálalom. (Vízben megfőzött kukoricadara, amelybe a végén vajat és reszelt parmezánt keverek.) 

Lazac Wellington módra

Egy király likőr

A Babér napja van ma!

A XX. század közepén a Balaton déli partján élő költő összebarátkozott az északi parton élő festővel. „Süllőzés közben, szép tavaszban, amikor Badacsony alatt rezeg a víz, és nyárfarügyszagú minden.” – írta a költő.  Eleinte csak a horgászat szakmai titkait osztották meg egymással, hosszan vitáztak arról, hogy a gilisztára vagy a kishalra kap-e jobban a süllő. 

A folytatás és az én Babér napi feladványom (is) a Konyhasónaplón olvasható! A helyes megfejtésekért értékes ajándék jár!

Öt pillanat

Amint megjelennek a virágok, a fényképezőgép a konyhából a kertbe kívánkozik. Azt mondja, nincs két egyforma pillanat. Ő csak tudja! Boldog húsvétot mindenkinek!

 Tavalyi pillanatok: ITT!

Hamar süti gyakran jó!

Az élet számos válsághelyzete közül az egyik legszorongatóbb az, amikor a vasárnapi ebédhez gyorsan össze kell dobni egy süteményt. Krémeset persze, hiszen a krém koronázza meg igazán a süteményt, az meg az étkezést, az meg a vasárnapot. Vagy olyan is van, hogy haladéktalanul meg kell szabadulni a hűtőben régóta állomásozó mascarponétól, túrótól, vajtól, mert valahogy felborult az egyébként előrelátó és tudatos otthoni élelmiszer-gazdálkodás. 

Bevált módszerem, hogy gyorsan sütök egy piskótát (néha kakaósat, néha diósat, néha vajasat), amit a 33x30 cm-es tepsiben sütök meg, majd három csíkra vágom. Ehhez előveszem a konyhai colstokot is, mert tortalapot kiszabni, csak pontosan lehet szépen...úgy érdemes.  

A három téglalap, ami a méretből kijön, egymásra rétegezve pont illik a hosszúkás süteményestálra. Aztán már csak kitalálok valamilyen krémet és megtöltöm a szeleteket. A tetejét figyelemelterelő díszítéssel dekorálom, nehogy észrevegyék, hogy ez csak egy vasárnapi "hamarsüti".

Piskóta tészta

Hat tojásfehérjét felvertem géppel, amikor habbá állt össze belekevertem egyenként a tojások sárgáját, a cukrot, a sót és óvatosan beleforgatva a lisztet. (6 tojás, 2 púpos ek. sima liszt, 4 púpos ek. rétesliszt, 5 lapos ek. cukor, csipet só)
Sütőpapíros tepsibe lapátoltam, 175 fokon megsütöttem. Amikor langyosra hűlt, kiborítottam és lehúztam róla a papírt, később felvágtam három nagy szeletre.  

Túrós-mascarponés krém

200 g mascarpone
250 g túró
150 g porcukor
200 ml felvert tejszín
100 g puha vaj
1 citrom reszelt héja
vanília esszencia
4 db zselatinlapocska
Az összetevőket alaposan összekevertem, a vajat és a tejszínt habosra verve kevertem bele. A túrót áttörtem, hogy aprószemű legyen. A zselatint a zacskón található előírás alapján olvasztottam fel, amikor kihűlt, a krémhez kevertem. Behűtés közben többször átkevertem és később töltöttem a tésztalapokra. Ha túl keményre sikerül a krém, citrom- vagy narancslikőrrel érdemes lazítani.


VAGY

Csokoládés krém 
Gőz fölé állított tűzálló tálban felvertem 3 tojást egy kis cukorral és gyakori kevergetés közben felfőztem. Miután levettem a gőzről, belekevertem 200 g olvasztott étcsokoládét és csipet sót.
250 g vajat habosra vertem 120 g cukorral, két ek. kakaóporral és a kihűlt krémet hozzákevertem. Némi rumot is tettem bele, nem csak az íze kedvéért.

Fotelkertészkedés

Eleinte szégyelltem azt a téli tevékenységet, amikor a meleg szobában begubózva kis térképeket szerkesztgetek számítógépen a konyhakertről és beleírogatom, hogy hova mikor mit vetek. Ilyenkor többször átnézem a maggyűjteményemet, – ami egy cipősdobozban lakik, két rekeszben a zöldség- és virágmagok –, képzeletben megpörgetem a vetésforgót és a szakkönyveket lapozgatom. Családtagjaim minden évben körbenevettek, hogy micsoda egy tudományos paraszt vagyok én, de egyszer aztán eljött az igazság pillanata! Martha Stewart, minden amerikaiak háziasszonya kimondta azt a szót, hogy "fotelkertészkedés", ami nála nagyjából ugyanezt jelenti, csak ő még elegáns növénykatalógusokat is átnéz, megrendel ezt-azt pár ezer dollárért, míg én a kertészboltokat járom, kezemben cetlivel. Így lettem legalizálva és erkölcsileg is felemelkedve az újvilági magaságyások szintjére.

Februárban kezdem a magvetést, 8-12 héttel a kiültetés előtt. Nem érdemes profi szaporítóládára pénzt költeni, megfelel a kisebb cserép, tejfölös doboz, de szerintem legjobb összegyűjteni az egynyári virágok kis műanyag "cserepeit". Ha van lyuk az alján az a jó, ha nincs, fúrok rá, mert a víznek menekülő utat kell biztosítani. Az edénykék aljára kevés tőzeget szórok, aztán általános virágföldet, de léteznek speciális szaporítóföldek is. Világos, nem túl meleg helyre teszem a cserepeket és gondoskodom a folyamatos, de óvatos vízellátásról. Ha sok felesleges pénzem lenne, mesterséges fényforrásokkal is beragyognám mindennapjaikat, illetve az éjszakáikat, ahogy ezt Hollandiában láttam. Akkor éjt nappallá téve fejlődhetnének.  

Azt írják a szakkönyvek, mérjük fel mennyi terményre lesz szükségünk, ne vessük el az összes magot, de ez éppolyan lehetetlen érzelmi feladat, mint svédasztalnál  visszafogottan csipegetni. Szerintem, ha már kinyitottuk a magos zacskót, ne tartogassuk sokáig a maradékot,  inkább ajándékozzuk el a felesleges palántákat, többségük egy erkélyen is megél. A szakkönyv-vásárlásnál érdemes megnézni, hogy a világ mely táján írták a könyvet, mert néhány ezer kilométernyi távolság köztünk és szerző között áthidalhatatlan problémákat vethet fel. Ezért is ajánlatosabb a magyar szakemberekre támaszkodni és az antikváriumokra, ahol pár forintért vehetünk kertészeti könyveket. Ezek nem elegáns fotóalbumok szórakoztató fordítási hibákkal, hanem lektorált, szikár szakkönyvek, amelyek a tavasz és a nyár fogalmán ugyanazt értik, mint mi.

Többféle paradicsom- és fűszermagot ültettem már el, mindegyiket megjelöltem földbe tűzött kis táblácskával, amire ráírtam a leendő palántanövény nevét, fajtáját. Ha ezt elmulasztom, könnyen úgy járhatok, mint a felirat nélküli fagyott húsdarabbal, amiről kiolvadás után derült ki, hogy csokitorta. Ha nem sikerül a palánta vagy magról serkent növény termesztése, tavasszal veszek majd ilyesmit a piacokon vagy a kertészetekben, és nagyon fogok izgulni, nehogy becsapjanak a kertész kollégák. Meg a gonosz fajtájú palántaárusok.

Belsőség

Nem a pacal volt köztünk a valódi összetartó erő, hanem a vér. A vér, a hasonló genetikai állomány, talán az eredményezte közös gasztronómiai érdeklődésünket és pacalrajongásukat. Amikor megtudtam hogy haldoklik, tudat alatti tiszteletadással főztem egy adag pacalpörköltöt. Ő ilyesmit már nem ehetett, gyomra önmagát és az egész testet emésztette, meghagyva egy hosszú sovány csontvázat. Nem akarok még meghalni, de sajnos a kártya mást mutat – mondta utolsó telefonbeszélgetésünkkor. Olyan rossz a hangod, mondta nekem, pedig az ő hangja volt már elhaló, gyenge, a magaméról azt hazudtam, hogy náthás vagyok és a vonal is rossz.

Klasszikus vendéglátós volt, még a nagyoktól tanulta a szakmát abban az időben, amikor a vendéglátás nem a kiöregedett sportolók és gyorsan meggazdagodni vágyók terepe volt. Amikor először mentem e területre dolgozni, megosztotta velem a filozófiáját: "A vendég, azzal hogy hozzánk jön be enni vagy szállást kérni, hatalmas bizalmat előlegez meg. Először ezt kell meghálálni, azután jön csak az üzlet, hogy megpróbálunk neki szolgáltatásokat eladni, úgy, hogy legközelebb is bennünket válasszon." Megjegyeztem, pedig csak egyszerű nyári diákmunkás voltam, a mosogató és a húselőkészítő környékén nem találkoztam vendégekkel. De a tanítást később alkalmaztam és vendégként is elvárom. Ezt várom.

Pacalos tanítása pedig ez volt: "alaposan mosd ki, készítsd elő, több zsírt tegyél alá mint a sima pörkölthöz; jó ha füstölt szalonna is van az alapban; kiváló minőségű paprika is kell; ne sajnáld az időt és ne engedd fel túlságosan! És persze a csípős paprikát se felejtsd ki!"– kacsintott hozzá.

Ő kínált először parenyicával, csigával, dijoni mustárral. Ő mutatta meg a bélszín sütési fokozatait. A karácsonyi üdvözlés utáni második mondata mindig az ünnepi menüről szólt. Halászléje mesteri volt, ezt felesége sós túrós lepényével ettük. Gyümölcseit és mézét örömmel, borát csak udvariasságból fogadtam el, de tőle tudom, hogy főzni is csak jó borral szabad. Gyerekkoromban, egy éttermi ünnepségen elintézte, hogy az utált köretek helyett csak változatos húsok kerüljenek tányéromra. Ballagásomra elegáns italt hozott, megszentelve ezzel a felnőtté válást. Életem legfontosabb pohárköszöntőjében a családtagok között szétosztott almagerezdek jelképéről beszélt. És többször a lelkemre kötötte: pacalt csak biztos helyen érdemes enni, például nála. Egyszer kánikulában is azzal várt bennünket, bár a meleg miatt inkább ízletes "aratókörtéjét" eszegettük, de a dobozomat telemerte mikor eljöttünk.

Tehát a pacalt alaposan megtisztítom, megmosom ecetes-citromos vízben, ha előkészítetten veszem, akkor is legalább kétszer megabálom. Pörköltalapot készítek, több szalonnás zsírt teszek alá, a folyadékot folyamatosan pótolom. A paprika minőségére odafigyelek és teszek bele egy darab csípőset is, de nem felejtem ki a babérlevelet, sót, borsot, zúzott fokhagymát sem, lecsószezonban a paradicsomot, paprikát. Amikor elkészül, eszem belőle egy adagot, aztán a többit kis dobozokban lefagyasztom. Csak úgy, magamnak.