2009. január 13., kedd

Blogforduló

Kereken egy éve már hogy bátortalanul megnyomtam a "közzététel" gombot, és ezzel kifolyattam a cybertérbe a saját levében-t. Bíztam benne, hogy legalább azok a barátaim olvasni fogják, akik felbujtottak. Ők azok, akiknek már évek óta telefonos és e-mailes ügyfélszolgálatot tartok, mert ilyeneket kérdeznek: Mennyi élesztőt tegyek bele? Mi az hogy "amennyit felvesz"? A nyolccentis halakat, a kétkilós csomagban, ki kell belezni? Vendégek jönnek, mit főzzek nekik? Te is jössz? Akkor főzhetnél te. stb.

Az év során gyakran felmerült bennem, hogy jó móka volt, de most már ennyi, letészem a habverőt, nyugodjék, és befekszem a csipkerózsika weboldalak közé, de érdekes módon mindig ilyenkor jött valami nógatás, amiből az tűnt ki, hogy ha nem is sokan, de vannak akik várják a folytatást, akár egy szappanoperánál. Őket meg ugyebár nem hagyhatom benne a cserben.

A családom rezignáltan vette tudomásul mindazt, ami a bloggal való együttéléssel jár. Hogy pl. nem tálalok fel forró ételt nekik, de csak azért, mert a terítés és a tálalás közé beékelődött a fotózás folyamata is. (Megtanultam a fényképezőgépről letakarítani a zsír, liszt és egyéb ételmaradékokat!) A konyhában türelmesen bukdácsolnak a fotóállványban, és nem nevetnek együtt a szomszédokkal, amikor a szabadtéri fényeket kergetem kezemben egy tál étellel, hónom alatt a masinával, nyomomban a macskákkal. Utóbbiak rájöttek, hogy amíg a keresőben kukucskálok, addig felelőtlenül becsukom a másik szememet…

Legnépszerűbb bejegyzéseim a dödöllés, a Kossuth-kiflis, a Jókais, a füredi savanyúvizes és a pásztorételekkel foglalkozó. Ebből is látszik, hogy a multikulti dacára él magyar, áll Buda még!
Sokan követték figyelemmel a valóságsót, amelynek főszereplői az elpusztíthatatlan szilveszteri koktélparadicsomok voltak. Nyár elején eltemettem a paradicsomokat, de semmi ok a szomorúságra, biztos forrásból tudom, hogy töretlen az életerejük, és már kétszer megjárták a magmát, oda-vissza.

Ahhoz képest, hogy az internet állítólag elidegeníti az embert, kifordít bennünket önmagunkból és kiüresíti a kapcsolatainkat, én mégis itt akadtam rá néhány új barátra. Igazira és virtuálisra is. A virtuális azért jobb, mert nem kell alkalmazkodni hozzá, csak letöltök egy 5.0-ás frissítést és ennyi…

Február óta figyelem a blogstatisztikát, amely ezer titkot rejteget. Na jó, annál azért többet. Persze tudom, hogy a számok mögött emberek lapulnak, és időnként megpróbálom elképzelni őket, hogy vajon hol élnek és mivel foglalkoznak? A Bruneiben lakó olvasóm bizonyára a szultán udvari személyzetise. Jelzem neki, hogy konyhai kisegítő nem szívesen lennék, csináltam ilyesmit diákkoromban a Balatonon, és mondhatom, igencsak fárasztó. De előkóstolóként vagy ételkritikusként bizonyára jó szolgálatot tennék és felvirágoztatnám a szultáni palotát.

Hogy Hollywoodban is olvassák a blogomat, mi mást jelenthet, mint azt hogy hamarosan megfilmesítési szerződést írhatok alá. Aztán egy év múlva elnyerem a "legjobb gasztroblog-film" díját és utcahossznyi limuzinon gördülök be a díjkiosztóra. A vörös szőnyegen jelenlegi, a kordonon túl jövőbeli szeretőim toporognak - ők valamennyien a belső értékeim miatt rajonganak értem. A lépcső tetejéről még visszafordulok, az összes fogamat megvillantom a vakuk előtt és teátrálisan integetek a fakanalammal.
A díjátadás után könnyeimmel küszködve rebegem el, hogy köszönök mindent a zöldségesemnek, a hentesemnek és a vírusirtómnak, hiszen nélkülük nem lennék az, aki vagyok. Az amerikai közönségnek pedig, akik nem tudják mi a különbség a Hungary és a hungry között, ezt a zárómondatot vetem oda:
"Fox, Korda és Zukor unokája vagyok én,
Hagymától síró, vidám, mezítlábas blogger!"

A konkurens stúdiók tulajdonosai és a kritikusaim pedig főjenek csak a saját levükben!

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

A most már hamarosan beköszöntő hollywoodi filmszerződésig és azután is további jó blogolást kíván Eszter a Tintalevesről.

Névtelen írta...

:-))
Gratulálok az elsőhöz és még sok ilyet!:-)

Bombadil Toma írta...

gratula!:))
innen pécsről (nem messze hollywoodtól...:))

Zsubori Ervin írta...

Minden blogger életében
van egy pillanat,
de...

Lásd még: http://arnolfiniblog.blogspot.com/2009/01/egy-ve-f-sajt-levben-no1-gasztroblog.html
No, ezért is érdemes...

Gabojsza írta...

Boldog blogolást kívánok, még sok éven keresztül szeretnélek olvasni!:-)))

Fűszeres Eszter írta...

Gratulálok! :-)

Grenadine írta...

kedves enleves, receptes nethelyednek legyen new esztendeje kellemes! eszed ne menjen el, ne jegeld e kedves webhelyet, ellenben jegyezz szellemeseket, ezzel szerezve nekem kellemes perceket!
szeretettel: gren

Névtelen írta...

Megboldogult blogodra hadd helyezzek petrezselyem-bazsalikom-rozmaringból font koszorút...

Remélem senki sem lát, amikor fülig vigyorral olvasom (újra) a soraidat.

A habverőt hajítsd ki, de a tollat ne tedd le!

Találkoz(z)unk a blogmásvilágon!

:-))

Névtelen írta...

Isten éltesse a blogot! (És szerzőjét!)Abba ne hagyd! K.

"saját levében" írta...

Köszönöm, köszönöm, köszönöm, a ti neveteket is fel fogom sorolni a díjkiosztón!

Cukroskata írta...

Boldog blogszülinapot kívánok. Ne tedd le a habverőt! Arany János is még remek dolgokat alkotott, miután a letevéssel fenyegetőzött :-)

Névtelen írta...

Bár Apámat nem Poloniusnak hívták, (hogy autentikus legyek)hogy bölcseket mondjak itt Neked, de kétségtelen: nagyon közel áll hozzám (a recepteken, fotókon,ízlésünk hasonlóságán túl)az irodalmi vénád is! "Köretben" Te vagy a legjobb! Ne maradj "saját levedben", oszdd meg velünk továbbra is...Tiszta szívemből gratulálok a blogodhoz, tarts ki itt vagyunk, olvasunk, várunk rád, élvezzük: szeretünk!
Ofélia

Vesta írta...

Jól látod, nem hagyhatsz minket a cserben!Pocsék egy napom volt, most meg itt vigyorgok a gép előtt!!