Aprókörkép

A karácsonyi aprósütemények készítését, szám szerint 13 félét, már hetekkel az ünnep előtt elkezdtem. Amikor nem volt nagyon maszatos a kezem, képeket is készítettem, íme:

   

A mézeskaláccsal kezdődik minden, mert az többnapos projekt és legalább megalapozza a lakás alapillatát. Eszembe jutott, hogy hét évvel ezelőtt, a nevezetes népszavazás napján is éppen mézeseket sütöttem. Az utolsó pillanatban tettem le a kötényt, felkaptam egy dzsekit, és elszaladtam szavazni. Amikor megálltam a bizottság előtt, egy emberként hajoltak előre, nagyot szippantottak a levegőből, majd szavalókórusként kérdezték: honnan jön ez az isteni mézeskalácsillat?! Mondtam nékik: "belőlem árad, a ruhámból, a hajamból, a személyiségemből, elhoztam hát nektek az ünnep üzenetét, menjetek szépen haza, süssetek, főzetek ne ilyen földi hívságokkal foglalkozzatok, mint a politikai hatalom!" És lássatok csodát, néhány perccel később be is zárták a szavazókört! Én pedig mézes aurámat magam után vonszolva hazatértem, glóriámat laza mozdulattal a fogasra hajítottam és beestem az ágyba. 

Idén a karácsonyi gyümölcskenyér – ami ilyenkor a legkeresettebb portéka a blog keresőjében – kiválóan sikerült. Alig tudtam bemenekíteni a mélyhűtőbe, hogy majd csak akkor vegyem elő, ha eljön az ideje. Jól sikerültségének titka ki tudja mi, talán az aszalt gyümölcsök és a Jupiter szerencsés együttállása, a kiváló minőségű osztrák barnarum melyben áztattam a kemény aszalványokat, vagy még inkább a szupertitkos vanília esszenciám. Ez úgy készül, hogy veszek kimérve két dl vodkát, egyenesen a hordóból, mondhatnám vom fass, és abba teszem a kikapart vagy megszáradt vanília rudakat. Azok ott életre kelnek, megszínezik az alkoholt, kiadják minden gazdagságukat, miközben vidáman dülöngélnek az üvegben. Egyébiránt az ipari vaníliaesszenciákat mélyen megvetem, de idén mégis vásároltam egy nagy zacskónyi vanillincukrot a kaposvári I. Magyar Cukor Manufaktúra kiadásában. Őket azért csípem, mert tavaly mikulás alakú süvegcukorral örvendezettek meg a bolti polcon és ezzel végérvényesen a szívembe zártam őket.  

Készítettem csoki korongokat is Piszke receptje alapján. Az étcsokisra kandírozott gyömbért és mandulát, a fehércsokisra aszalt epret és apróra vágott pisztáciát szórtam. Ez egy napig sem áll el, ha el nem dugjuk titkos helyre.

A balatonakali mandulából kb. 10 dkg-ot ledarálva belesütöttem a linzerbe. Ettől és a beléje gyúrt zsírtól olyan omlós lett, hogy óvatosan kellett megfogni a sütiket, amikor megtöltöttem őket a ribizli lekvárral, vagy málnával. 

(40 dkg liszt, 10 dkg mandula, 15-20 dkg vaj, 8-10 dkg zsír, 10 dkg porcukor, egy tojás sárgája, só)

Mogyorós linzerhópihét is sütöttem, azt nem töltöttem meg semmivel, így jobban élvezhető a mogyoró aromája.

A mákos linzertészta nem maradhat el, általában kiflivé formázom, de lekvárral összeragasztva is nagyon finom. A kifliket félig csokiba mártom és megszórom díszcukorral. (40 dkg liszt, 15 dkg darált mák, 12 dkg porcukor, 32 dkg vaj, 1 tojás, só. Lehet beleszórni kevés fahéjat, vanília esszenciát.)

*

Az Aldiban finom és puha marcipánmasszát árultak, amit egy régi szakácskönyv receptje alapján összegyúrtam aprított dióval és 3 cl Maraschino likőrrel. Ezután kinyújtottam, kockára vágtam és csokoládéba mártottam. A tetejét kidíszítettem. Elég ütős lett. Volt aki azt mondta: csodálatosan köhögtetős.

A habcsókkészítés a legfelemelőbb az ünnepi készülődésben! Idén ezt tudományos szintre emeltem: még májusban találkoztam a Gerbeaud cukrászával, akit kifaggattam, hogy nagy baj-e, hogy én nem gőz fölött verem fel a tojáshabot, hanem csak simán? Azt mondta, nem baj, maradjak csak a jól bevált módszernél, de ha jót akarok, a sütőlapokat forrósítsam fel, mert akkor a kinyomott hab azonnal elkezd alulról szilárdulni. Így jártam el, és nagyon jó érzés, hogy Gerbeaud szaktanácsadókat engedtem be az egyszerű kis konyhámba! Azóta, ahányszor csak belépek, mindjárt olyan szakszerűségi érzés vesz körül!

A kávés habcsók, vagy más néven mokka csiga is elkészült.

A mákos-gyömbéres kuglófot a Stahl Téli édességek magazinból vettem. Amikor kihűlt, fehér csokival vontam be, koktélcseresznyével és pisztáciával díszítettem. Kandírozott gyömbért a keleti fűszereket árusító boltokban lehet kapni.

(15 dkg vaj, 2 dl tejföl, 20 dkg cukor, 3 tojás, vanília esszencia, 25 dkg rétesliszt, 1 csomag sütőpor, só, 5 ek. darálatlan mák, 12 dkg apróra vágott kandírozott gyömbér)

*

A bejgli sima ügy volt, 1 kg lisztből készült és szigorúan Pelle Józsefné könyvéből. Pedig általában Horváth Ilona drukker vagyok. Pelle Józsefné azt tanácsolja, hogy az összetekert bejglit először meleg, majd hideg helyen kelesszük, pihentessük és úgy menjen az előmelegített sütőbe. Egész tojással szoktam megkenegetni és egy régi tanács szerint egyszer hosszanti, másszor kereszt irányba, ez elősegíti a márványosság képződését.

A szilveszteri malacokat hagyományos sós kalácstésztából formáztam, és a szilveszteri asztalra tettem. Ez volt a 13+1.