- Te Anyus, húzd már arrébb a csontos karajodat, teljesen beszorultam ide a kökénybokor alá!
- Jól van, na! Különben meg elegem van abból, hogy állandóan megjegyzéseket teszel az alakomra! Látod mennyit hízókúrázok, de ezen a silány városi levegőn pillanatok alatt leszalad rólam az a néhány kiló!
- Na jó, ne haragudj, tudod hogy én így is szeretlek! Ígérem, ha kicsit összeszedjük magunkat, kiköltözünk végre az erdőbe!
- Te, úgy látom, ezek a vademberek ott abban a kő ólban nem is annyira vadak már!
- Valóban, már egészen közel merek menni hozzájuk, tényleg nem veszélyesek. Még agyaruk sincs. Megdolgoztuk őket ezalatt a röpke két év alatt!
- Igen, most hogy kitapasztaltuk a szokásaikat, azt hiszem nincs mitől tartanunk. És lassan itt a tél, úgyis behúzódnak, nem bírják ezek a hideget sem.
- És az a nő, hát az annyira vicces ahogy tapsol meg kiabál!
- Az az! Szerencsétlennek még egyszer sem jutott eszébe hogy beleharapjon egy frissen kitúrt virághagymába. Csigát is csak akkor eszik, ha egy séf elkészíti neki. Nem tudja mi a jó, mi a gumós zápfogra való! Na és amikor azt kiabálja hogy „sicc!”, meg hogy „menjetek innen”! Minek néz ez bennünket? Látott már Brehm osztályozást? Megáll a fejhús mellett az ész!
- Én azért aggódom a malacainkért! Mi az a fekete kihúzható cső a kezében? Nem azzal ölik ezek egymást meg az állatokat?
- Á dehogy! Azzal csak lemásolják a pofahúsunkat, aztán felteszik a pofakönyvre meg elküldik az önkormányzati vadfelelősnek, mintha azt egy kicsit is érdekelné a mi jelenlétünk. Komolyan mondom, hogy nem normálisak! Megérettek már a kihalásra! Minél jobban elszaporodnak, annál jobban elemberiesednek.
- Elküldik a másolatunkat? Na és a személyiségi jogaink?! Legközelebb fenékbe billentem őket a takonycsontommal!
- Attól tartok van rosszabb is, mint a képmásunk hozzájárulás nélküli nyilvánosságra hozatala...
- Csitt...ne a süldők előtt!
- Ja igen...szóval… érezted te is időnként azt a furcsa szagot? Olyan mintha a zsírunkat sütnék!
- Szent Artemisz! Miket mondasz?!
- Figyeld csak meg! A feketecsöves nő, ott az átlátszó ólban, időnként tüzet rak, és perceken belül átható disznózsír szag ömlik a kertbe. Múltkor meg furcsa hengereket sütött parázson, annak is tisztára olyan szaga volt, mint szegény megboldogult nagybátyámnak, amikor felzabálta a fokhagymaágyást.
- Rendben. Holnap végre a csülkömre állok! Sonkalábamon bedöcögök az önkormányzathoz és az állati jogokat védőkhöz. Feljelentem ezeket népirtás, zaklatás, személyi szabadság korlátozása miatt. Megindítom az eljárást, befogatom és elvitetem őket. Két nap alatt elintézik az ilyesmit. Védelmet a jogsertésnek!
Hirtelen sült disznókaraj, tésztasalátával
Néhány szelet karajt kiklopfoltam és besóztam, frissen őrölt borssal megszórtam és állni hagytam. A felforrósított olajba beledobáltam néhány vastag szelet új fokhagymát és addig sütöttem, hogy még meg ne barnuljon. Kivettem az olajból és lecsöpögtettem. A hússzeleteket lisztben megforgattam és megpaskoltam majd egyszer-egyszer megforgatva kisütöttem. Még tekertem rá egy kis borsot és rátettem a fokhagymát.
Tésztasaláta
Valamilyen könnyen villára tűzhető tésztát (pl. orsótészta) kifőztem és langyosra hűtöttem. Majonézt elkevertem jó minőségű zsíros joghurttal, sóztam, fűszereztem, apróra vágott lilahagymát és kockára vágott paradicsomot is kevertem bele. Lehűtöttem. Tálalás előtt megkevertem és még tettem hozzá az öntetből, mert elég jól beszívta a tészta. Kocka alakú desszertgyűrű segítéségével tálaltam.
Bejegyzések
4 megjegyzés:
Hóddal nincs recepted? Ugyanis Stockholmban nemcsak vaddisznó, hanem hód is garázdálkodik.
"Védd az erdőt - egyél hódot!"
:-)
Történt egyszer (valahol a Pilisben), hogy a „nyugati nagytestvér” követségének egyik ott lévő ingatlanánál (amit nem mellesleg és állítólag tengerészgyalogosok őriztek ) hasonló módon jelentek meg rendszeres időközönként az „agyarasok”. Az ott élő/pihenő emberek hosszú időn keresztül hiába próbálták a megoldást keresni/megtalálni mindenféle fórumon (helyi önkormányzat, illetékes vadásztársaság, szintén illetékes erdészeti igazgatóság), egy szép napon érkezett egy telefonhívás az egyik illetékes (már százszor fel- és megkeresett) hivatalhoz, mely szerint a követség kertjében egy döglött agyaras fekszik, amit el kellene szállítani! Csak arról nem szóltak a telefon másik végén lévő illetékes elvtársnak, hogy a jószág torka fültől fülig át van vágva! Na szóval, ez is egy megoldás! :) :) :) :) :)
A hód és a disznó együtt remek ízkombináció, ezt ösztönösen érzem! Ha jössz, hozz egy kis hódkarajt!
Zsuzsa, de már annyira szívemhez nőttek, vagyis a kertemhez, hogy nem felkoncoltatni, csak elszállíttatni akarom őket. ;)
Tudtam én, hogy nem vagy egy olyan. Aki elveszejtené őket.
Megjegyzés küldése