Csárdaétel házhoz szállítás

Nyáron történt, nem most ősszel
Mikor fázunk teljes gőzzel,
Hogy a blogger gyorsételre
fanyalodott, ejnye-bejnye!

Hej, be meleg volt a puszta,
Harmincöt volt celsiuban!
Szöcskenyájak tikkadoztak,
Korcsmárosnék kókadoztak.

Bár az esők nyomot hagytak,
Keréknyomban békák laktak.
A biciklis versenyt tekert
Vérszívóknak ezreivel.

Szakácsunk a jövőt látta:
Éhen hal majd a családja.
Hacsak nem visz nekik halat.
Vagy egyebet, mi jó falat.

Künn a pusztán nincsen Meki,
Sem a paníros Kentaki,
De még csipszet sem árulnak.
"Egek, hát hova forduljak?"

Hortobágyon sok a csárda,
Oda húzta be a mája.
Volt ott sok-sok finom kaja,
Házhoz szállította maga.

Ámde szegény rossz hírt kapott.
A főúr csak vállat húzott:
Kecsege már megint nincsen
Kell, hogy ettől eltekintsen.

Kedvenc hala kihalt vala?!
Így elbánt vele a Tisza?!
Éheznek a kormoránok,
Fogott rajtuk komor átok.

Korhely hallét mertek neki.
Van, aki ezt jobb szereti
Mint a paprikás halászlét
Ne ítéljük el ízlését!

Tettek mellé roston-harcsát
S jól lezárták a dobozkát.
Bloggerünk a pulton legott
Üdülési csekket hagyott.

Eltelt kb. nyolc-tíz fertály,
A friss étel tudjuk, nem vár.
Pedig rohant, mint egy agár,
Míg messze került az ugar.

Volt ám öröm ott a tanyán!
Majd kidőlt a lovaskarám!
„Hurrá, nem veszünk hát éhen,
Cukorszintünk sincs veszélyben!”

Dermedt-rázott korhely leves,
Gumi-szerű harcsa szelet.
Jól tudja a sok éhes száj,
Finom falat ez, ha nincs más!

Előzmények:

Csárdareggeli

Csárdavacsora