Ha legalább két napig nem esne az eső... (utópisztikus bejegyzés!)

Ha legalább két napig nem esne az eső, akkor kényelmesen ki lehetne menni a konyhakertbe és felszedni az ekkorára dagadt céklákat:

Utána pedig árnyékukban megpihenni kicsit a teraszon:

A levendula szépen száradhatna a kinti asztalon, jól mutatna mellette egy csokor virágzó menta és oregano:

De akkor már érdemes lenne megkezdeni a szokásos nyári zöldfűszer-szárítást is. Kezdhetnénk a hihetetlenül elbokrosodott francia tárkonnyal. A sok eső úgyis lemosta, már csak ki kéne akasztani egy árnyékos, szellőjárta helyre: 

Itt lenne az ideje a paradicsomaszalásnak is, el is kezdtem, de sajnos megpenészedett, mert nem bírja a párás időt.

A mediterrán mángold sem érti hogy mi történik, bizonyára hatalmas gyökeret fejleszt ott lent a mélyben. De minek?

Ha nem esne annyi eső, a paradicsomok is könnyebben pirosodnának és nem vizesen kellene őket lefényképezni. Bár az a kis vízpermet egészen jó látványt nyújt:

A vízitorma bezzeg örül, néhány nap alatt akkora lesz, hogy már mehet is a salátákba vagy sült húsok, halak  tetejére:

Ha nem esne az eső, itt lenne az ideje a virágmagok begyűjtésének is. Az elvirágzott és elszáradt növényeket begyűjteném és kiráznám belőlük a magot egy papírlapra, majd óvatosan felemelném és finoman ráfújnék, hogy a pelyva és egyéb "szemét" szálljon el róluk. Aztán feliratoznám a kis borítékokat, hogy pl. török-szegfű, meg hogy menyecskeszem. És jövőre elültetném őket, utána pedig megöntözném az új és gyönyörűséges öntözőkannámmal, amit sajnos mostanában nem tudok használni.

Disznóság és pecsenye

- Te Anyus, húzd már arrébb a csontos karajodat, teljesen beszorultam ide a kökénybokor alá!

- Jól van, na! Különben meg elegem van abból, hogy állandóan megjegyzéseket teszel az alakomra! Látod mennyit hízókúrázok, de ezen a silány városi levegőn pillanatok alatt leszalad rólam az a néhány kiló!

- Na jó, ne haragudj, tudod hogy én így is szeretlek! Ígérem, ha kicsit összeszedjük magunkat, kiköltözünk végre az erdőbe!

- Te, úgy látom, ezek a vademberek ott abban a kő ólban nem is annyira vadak már! 

- Valóban, már egészen közel merek menni hozzájuk, tényleg nem veszélyesek. Még agyaruk sincs. Megdolgoztuk őket ezalatt a röpke két év alatt!

- Igen, most hogy kitapasztaltuk a szokásaikat, azt hiszem nincs mitől tartanunk. És lassan itt a tél, úgyis behúzódnak, nem bírják ezek a hideget sem.

- És az a nő, hát az annyira vicces ahogy tapsol meg kiabál!

- Az amelyik a virágoknak csak a felső részét szereti?

- Az az! Szerencsétlennek még egyszer sem jutott eszébe hogy beleharapjon egy frissen kitúrt virághagymába. Csigát is csak akkor eszik, ha egy séf elkészíti neki. Nem tudja mi a jó, mi a gumós zápfogra való! Na és amikor azt kiabálja hogy „sicc!”, meg hogy „menjetek innen”! Minek néz ez bennünket? Látott már Brehm osztályozást? Megáll a fejhús mellett az ész! 

- Én azért aggódom a malacainkért! Mi az a fekete kihúzható cső a kezében? Nem azzal ölik ezek egymást meg az állatokat?  

- Á dehogy! Azzal csak lemásolják a pofahúsunkat, aztán felteszik a pofakönyvre meg elküldik az önkormányzati vadfelelősnek, mintha azt egy kicsit is érdekelné a mi jelenlétünk. Komolyan mondom, hogy nem normálisak! Megérettek már a kihalásra! Minél jobban elszaporodnak, annál jobban elemberiesednek.

- Elküldik a másolatunkat? Na és a személyiségi jogaink?! Legközelebb fenékbe billentem őket a takonycsontommal! 

- Attól tartok van rosszabb is, mint a képmásunk hozzájárulás nélküli nyilvánosságra hozatala...

- Csitt...ne a süldők előtt!

- Ja igen...szóval… érezted te is időnként azt a furcsa szagot? Olyan mintha a zsírunkat sütnék!

- Szent Artemisz! Miket mondasz?! 

- Figyeld csak meg! A feketecsöves nő, ott az átlátszó ólban, időnként tüzet rak, és perceken belül átható disznózsír szag ömlik a kertbe. Múltkor meg furcsa hengereket sütött parázson, annak is tisztára olyan szaga volt, mint szegény megboldogult nagybátyámnak, amikor felzabálta a fokhagymaágyást.

- Eh, emberek! Te ...Apus, tennünk kell valamit! Még a végén minket is feldolgoznak!

- Rendben. Holnap végre a csülkömre állok! Sonkalábamon bedöcögök az önkormányzathoz és az állati jogokat védőkhöz. Feljelentem ezeket népirtás, zaklatás, személyi szabadság korlátozása miatt. Megindítom az eljárást, befogatom és elvitetem őket. Két nap alatt elintézik az ilyesmit. Védelmet a jogsertésnek!

Hirtelen sült disznókaraj, tésztasalátával

Néhány szelet karajt kiklopfoltam és besóztam, frissen őrölt borssal megszórtam és állni hagytam. A felforrósított olajba beledobáltam néhány vastag szelet új fokhagymát és addig sütöttem, hogy még meg ne barnuljon. Kivettem az olajból és lecsöpögtettem. A hússzeleteket lisztben megforgattam és megpaskoltam majd egyszer-egyszer megforgatva kisütöttem. Még tekertem rá egy kis borsot és rátettem a fokhagymát.

Tésztasaláta

Valamilyen könnyen villára tűzhető tésztát (pl. orsótészta) kifőztem és langyosra hűtöttem. Majonézt elkevertem jó minőségű zsíros joghurttal, sóztam, fűszereztem, apróra vágott lilahagymát és kockára vágott paradicsomot is kevertem bele. Lehűtöttem. Tálalás előtt megkevertem és még tettem hozzá az öntetből, mert elég jól beszívta a tészta. Kocka alakú desszertgyűrű segítéségével tálaltam.

Én elmentem a vásárba

- Jó reggelt kívánok, segítsen legyen szíves! Merre van az állatvásár? - kérdeztem a fűszerpaprikás standján könyöklő álmos férfit, miután megálltunk a faluszéli földút mentén, és kifizettük a fél pénzt, az 500 Ft parkolási díjat.

- Attól függ, hogy mi érdekli. A baromfi vagy a lábasjószág?

- Először a baromfi, aztán a lábas - válaszoltam magabiztosan, mintha egy pincérrel tanácskoznék a fogások sorrendjéről.

- Akkor menjen át az aszfaltúton és balra!

Annyit már tudtam az ilyen vásárokról, bár ebben az ónodiban most jártam először, hogy legkorábban az állatosokat kell körbejárni, mert ők korán kezdenek, közben meg szépen egymás után kinyitnak az etetőhelyek, az iparcikkesek meg a zöldségesek. Döntésem helyességét az is bizonyította, hogy már az aszfaltúton találkoztam egy barázdált arcú idős bácsival, aki egy gyönyörű színes kakast vitt hazafelé a hóna alatt. Úgy terveztük, hogy a reggelit az állatos nézelődés után fogyasztjuk majd el, így induláskor csak egy tejeskávét ittunk, amit stílusosan indítótápnak neveztem. A poénon egyedül nevettem. 

Ónodot az 1707-es országgyűléssel kapcsoltban illik ismernie minden hatodikos kispajtásnak, pedig nem gyerekeknek való dolgok estek meg ott, többek közt lekardoztak egy Rakovszky Menyhért nevű főurat, mert a parlamenti vita közben támadt egy kis nézeteltérés, sebesült társát Okolicsányit utólag kivégezték, majd összehoztak egy heveny trónfosztást („Eb ura fakó!”). Az ott keletkezett articulusok nagyon egyszerűen hozzáférhetőek az Országgyűlési Könyvtárban, csak ezt a címet kell bemondani a könyvtárosoknak, azonnal tudni fogják miről van szó: 

Articulusok, mellyek a' magyar-országi hazájok szabadságáért öszve-szövetkezett Státusok és Rendek, e' folyó 1707. esztendőbéli Pünköst Havának 16. napjára haladott, és az Onod táján lévő Mezőben tartatott Közönséges Gyűlésében concludáltattak, és végeztettek.  

Egyébként a falu kiváló kirándulóhely: van várrom, Sajó-part és csak egy ugrás onnan nemzeti nagylétünk másik nagy temetője: a muhi puszta. Ónod a XIV. században kapta meg a vásártartási jogot és minden hónap első csütörtökén él is ezzel a joggal. Most kicsit esős és sáros idő volt, ez csak szegény állatokat zavarta, ők általában legyezőformában, ék alakzatban fejlődtek fel, úgy melegedtek. Nagyon nehezen álltam meg, hogy nézelődés közben ne vegyek nyolc kiskutyát, öt malacot és két merőkanál guppit, mert még azt is lehetett kapni, ott úszkáltak nem messze a pintyektől, pedig a guppi aztán se nem baromfi, se nem lábas. Vettem viszont fürjet, fürjtojást, zöldségféléket, meg debreceni vert (ütőfás) mézeskalácsot.

Az átázott éhes embereknek is volt mit inni és harapni, pecsenyesütők, lángososok garmadája sorakoztatta fel standját, utóbbiak főleg az Észak-Magyarországon népszerű krumplis lángost sütötték, amit vaslapon kell előállítani. Ha lehet sparhelten, ezt északabbra masinának hívják. Volt olyan árus, aki még meg is vasalta egy kicsit a tésztát. Csak azt az átkozott műsajtot, amit rátesznek a szerencsétlen becsapott emberek lángosára, csak azt tudná már feledni ez az ország! Eb ura fakó! A hamisított sajt nekünk nem sajtunk!        

Befőzőautomata

Ha meglátom azt a szót egy hirdetésben, hogy BEFŐZŐAUTOMATA - mindig sértve érzem magam. Igen, az vagyok. És?!

Egészen pontosan májustól júliusig lekvár- és befőttbefőző automata, júliustól szeptemberig savanyító- és paradicsombefőző automata, októbertől csonthéjasbegyűjtő- és birsbefőző, novembertől csonthéjaspucoló. Márciustól befőttesüveg-ellenőrző, rendezgető, interneten új lapkákat kergető automata vagyok, és már hipp-hopp érik is az eper! Mi következik ebből automatikusan? Hogy májustól júliusig nincs nyaralás. És hogy ez azért is fárasztó, mert az idénygyümölcs olyan, mint a szerelemvonat (i.m. Demjén Rózsi). És ha este érkezik a félájult ajándékribizli, akkor bizony neki kell veselkedni és félretenni a borsópucolást, ami a meggymagozást amúgy is hátráltatta, de ha még egy kis málna is pont akkor jön, akkor érdemes egy sorszámhúzó automatát is beállítani a konyhába.  

És kéretik bevezetni a szülési szabadság mintájára a befőzési szabadságot is, mert az sokáig nem megy, hogy az ember éjjel befőz,  nappal dolgozik, és úgy fekszik le késő éjjel, hogy csak magáról vakarja le a ragacsot, a konyhakőről már nem, így a másnapi reggelinél a család a talpán érzi az otthonhoz való ragaszkodást.

És arról még nem is volt szó, de most lesz, hogy befőzés közben fogyasztani is kell a gyümölcsöket, mert mikor ha nem akkor, amikor szezonja van, és süteményeket is kell sütni, mert azért. Pár napja, a meggy- és cseresznyemámorban kipróbáltam egy új receptet. Egyszerűbb lett volna a divatos clafoutist bevetni, de nem szeretem az állagát, mert mindig olyan érzésem van, hogy a közepén nem sült át. Az új próbasüti a Larousse gasztronómiából van, a neve: Cseresznyés flan dán módra. (A Larousseból csak az süssön, akinek van a konyhában egy legalább 1 m²-es erős lábú asztala, az amit hétköznapokon kódexmásolásra használ!)

Cseresznyés (most meggyes is) flan dán módra

Beleszámítottam a receptbe azt a tényt, hogy a mi gyümölcseink általában érettek, nedvdúsak, ezért alaposan lecsöpögtettem őket, és nem raktam azonnal a nyers tésztára, ahogy írták, hanem elősütöttem a kis vak tortákat..

A kimagozott cseresznyét és meggyet cukorral és fahéjjal megszórtam és állni hagytam, majd jól lecsöpögtettem.

Omlós tésztából (30 dkg liszt, 15 dkg vaj, 5 dkg porcukor, pici só, két tojás sárgája) félig kész kosárkákat sütöttem, a lenyomós sütőbabos módszerrel. A sütőt 200º-ra felmelegítettem. Összekevertem 125 g vajat, 125 g cukrot, 125 g őrölt mandulát, 2 tojás sárgáját  + a fehérjét külön felverve. A gyümölcsöket a flanokba helyeztem, ráöntöttem a masszát és kb. 25 percig sütöttem, míg jól megszilárdult.Kihűlés közben megkentem ribizli lekvárral, teljes kihűlés után rumos cukormázzal vontam be. Ez utóbbi kicsit túlzás, legközelebb nem teszek rá.  

Mondtam már, hogy az állattartók is befőznek ilyenkor?

A Tisza-tó mellett

Sarkvidéki és afrikai eredetű légtömegek

 "Recept": babapiskóta + eper + mascarpone tejszínnel, cukorral és eperlikőrrel kikeverve + csokireszelék

Két hete még pufajkában szedtük az epret a szedd magadon, miután rám szólt a szedd magados néni, hogy aranyos, nem lesz így egy kicsit hűvös magának? Anyám helyett. És valóban, az eperbokrok közötti hajlongás és guggolás sem pótolta a napfény melegét, az esős idő pedig nem pótolhatta a cukrot az eperben, de ezt én megtettem helyette. Eperszedés közben, megfázás ellen folyamatosan szedtem a C-vitamint: egyet a ládába, egyet a számba, egyet a ládába, egyet a számba. A ládában 21 kg eper lett a végén. De cukorhiány ide, sarkvidéki áramlatok oda, azt az eperillatot, ami az autóban keletkezett, amikor szállítottuk haza a termést, hát azt nem lehet leírni!

Azon a hétvégén, a lekváron kívül csak egyszerű epres édességeket készítettem, semmi hőkezelés, mert a legjobb ha önmagában esszük a gyümölcsöt, úgy ahogy van. Ezt a kijelentést a most induló meggyszezonra visszavonom, mert ilyenkor néha rummal és barnacukorral bolondítom meg a meggyet, és lehűtve eszegetem az afrikai levegőtől izzó teraszon.

Izzás Pünkösdkor is volt rendesen a Hortobágyon és a Tisza környékén. A növényzet viszont még gyönyörűen dús volt, a lovak nyakig álltak a legelnivalóban, a bivalyok akár vízi balettezhettek is volna a mély vízben. A nyalka legényeket, aki a pásztorversenyen mérték össze szaktudásukat és erejüket, nem zavarta a meleg, illetve dehogynem, csak nem mutatták ki, mert a nyalkaság mellett a dacos keménység is jellemző rájuk. A pásztorok főzőversenyén végigettük a szokásos menüt: birkapörkölt, szürkemarha pörkölt, slambuc -, majd este halászlé, hogy oldja valami a felgyülemlett zsírokat és visszapótoljuk a kerékpározás közben elveszített sókészletünket.

A gasztronómiai szaksajtóban mindig olvasható, hogy azon a környéken a tiszacsegei halászcsárda a legelismertebb halas intézmény, de ne legyen a nevem saját levem, ha saját érzékszerveim által nem ismerném fel a legfinomabb halászlét, amit szerintem a Patkós csárdában főznek arrafelé, már sok éve. Letettem mellette a garast, meg a Szép-kártyát. És a halászléből kikapcsolódásképpen meglátogattam egy halas blogger kollégát, aki a helyi halakat tálalja a nagyérdeműnek. 

Primőrök fesztiválja

Prím fesztiválra természetes módon adja magát az ötlet, hogy primőröket tegyünk az asztalra. A prímszámok amúgy is a természetes számok köréből kerülnek ki, de ha komolyabban utánanézünk annak, hogy mi is a primőrség, akkor pont a természetesség az, ami háttérbe szorul. A primőr francia (azaz inkább latin) eredetű szó, jelentése újdonság, az első korai termésű gyümölcs vagy zöldségféle az adott évszakban. A köznyelvben – a kertészeti technikák fejlődésével az üvegházakban, fóliasátrakban nevelt első érésű növényeket – értjük alatta, amelyek megelőzik szabadföldi társaikat, emiatt persze drágábbak és kevésbé ízletesek. Hanem amikor megjelenik az első szabadföldi termény és az asztalra kerül, a magyar népszokás szerint így illik felkiáltani: "újdonság a hasamba, hideglelés a pokolba!"

Receptek és szakácskönyvek nem használják a primőr kifejezést, de a híres alapkönyv, a Larousse Gastronomique igenis jegyzi ezt a kategóriát és ezt írja: "kertészeti termények,  amelyek általános érési idejük előtt jelennek meg a piacon. Ezek általában kényes konyhakerti növények, de a kereskedelmi kapcsolatok fejlődésével egyre kisebb a szerepük." Valószínűleg ez azt jelenti, hogy a hazai üvegházas primőr helyett ma már jobban tesszük, ha íztelen holland paradicsomot vagy spanyol padlizsánt vásárolunk.

A mai gasztroperformanszon az üvegházas terményekkel szemben inkább a ténylegesen most termő, első, zsenge fajták kapnak szerepet, mert a hobbiszakácsok szemében a zöldség nem primőr, hanem: friss, zsenge, ízletes, roppanós, harsogó, azaz príma minőségű, tehát majdhogynem PRÍM!

Fogadjátok szeretettel a zöldborsós, spenótos, zöldfűszeres, újkrumplis, újhagymás, és epres ételeket, amelyek ezúttal desszertnek öltöztek, de valójában zöldségköretek és saláták. Abban a reményben kívánok hozzájuk jó étvágyat, hogy mindenki így fog majd felkiáltani: PRÍM-A!

(Elhangzott 2014. május 24-én, a 17. Arnolfini fesztiválon - a Prím fesztiválon)

hagymatorta: A felszeletelt vöröshagymát megforgattam egy kis olajban, megpároltam főleg a saját levében és hagytam odakapni, karamellizálódni. A piteformát kibéleltem sós omlóstésztával (30 dkg liszt, 10 dkg vaj, 5 dkg zsír, só, 1 tojás sárgája és kevés hideg víz) és sütőbabokkal lenyomva előre megsütöttem. Három tojást felvertem, 1,5 dl tejszínt adtam hozzá, majd beleforgattam a hagymát. Kicsit megsóztam, beleöntöttem a formába és megsütöttem. A sütés közben tettem rá az újhagymákat, hogy szépen piruljanak rá.

mentás zöldborsópüré: kb. másfél kiló friss zöldborsót és 3 kockára vágott kisebb krumplit  megpároltam. Turmixgépbe öntöttem és 5 dkg vajjal és némi apróra vágott mentalevéllel összeturmixoltam. Egy éjszakát állt a hűtőben, de szobahőmérsékleten tálaltam, a tetején hagymacsírával.

Bazsalikomos epersaláta kakukkfüves kecskesajt ágyon: az epersalátában bazsalikom, rózsabors és balzsamecet a főszereplő. A recept leírása Ízbolygó blogján megtalálható. A kecskesajt krémet apróra vágott kakukkfűvel kevertem össze.

Ricottás spenótos tortácska: sós omlóstésztából kosárkákat sütöttem, úgy hogy sütőbabbal lenyomtam a sülő tésztát. Spenótlevelet (1 kg) pár percig lobogó vízben főztem, majd alaposan lecsöpögtettem, kinyomkodtam és felaprítottam. Két tojást felvertem, hozzákevertem 1 dl tejszínt, 15 dkg ricottát és a spenótot. Sóztam és szerecsendiót reszeltem bele. Ezt a keveréket töltöttem a kosárkákba és addig sütöttem 175 fokos sütőben, míg meg nem szilárdult. Miután kihűlt, "tortaszeletekre" vágtam.

Tavaszi zöldségsütemény: készítettem egy amolyan sós sajtos piskótát: 5 tojás sárgája, 4 dl tejföl, 10 dkg parmezán, 8 ek. rétesliszt, só, 5 tojás fehérje, 5 dkg vaj. Ezt sütőpapíros nagytepsiben 175 fokon megsütöttem. Majd három részre vágtam és a rétegek közé zöldfűszeres túrókrémet kentem. Utóbbi teljesen ízlés dolga hogy milyen zöldfűszert aprítunk bele, de nem árt egy kis vajat is beletenni, hogy a túró szilárdabb legyen. A süti tetejére friss zöldborsó került.

Újkrumplis kenyérke: hagyományos kenyértésztába beledagasztottam két (nem új!) főtt krumplit. A tésztát hagytam kétszeresére kelni, majd kiolajozott muffinsütőbe ültettem a golyóra formázott tésztát és hagytam még egy kicsit kelni. Ezután megsütöttem. Az apró újkrumplikat megpároltam majd olajban megütöttem, ezeket szúrtam a kenyérkék tetejére.

A tavalyi Arnolfini fesztivál gasztroperformansza, az Édes izmusok - itt látható!